Európai Képzési Unió

Az előző ülés emlékeztetőjének elfogadása után az egyik fő gondolat az Union of Skills (Képzési Unió) kezdeményezés ismertetése volt (amely a 2024-es Képzések Európai Éve gondolatot viszi tovább). Andriana Sukova, a Bizottság Szociális Főigazgatóságának vezetője elmondta, a kezdeményezéshez minden tagállam önkéntesen kapcsolódhat. Mivel sok dolgozónak nehéz lépést tartania a képzettségi igényekkel, és a készség- és munkaerőhiányok hátráltatják Európa versenyképességét, így a program célja, hogy magasabb szintű alap- és haladó készségeket biztosítson. Továbbá lehetőséget teremtsen az ismeretek rendszeres frissítésre és új készségek elsajátítására, valamint megkönnyítse a munkaerő-toborzást az EU-ban.

Manuela Geleng, a Bizottság előadója hozzátette, tervbe vettek egy magas szintű európai testület felállítását (szociális partnerekből, képzési szolgáltatókból stb.), és szeretnék a képzést az európai szemeszter témái közé helyezni. A munkamódszereket tekintve az Európai Képzési- és Megfigyelőintézetekre támaszkodnak.

Marina Monaco az Európai Szakszervezeti Szövetség részéről megkérdezte, milyen garanciákat kapnak a munkavállalók, hogy hosszú távon foglalkoztatják a képzés után őket? Továbbá kifejezte reményét, hogy a magas szintű testületben egyenlő képviselet kap a három oldal, végül hangsúlyozta, a kezdeményezésnek a szakmai képzettségek elismerését kell ösztönöznie. A vitában szó volt arról, hogy létezik már Európai Kvalifikációs Keretrendszer, de szükséges lehet Európai Képzési Irányelv kibocsátása is, hogy segítsék elismertetni a képzettségeket. A fő kérdés az, a képzések hogyan járulhatnának jobban hozzá a foglalkoztatáshoz.

A gondolathoz szorosan hozzá tartozik az "Egyéni képzési számlák" bevezetésének kérdése. Egy felmérés szerint a vállalatok 77 százaléka arról számolt be, hogy nehéz képzett munkaerőt találnia. Más adatok szerint az OECD országokban a munkavállalók egyharmada túl-, vagy alulképzett. Továbbá a munkavállalók 56 százaléka rendelkezik alapvető digitális ismeretekkel. Nincs elég idő, pénz, motiváció, képzési lehetőség, információ a képzési lehetőségekről, és főleg rugalmas képzési lehetőségek hiányoznak. Elhangzott, a támogatásoknak számba kell venni, hogy milyen szükségletek vannak, például az alulképzetteknek több segítség kell, stb.

Néhány ország már sikeresen használja az egyéni képzési számlák intézményét – megtudtam, hogy hamarosan Magyarországon is indul ilyen program. Az európai szabályozásnál fontos lehet, hogy az egyéni számlákról közvetlenül lehessen az adott képzésre bejelentkezni. Több hozzászóló aggodalmát fejezte ki, hogy a kis és középvállalatoknak nehézségei lehetnek a képzések lehívásakor, és az nem világos, milyen pénzügyi lehetőségeik lesznek.

Elhangzott, 21 tagállam már rendelkezik jogi szabályozással a képzésekhez való hozzáférésről. A lényeg, hogy mindenki hozzáférjen, és az adott képzettség a munkaerőpiacon érvényesíthető legyen. Mindez elengedhetetlen a munkaerő szabad áramlásához.

A jelenlévők tájékoztatást is meghallgattak a Technikai munkacsoport kétnapos üléséről. Jeroen Jutte, a Bizottság munkatársa beszámolója első részében elmondta, mennyit költöttek a tagállamok a 2014-202 projektek alatt az ESZA pénzekből. Kiderült, hogy Magyarország az Európai Szociális Alapból, a React-EU programmal együtt a támogatási összeg 93,84 százalékát tudta elkölteni. A Fiatalokat Támogató Kezdeményezés programrész 85,5 százalékát, a legszegényebbeket támogató FEAD program 93.2 százalékát. Ezt követően áttekintést kaptunk a jelenlegi 2021-2027-es program költéseiről, amely szerint a rendelkezésre álló több, mint 7 milliárd euró 19 százaléka került elköltésre (Magyarország 10,50 százalékos költésnél tart).

Szóba került még az EURES, az Európai Foglalkoztatási Szolgálat jobb működtetése, a tagállamok közötti együttműködés kérdése annak érdekében, hogy a munkavállalói mobilitás növekedhessen, továbbá az UNION of SKILLS, vagyis a Szakképzési Unió megvalósításának gyakorlati kérdései, végül a következő több éves Közösségi Finanszírozási Keretszerződés megújítása (MFF) is. Jeroen Jutte felhívta a figyelmet az Európai Szociális Alap+ megújult honlapjára, és arra, hogy a Bizottság elkötelezte magát az adminisztratív egyszerűsítés mellett. Ez utóbbi cél megvalósítására egy hálózat is működik, amely szívesen lát további csatlakozókat.

Agneszka Plebanowicz az Európai Számvevőszék beszámolóját ismertette a CARE programról. A program a menekülteknek, főleg az ukrajnai menekülteknek jelentett segítséget. A program 2022 februárjában indult, és a szükséghelyzetre tekintettel egyszerűsített szabályokat fogalmazott meg. A programot a Kohéziós Alapokból valósították meg, most ennek a teljesüléséről állított össze felmérést a Számvevőszék. Minden érdekeltnek elküldték azt a kérdőívet, amely arról szólt, milyen jogcímeken és forrásokból biztosítottak a segítséget. (A tagállamok más alapokat is felhasználhattak a cél érdekében, például Lengyelország a North – Youth Under Care egyharmadát erre a célra fordította). Az Irányító Hatóságok szerint ezek a programok gyorsan megvalósultak, a legváltozatosabb témakörökben. Nyelvi képzések, fizioterápiás, vagy a helyi közösségekhez tartozást bemutató foglalkoztatásokat is kínáltak, mindezeket a programokat a jelentés a mellékletekben sorolja fel.

Ez követően Ruth Paserman, a Foglalkoztatási Főigazgatóság Programozási és Végrehajtási osztályának igazgatója az autógyártási- és a vas- és acél akcióterv bemutatása és 2025. április 1-i, középtávú értékelése címmel tartott ismertetést. Megtudtuk, az akcióterv azért született, hogy ne kerüljön hátrányba az európai versenyképesség. A Bizottság Fehér Könyvet adott ki demográfiai és digitális átmenetről, valamint dokumentumot az Európai Védelemről és az Ipari Zöld Átmenetről is. Ebbe a sorba illeszkedik a közelmúltban kibocsájtott, az ágazatokat érintő kommunikáció, amely módosítást javasol a kohéziós politikában. Ruth Paserman elmondta, hogyan kapcsolódnak mindehhez az akcióterv elemei, amelyek például a gyártási költségek redukálását írják elő, illetve számolnak a zöld átmenet és a digitalizáció kihívásaival. Fontos gondolata, hogy európai beszállítókat jobban be kell csatornázni az ellátási láncba, és meg kell teremteni azt az üzleti környezetet, amely hosszú távon is fenntartható.

A vas- és acéliparban a dokumentum 6 prioritást fogalmazott meg, ezek közül a legfontosabb a foglalkoztatottság fenntartása. Ennek érdekében az Európai Szociális Alap+ program finanszírozásában is változásokat kell bevezetni. Például, ma - a korábbiaktól eltérően - a védelmi iparban is lehetségesek a támogatások (amennyiben a támogatás a foglalkoztatás fenntartását szolgálja), és például a dekarbonizáció is támogatható. A programban 30 százalékos lehet az előfinanszírozás, illetve speciális szabályok azokra a régiókra, amelyek Ukrajnával határosak.

Az előadóhoz a magyar kormányzati részről hozzászólás is érkezett, kérve, hogy a vas- és acél akcióterv pénzügyi alapjaiból ne csak átképzést és képzést, hanem más intézkedést is lehessen finanszírozni, vagyis szélesíteni lehessen az alap felhasználási lehetőségeit. Az autóipari válsággal összefüggésben például az idősödő munkaerő megtartása is fontos lehet, nem csak a képzésük.

Andriana Sukova válaszában elmondta, restrukturálásra lehet fordítani az alapokat, a tagállamoknak 5 milliárdos lehetősége van munkahelyek teremtésére és megtartására. Ezt az összeget a vállalatok számára lehetővé kell tenni, véleménye szerint ezt a módosítást el lehet fogadni.

Az Eurobarométer kérdőíves vizsgálatát Jeroen Jutte, a Foglalkoztatási Főigazgatóság munkatársa mutatta be. Elmondta, 26 ezer kérdőívet gyűjtöttek be, amelyeken keresztül azt vizsgálták, az Európai Uniót, intézményrendszerét, annak problémáit hogyan érzékelik az állampolgárok. A vizsgálat szerint a megkérdezettek 88 százaléka aggódik a megélhetési költségek növekedésétől, de 97 százalékuk a közszolgáltatások színvonalának csökkenése is aggasztja. A gondokat a szegénység és a lakhatási válság követi.

A képzések fontosságáról a megkérdezettek 80 százaléka van meggyőződve. Véleményük szerint elsősorban a jövő állásaihoz kellenek ezek a képzések. 86 százalékuk szerint a napi munkához szükséges digitális ismeretekről szóló képzés is, de 70 százalékuk szerint a Zöld Átmenet is megkívánja az új képzésekhez való hozzáférést.

Ezt követően arról kérdezték az állampolgároktól, ha egyéni képzési számláik lennének, hogyan használnák azokat fel. Először is a megkérdezettek kétharmada használná ezeket a számlákat. A legtöbben olyan munkalehetőségre képeznék magukat, amelyekhez a továbbképzés elengedhetetlen, és csak kevesen képeznék magukat a hobbijuk szerint.

Az Európai Parlament saját kezdeményezésű jelentését az Európai Szociális Alapról Marit Maij, az Európai Parlament képviselője mutatta be. A jelentés főbb megállapításai: fontos, hogy elkülönült (önálló) és tartós alapról beszélhetünk. Az Európai Szociális Alap aktivizálja a munkaerőpiacot és segíti a szociális befogadást. Az egyedüli olyan alap, amelyen keresztül az EU a szociális politikára tud fókuszálni. Elmondta, vannak olyan elemek, amelyeket tovább kell fejleszteni, és olyanok, amelyeket meg kell őrizni. Fontos, hogy a szociális partnereket a tagállamok bevonják az alapok monitorozásába. A programoknak és a programelemeknek közelebb kell lenniük a kedvezményezettekhez. A programok 5 százaléka a Gyermekgondozási Garanciaprogram, 20 százaléka az Ifjúsági Program, 25 százaléka pedig a hátrányos helyzetű állampolgárokat segítette. Marit Mai hangsúlyozta, minden tagállamban vannak szükséget tapasztaló gyermekek, a szegénység is minden tagállamban jelen van, és a fiataloknak mindenhol problémás lakáshoz jutni: közös problémákra hatékony választ tudott adni az Európai Szociális Alap, ezért a jelentés támogatja a megőrzését és továbbfejlesztését.

Ezt követően a Szociális Alap jövője javaslat hatásának értékelésére szolgáló támogató tanulmányt Zilvinas Martinaitis elemző ismertette. Az előadó részletezte, milyen reformokat hajtottak végre a tagállamok 2014 és 2022 között az Európai Szociális Alapból, és milyen fejlesztések történtek az alapok menedzselése és felhasználása terén.

Végül Beatriz Yordi a Klímaakciós Főigazgatóság vezetője a Szociális Klíma Alap újabb szabályozásáról (SCF) számolt be. Az alapot a közúti közlekedésben és más ágazatokban történő tüzelőanyag-égetésből származó kibocsátások miatt hívták életre azért, hogy a klímasemlegesség felé a méltányos átmenetet segítse. Ez célzott finanszírozást biztosít a tagállamok számára, hogy a leginkább érintett kiszolgáltatott csoportok, például az energia- vagy közlekedési szegénységben élő háztartások közvetlenül részesüljenek támogatásban, és ne maradjanak le a zöld átmenet során.

k-l-