Cedefop szimpózium a folyamatos készségfejlesztésről

A szimpózium célkitűzése az volt, hogy az együttműködés ösztönzése és a tudásmegosztás elősegítésével lehetővé tegye a folyamatos készségfejlesztést, és felkészüljön a jövő szakképzési igényeinek előrejelzésére. A szimpózium alcíme „Vízió és cselekvési utak meghatározása" címet viselte, és ambiciózus célt tűzött maga elé; hogy alapot adjon a következő 15 év képzési stratégiájának kidolgozásához.

Európai Szakképzés-fejlesztési Központ szerint a folyamatos szakképzés (CVET) hagyományos modellje már nem elegendő a technológiai- és munkakörnyezetek gyorsan változó világában. A készségfejlesztés folyamatos folyamat, amely az egyén életútján és a különböző módon zajlik, amelyben szerepet játszik a munkahely, a különböző közösségek és a digitális környezet. Az intézményesen biztosított oktatás és képzés mellett ugyanilyen fontos az informális és tapasztalati tanulás, amelyet a munkában és a munkán keresztül, vagy önálló tanulás révén lehet megszerezni. A kortársak közötti tudáscsere, a projektalapú és a technológia által közvetített tanulás értékének felismerése paradigmaváltást jelent az európai szakképzési és készségfejlesztési politikában.

A szimpózium lehetőséget adott a résztvevőknek a 2040-re vonatkozó közös jövőkép és stratégiai célok meghatározásában finomításában, amely alapja „A tanulás és a készségek alakítása Európában: az elkötelezettség ideje" című stratégiai dokumentum volt. Ebben a következő célt fogalmazódik meg: „2040-re olyan Európát képzelünk el, amely dinamikus, összekapcsolódó folyamatos készségfejlesztési ökoszisztémákat támogat, ahol az egész életen át tartó és élethosszig tartó tanulás virágzik a munkahelyeken és a közösségekben uralkodó élénk tanulási kultúrákon keresztül." A dokumentum a közös jövőképet alátámasztó stratégiai célok tervezete önálló fejezetet szentel az inkluzív tanulási ökoszisztémák fejlesztésének, a tanulási kultúrák építésének, a tanulás munkával való összekapcsolásának, a technológia etikus kihasználásának és a holisztikus fejlődés támogatásának.

A szimpózium kis csoportokban vitatta meg a folyamatos készségfejlesztés stratégiai céljait. Az első szekcióban a résztvevőknek alkalmuk nyílt mind elvi, mind szövegszerű javaslatokat tenni „a folyamatos készségfejlesztés jövője" című tanulmányhoz. A második szekció az érdekelt felek szerepeit és felelősségét tárta fel, mely szakképzési szereplő milyen módon tud hozzátenni ezeknek a céloknak a megvalósulásához. A harmadik szekciós ülés a cselekvési irányok közös alakításáról szólt.

Vitapontok

A szekciókban folyó viták alapján elsődleges kérdés volt a képzések finanszírozása és költségeinek megosztása. A tagállamok számára a közpénzek hatékony felhasználása és a szakképzési rendszer fenntarthatósága az elsődleges cél, így a finanszírozás terheinek nagyobb részét a munkáltatókra helyeznék (képzési adók, hozzájárulások). A munkáltatók ellenben nem tartják indokoltnak a kormányzati kötelező képzési hozzájárulásokat hiszen – ellentétben a saját képzéseikkel – ezek költséghatékonysága alacsony. A munkavállalók pedig ingyenes, mindenki számára hozzáférhető képzés mellett törtek lándzsát, amely javítja az elhelyezkedési esélyeket és a bérszínvonalat.

A másik fontos kérdés volt a képzések tartalma és relevanciája. A kormányok itt a munkáltatók által biztosított vállalat-specifikus képzésekkel szemben a szélesebb körű, átvihető készségeket részesítik előnyben, hogy a képzések ne csak a vállalatok rövid távú munkaerőigényeit kezeljék, hanem konvertálható, az országos gazdasági stratégiai célokhoz illeszkedő kihívásokat is. A szakszervezetek viszont elengedhetetlen, hogy a képzés piaci értékkel rendelkezzen, amelyek segíti a munkavállaló mobilitását és az életpálya fejlődését, így nem csak a jelenlegi munkáltató igényeit szolgálja ki.

Fontos megvilágításba került a képzésekhez történő hozzáférés, méltányosság és a szociális szempontok is. Az EU politikák kiemelik az élethosszig tartó tanulás kultúráját és a társadalmi méltányosságot. A kormányok számára érték a széleskörű hozzáférés biztosítása (képzettségtől, életkortól függetlenül), különös tekintettel a hátrányos helyzetű csoportokra, míg a munkáltatók képzésein a legproduktívabb munkavállalók vesznek részt, akik a legjobb gazdasági befektetést jelentik a vállalat számára. A szakszervezetek itt felhívták a figyelmet arra, hogy a képzésekhez hozzáférés jog (munkaidőben, bérkompenzációval segített képzések), és fontos az egyenlő jogok biztosítása különösen a kisebb vállalkozások és a nem standard foglalkoztatásban lévő munkavállalók számára.

Végül említésre került, hogy bár a hagyományos, intézményekre alapított szakképzési modell nem elegendő, a hagyományos minősítési rendszerek nehezen ismerik el a munkahelyen szerzett informális készségeket és az új végzettségeket (pl. mikrotanúsítványok). A vállalatok számára pedig a munkahelyi tanulás növeli szervezési és ellenőrzési terheket, de ha hiányzik az informális tanulás elismerése, akkor nem térül meg a befektetett idő és erőforrás. Sok tagállamban a mikrotanúsítványok (részképzések) elismerése azért is halad vontatottan, mert a szakképzésben dolgozók attól tartanak, hogy ez növeli a tanulók lemorzsolódását.  

A szimpóziumot követően került sor a szervezet Igazgatótanácsának ülésére

A plenáris ülésen Jürgen Siebel az Európai Szakképzésfejlesztési Központ igazgatója bemutatta a szervezet Éves jelentését a 2024. évről, illetve a 2025-re vonatkozó Munkaprogramot. Elmondta, a Cedefop feladata továbbra is az, hogy elemezze a piacok változó készségigényeit és arra törekedjen, hogy az oktatás és a képzés alkalmazkodjon ezen igényekhez. Szólt a zöld és digitális átállás, az Európai Unió versenyképes és fenntartható ökoszisztémáról szóló állásfoglalásáról a fiatalok képzéséről és a felnőtt munkaerő át- és továbbképzéséről. Elmondta, az intézmény épületének felújítása részben megvalósult, valamint, hogy a Munkaprogram végrehajtása több változást igényelt a költségvetésben.

Ezt követően a jelenlévő áttekintették az Egységes Programdokumentum 2025-2027 című anyagban foglaltakat. A dokumentumot másfél éves egyeztetési folyamat végén fogadták el, a később hozzáférhetővé vált adatokat frissítették benne. Szó esett a Cedefop más európai uniós ügynökségekkel történő együttműködéséről.

Élénk vita és szavazás zárta azt a javaslatot, amely a Bizottság hasonló hatáskörű háttérintézményének – Európai Készséginformációs Megfigyelőközpont (European Skills and Jobs Observatory) – megalakításáról rendelkezett. A jelenlévők, mind a kormányok, mind a munkáltatók és a szakszervezetek elutasították a javaslatot, mondván, hogy a hatáskörök megkettőzése kiüresíti az Európai Szakképzésfejlesztési Intézet munkáját.   

A jelenlévők szerint a Cedefop-nak kiemelt szerepe van a Képességek Uniója cím alatt futó, a Bizottság által indított kezdeményezésben. A Képességek Uniója a versenyképességet, a Zöld Ipari Megállapodást szolgálja, és új együttműködési modellt javasol e cél elérése érdekében. Az Európai Oktatási Térségre és az Európai Kutatási Térségre épül, és egységes jövőképet szeretne kialakítani. Körülbelül 40 intézkedést foglal magában, amelyek munkaterületekre tagolódnak. Ezek a magasabb szintű alap- és haladó szintű készségek biztosítása; a lehetőségek biztosítása a készségek rendszeres frissítésére és új készségek elsajátítására; a munkavállalók szabad mozgásának elősegítése és a vállalkozások általi toborzás megkönnyítése az EU-ban és a legjobb tehetségek vonzása, fejlesztése és megtartása Európában. Néhány intézkedés megerősíti a folyamatban lévő munkát (pl. Egyéni Tanulási Számlák, Készségfejlesztési Paktum, Képességfejlesztési Akadémiák), mások új kezdeményezéseket javasolnak (pl. VET stratégia; Készséghordozhatósági Kezdeményezés, Készséggarancia a munkavállalók számára).

Az Igazgatótanács kötelező napirendi pontja volt, hogy a képviselők megválasztották az elnökséget, a levezető elnököt illetve a végrehajtó testületet, amely az Igazgatótanács éves ülésével szemben negyedévente találkozik és konzultál az Igazgatósággal.

Előterjesztés hangzott el a ReferNet jövőjéről, amely az Európai Szakképzési Fejlesztési Központ által létrehozott európai hálózat. A hálózatba nemzeti konzorciumok tartoznak, melyek tagjai az adott ország legfontosabb szakképzési szereplői, így képesek az információk gyűjtésére, elemzésére és terjesztésére Európa-szerte.

A hálózat lehetővé teszi a tagok számára, hogy megosszák a bevált gyakorlatokat, bővítsék kapcsolataikat más európai szervezetekkel, és hozzájáruljanak a szakképzési politika és kutatás fejlődéséhez Európában. Az előterjesztés középpontjában azok a kérdések álltak, amelyek a hálózat finanszírozását teszik lehetővé, például alternatív finanszírozási módok befogadása.

Ezt követően sor került az Igazgatótanács elnökének és alelnökeinek megválasztására, valamint a kibővített Végrehajtó Bizottság összetételének elfogadására.

Végül az igazgatótanácsi ülés több adminisztratív kérdést is felvetett, például annak áttekintésével, hogyan tölti be a szervezet az álláshirdetéssel megjelenített munkaköröket, hogyan erősíti a szervezet a belső ellenőrzését. A jelenlévők megvitatták a fellebbezési és panaszbizottság beszámolóját, az emberi erőforrások kezeléséről szóló beszámolót, amely az alkalmazottak kiválasztásának folyamatáról, a létszámterv alakulásáról nyújtott áttekintést. Valamint a kifizetések megfelelőségéről szóló dokumentumot és egyéb adminisztratív anyagokat, továbbá a résztvevők megismerhették a 2025-ös személyzeti elkötelezettség felmérés eredményeit.

Az ülés második napjának estéjén a szervezők ünnepélyesen megemlékeztek a Európai Szakképzési Fejlesztési Központ első 50 évéről.