Mi lesz veled minimálbér irányelv?

A 2022 októberében elfogadott tisztességes minimálbérekről szóló irányelv került komoly veszélybe azáltal, hogy a dán kormány 2023 januárjában az Európai Bírósághoz benyújtott, az irányelv megsemmisítésére irányuló keresetével egyhangú szakvéleményt adott ki 2025 januárjában az ügyben eljáró főtanácsnok.

Mi lesz veled minimálbér irányelv?

Mi is a minimálbér irányelv fő célja?

A minimálbér irányelv az európai, ezen belül is a közép-kelet-európai szakszervezetek zászlóshajó kezdeményezéseként indult útjára, melynek fő célkitűzése, hogy tisztességes munka- és életkörülményeket teremtsen az európai munkavállalók számára. A 2022 októberében megszületett irányelvet az Európai Szakszervezeti Szövetség (továbbiakban ETUC) az elmúlt évtized legfontosabb uniós munkavállalói jogszabályaként tartja számon, mely kereteket ad a méltó minimálbérek meghatározásához. A minimálbérek megfelelőségének értékelésére szolgáló kritériumot indikatív referenciaértékként ajánlja, például a bruttó mediánbér 60%-ában vagy a bruttó átlagbér 50%-os mértékében meghatározva, nem kötelező érvénnyel. Emellett hozzájárul a kollektív tárgyalások erősítéséhez, a kollektív szerződések általi lefedettség nemzeti szinten növeléséhez, azon országok esetében, ahol a munkavállalói lefedettség nem éri el a 80%-os szintet. Amely tagállam ezt a mértéket nem éri el, annak az irányelv szerint kötelező jelleggel és a szociális partnerek bevonásával nemzeti akciótervet kell készítenie a kollektív tárgyalások előmozdítása érdekében. Az irányelv végül, de nem utolsó sorban közbeszerzésre vonatkozó célkitűzéseket is meghatároz a munka világára vonatkozóan.

Az irányelv elfogadásától az implementációs határidőig megtett út

A minimálbér irányelv végső szövegét 2022 októberében fogadta el az Európai Unió Tanácsa, az implementációra a tagállamoknak bő két év állt rendelkezésére. A kötelezettséget teljesítendő Magyarországon a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum tekintetében átfogú hároméves megállapodás jött létre 2024 novemberében a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának (VKF) tagjai között, melynek célja, hogy a minimálbér Magyarországon fokozatosan elérjék a rendszeres bruttó átlagkereset 50%-át legkésőbb 2017 januárjában. A minimálbér és garantált bérminimum megállapításáról szóló 394/2024 (XII.12) kormányrendelet 4. §-a szerint a rendelet „az Európai Unióban biztosítandó megfelelő minimálbérekről szóló, 2022. október 19-i (EU) 2022/2041 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.”

Az irányelv már számos nemzeti kormányt ösztönzött arra, hogy vizsgálja felül a minimálbérek megfelelőségét, és emelje meg az alacsonyan fizetett munkavállalók millióinak bérét Európa szerte. Számos példát láthatunk arra, hogy az irányelv okán használt szakszervezeti érvelések komoly eredményeket értek el minimálbérek emelésére irányuló intézkedések foganatosítása érdekében, Magyarország mellett több tagállamban születtek jogszabályok a minimálbér referenciaértékének növelése kapcsán (pl. Bulgária, Szlovákia, Csehország és Lengyelország), egyes országokban pedig politikai iránymutatásokat fogadtak el ebből a célból (pl. Írország, Horvátország és Észtország). Ami bizonyos, hogy a minimálbér irányelvnek köszönhetően a nemzeti érdekegyeztető fórumokon nagyobb hangsúlyt kaphatnak a szakszervezetek célkitűzései, a minimálbérek helyzete, valamint a kollektív szerződések általi lefedettség kapcsán felmerülő problémák. Az ETUC és az Európai Szakszervezeti Intézet (ETUI) is fő prioritásként kezeli a minimálbér irányelvet, az implementációhoz szakmai segítséget nyújtanak, tagszervezeteik körében munkacsoportokat, munkabizottságokat, képzéseket tartanak a témában, valamint elindították a WAGE UP projektet, melynek honlapján egy digitális eszköz segítségével naprakész adatokat lehet lehívni és tagállamonként összehasonlítani az irányelvvel kapcsolatos statisztikákat illetően: https://wage-up.etuc.org/comparaison-tool

Az északi országok aggályai a minimálbér irányelv kapcsán

Az északi országokban a rendezett munkaügyi kapcsolatrendszert magas szakszervezeti szervezettségi szint, erős szakszervezeti jogosítványok, a szociális partnerek leginkább bipartit autonómiájának tiszteletben tartása, átfogó ágazati struktúra és magas kollektív szerződések általi lefedettségi szint jellemzi. Éppen emiatt az északi országok szociális partnerei (legfőképpen Svédországban és Dániában) az irányelv körül folytatott diszkurzusok legeleje óta kritikus szemmel figyelték, hogy vajon az irányelv nem fog-e ártani saját nemzeti munkaügyi kapcsolatrendszerüknek, és a leginkább kelet-európai munkavállalók által olyannyira áhított minimum normák bevezetése veszélyezteti-e a saját nemzeti munkaügyi sztenderdjeiket, magas bérszínvonalukat.

Bár a minimálbér irányelv nem sérti meg a szociális partnerek autonómiáját és a kollektív bértárgyalásokhoz és szerződéskötésekhez való jogukat, továbbá nem kötelezi a tagállamokat minimálbér bevezetésére sem, valamint legkevésbé sem célja a munkavállalók védelmében már létező munkaügyi sztenderdek vagy bérszintek rontása, a dánok jól működő modelljük munkaerőpiaci szabályozása feletti autonómiájának elvesztésétől félve lépéseket tettek aggályaik érvényesítése céljából.

Igy 2023 januárjában a dán kormány a minimálbér irányelv megsemmisítésére irányuló keresetet nyújtott be az Európai Bírósághoz. Álláspontjukat azzal a jogi érveléssel támasztották alá, hogy a minimálbér irányelv sérti az Európai Unió működéséről szóló szerződés (továbbiakban EUMSZ) 153. cikk (5) bekezdését, miszerint az Európai Unió munkavállalókkal kapcsolatos jogalkotási hatásköre a díjazásra, az egyesülési jogra, a sztrájkjogra vagy a kizárás jogára nem alkalmazhatók. A beadványhoz később Svédország is csatlakozott.

Beteljesül-e a dánok átka a minimálbér irányelvre nézve?

Miközben az (egyelőre) hatályban lévő, jogilag meglehetősen korlátozott erővel bíró, de a legfőbb szakszervezeti értékek érvényesítését az uniós jogi szabályozás szintjén leginkább szolgáló irányelvre hivatkozva a szakszervezetek Európa szerte próbálják a legtöbb gyümölcsöt a lehető leggyorsabban learatni. A Dánia kontra minimálbér irányelv meccsen nagy gólt rúgott az irányelv kapujába Nicholas Emiliou úr, aki az ügyben az Európai Unió Bíróságának főtanácsnokaként jár el, amikor 2025. január 14-én (nem kötelező erejű) véleményében a minimálbér direktíva teljes megsemmisítését javasolta. Az ETUC január 16-ra online rendkívüli végrehajtó bizottsági ülést hívott össze az irányelv támogatását és hatályban tartását célzó stratégia megvitatására.

Két munkaerőpiac

A dán szakszervezetek, bár csak egy évvel a direktíva elfogadása után adták be a bírósági keresetet, nem a direktíva elfogadása után értékelték hátrányosnak azt. Már 2020 decemberében a munkáltatói szövetségekkel és a kormánnyal aláírták azt a memorandumot, amelyben határozottan kiálltak a készülő egységes minimálbér direktíva – akkor még tervezetben létező – változatával szemben.

Mi az, ami magyarázza ezt a határozott kiállást? A ma ismert jogtechnikai érvelés szerint az Európai Unió semmiképpen sem határozhat olyan témában, amelyre az aláírt közös szerződésben nem hatalmazták fel a tagállamok; tehát ha a bérek, a díjazás megállapítása nem közös vívmány, akkor erre nincs hatásköre. Ha ezt a megállapítást fogadjuk el, akkor hiába, hogy a végső, elfogadott irányelv nem kötelezi törvényileg meghatározott minimálbér bevezetésére azokat a tagállamokat, ahol az jelenleg nem létezik, és a minimálbérek által nyújtott védelmet kollektív szerződések biztosítják.

A dán álláspontot valójában az magyarázza, hogy a direktíváról kezdeti változatában mint az Európai Unió minden tagállamára egységes minimálbér bevezetéséről folyt a vita. Illetve, azt belátva, hogy egy konkrét minimálbér szintet nem lehet egész Európára alkalmazni, olyan képletekben (indexálásban) gondolkodtak a törvényhozók, amelyeket a tagállamok egy része már régóta használt. Ugyanis több tagállamban képleteken alapul a minimálbér meghatározása (Franciaország, Németország, Luxemburg, Málta és Hollandia); ezek az indexálási rendszerek a megélhetési költségeket és a gazdaság különböző teljesítményeinek mérőszámait tartalmazzák. De ide tartozik például Románia is, ahol törvénybe foglalták a minimálbér megállapításának fő kritériumait, amely képlet az áruk és szolgáltatások fogyasztói kosarát veszi alapul – bár hozzá kell tenni, hogy hazánkról eltérően nagyon jelentős a minimálbéren foglalkoztatottak száma, és az országos mértéktől számos ágazatban lefelé történik eltérés. A dán szakszervezetek (és az északi országok szakszervezetei) tehát attól tartottak, hogy az országosan meghatározott, törvényileg garantált minimálbér szétbomlasztja az általuk működtetett autonóm tárgyalásos modellt. A kollektív tárgyalásokon elért béreik ugyanis sokkal magasabbak, mint a más országok azonos iparágaiban meghatározott minimumszintek.

A negatív fogadtatás másik eleme, hogy álláspontjuk szerint hosszú távon, a munkaerő bevándorlása miatt, az alacsony béreket elfogadó munkavállalók számára egy másik munkaerőpiac alakulhat ki. Az egyik a kollektív szerződések hatálya alá tartozók számára, a másik pedig kizárólag a törvényes minimum szerint foglalkoztatottaknak. Ez pedig arra késztetheti a munkaadókat, hogy megpróbáljanak kilépni a kollektív szerződésekből. Tehát legálissá tenné azoknak a – például a szolgáltatóiparban – foglalkoztatott munkavállalóknak az alkalmazását, ahol nincs kollektív megállapodás, így nem kellene számukra a most létező magasabb béreket kifizetni. Ez pedig arrafelé szorítaná a gazdaságot, hogy a magasabb bérköltségű, kollektív szerződéssel lefedett vállalkozások helyett az alacsonyabb bérszinten foglalkoztató cégek erősödjenek meg.

Mindez arra is választ ad, hogy miért támogatták a memorandumot a dán munkáltatók is. 

Lehet-e ebből a pozícióból még meccset nyerni a minimál irányelv javára?

Az ETUC első értékelése szerint a vélemény nem veszi figyelembe nemcsak az irányelv általános célját (az alacsony bérek alapján történő tisztességtelen verseny elkerülését), hanem számos olyan precedenst sem, amely alátámasztja az EU hatáskörét a díjazás védelmének szabályozására. Ezen túlmenően az Európai Szociális Chartát teljes egészében figyelmen kívül hagyja, amely előírja az EU-nak és a tagállamoknak, hogy támogassák a tisztességes béreket és a kollektív tárgyalásokat. Az ETUC szerint a főtanácsnoki vélemény a minimálbérek és a kollektív tárgyalások uniós támogatását veszélyezteti, továbbá az irányelv megsemmisítése nagyon rossz üzenetet közvetítene egész Európában, ami a munkavállalói jogok érvényesítésére irányuló folyamatokat negatív spirálba kényszerítené.

A főtanácsnok álláspontja szerint az irányelvet teljes egészében hatályon kívül kell helyezni, mivel az nem egyeztethető össze az EUMSZ 153. cikk (5) bekezdésével. A leginkább aggályos érvelés az ETUC szerint az, hogy a vélemény szerint az EU nem védheti meg a béreket az EU-n belüli belső versenytől, ami a szociális dömpinget támogató új értelmezést eredményezhet.

Az Európai Unió Bíróságának döntése a legfrissebb információk szerint szeptemberre várható, ami nem köteles ugyan követni a főtanácsnok véleményét, a statisztika azonban azt mutatja, hogy a főtanácsnoki vélemény az esetek minimum 70%-ában predesztinálja a végleges döntést. Az ETUC felhívja a figyelmet, hogy az irányelv jelenleg hatályban van, azon tagállamok, ahol a kollektív szerződések általi lefedettség 80% alatti (köztük Magyarország is a maga kb. 20 százalékával), ott a nemzeti kormányoknak - a szociális partnerek bevonásával - legkésőbb 2025 novemberig el kell készíteniük a lefedettségi szint növelésére irányuló nemzeti akciótervet. Az ETUC az irányelv megtartása céljából média akciót indít és politikai akciót tervez az európai intézmények legmagasabb szintjein, valamint szakértői bevonása révén jogi „ellenvéleményt” készít kérve tagszervezetei támogatását az ügy képviselete érdekében. A végső döntés értelmében az Európai Bíróság részben vagy egészben megsemmisítheti az irányelvet. Az eljárás során az ETUC lehetőségei korlátozottak, figyelembe véve, hogy az ügyet „kiváltságos felperesek” indítják, és közvetlen keresetről van szó (EUMSZ 263. cikk). Ugyanakkor az Európai Bíróság eljárási szabályzatának 157. cikkében foglaltak alapján, a „harmadik fél beavatkozására” vonatkozó különleges eljárás alapján bizonyos lehetőségek megnyílhatnak az ETUC számára.

 

A LIGA Szakszervezetek álláspontja a fenti kérdéskörben

Az európai szakszervezetek a megfelelő minimálbér szükségességét a társadalmi igazságosság és a munkavállalói szegénység megakadályozása érdekében tartották elsődlegesnek, de a kérdés támogatásában nagy szerepet játszott az úgynevezett „szociális dömping” elkerülése is (az alacsony fizetésű munkavállalók végső soron veszélyeztetik a jobb fizetéseket kiharcolt munkavállalók pozícióját).

Ahogy a szakszervezetek részéről az igazságosság és az alacsony fizetésű munkavállalók bérhelyzetének javítására irányuló nyomás, a kormányok részéről a vásárlóerő fenntartása volt a minimálbér megállapodás alapvető hajtóereje; ugyanis a vásárlóerő növelését, így a fogyasztás és közvetve a GDP növelését a legkisebb bérek emelésével lehet leginkább szolgálni. A magasabb bérek felé irányuló bérkiáramlás inkább a befektetésekben és nem a fogyasztás növelésében realizálódik, közvetlenül nem fűti a gazdaságot. Nyilvánvaló azonban, hogy az utóbbi munkavállalói kör esetében is indokolt a bérek reálértékének további növelése, melyre az alacsonyabb bérek emelése pozitív hatást, nyomást gyakorol.

A kelet-európai országok az Európai Uniótól áttételesen a gazdasági felzárkózást és a bérkonvergenciát várják, de a minimálbér emelése jó eszköz a munkaerő-elvándorlás csökkentésére is. Ezekben a tagállamokban az európai átlaghoz képest alacsonyabb bérszínvonal miatt erős a nyomás a munkavállalók részről, akik joggal szeretnék a munkájukat elismertetni, úgy, ahogy ezt a hasonló területen dolgozó nyugat-európai kollégák számára értékeli a gazdaság. A munkavállalók fenti követelést fogalmazzák meg a szakszervezetek számára is.

Ugyanakkor a hazai munkáltatók számára nagy teher a bérek és a rájuk rakódó bérköltségek kifizetése, így a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultatív Fórumán évről-évre nehéz tárgyalások elé néznek a szakszervezetek. Számukra a minimálbér irányelv világos támogatást jelentett tárgyalásaik során a bérek emelésének törekvésében és a bérkonvergencia megvalósításában. Az EU-s minimálbér irányelv nélkül kétséges, hogy kormányrendeletbe került volna, hogy a minimálbér mértékének 2027. január 1-re el kell érnie a rendszeres bruttó átlagkereset 50 százalékát.

LIGA Szakszervezetek elsődleges törekvése egyezik az Európai Szakszervezeti Szövetség álláspontjával, miszerint az irányelvet meg kell őrizni. Amennyiben a Bíróság osztja a főtanácsnok véleményét akkor is fenn kell tartani azt az irányt, amely határozott béremelésre sarkallja a tagállamokat, kiváltképp Kelet-Európában. Tehát az irányelvtől független fontos, hogy az irányelvben foglalt törekvések megmaradjanak, Magyarországon a vonatkozó Kormányrendelet és a VKF keretei között megállapodás(ok) alapján.

A minimálbér önmagában nem adhat megfelelő választ a munkaerőköltségek versenyére és a dolgozói szegénységre. A kollektív alkurendszerek és azok lefedettségének megerősítése elengedhetetlen a bérek lefelé irányuló lecsúszásának megakadályozásához. A munkahelyi szegénység elleni küzdelemhez fontos a kollektív tárgyalási rendszerek megerősítése is.

Elsődleges cél tehát, hogy a bérek további emelése érdekében az ágazati és helyi szintű kollektív szerződések száma növekedjen, és azok a jogintézmények, amelyek lehetővé teszik a kollektív szerződések kiterjesztését vagy ágazati megkötését, megerősödjenek.

A LIGA Szakszervezetek a kérdéses direktívától függetlenül is olyan célokat követ, amelyek a kollektív lefedettség növelését állítják középpontba, mint a minimálbér emelésének és a munkavállalói jogok védelmének sajátos és lényeges eszközét. Mindezeken túl tovább kell erősíteni a szakszervezetek és a munkáltatók közötti párbeszédet, mert a juttatások emelésének és a kollektív szerződéses lefedettség növekedésének nem csupán jogszabályi szinten, hanem a gyakorlatban, az ágazatok és az egyéni munkavállalók számára érezhető módon kell megvalósulnia.

 Hangonyi Adrienn - Kozák László

Fotó: Pixabay