Nemzetközi nőnap, március 8.

Két év telt el azóta, hogy a COVID-19 globális világjárvánnyá vált, ami pusztító következményekkel járt az emberek életére és megélhetésére nézve. Példátlan mértékű munkahely- és jövedelemvesztésnek vagyunk tanúi, amely körülbelül négyszer nagyobb, mint a 2009-es globális pénzügyi válság.

Bár ez a válság mindannyiunkat érint, nem mindenkit érint egyformán.

A fiatal nők, a színesbőrű nők, a migráns munkavállaló nők, az őslakos nők és az informális gazdaságban dolgozó nők, beleértve a háztartási alkalmazottakat és a fogyatékkal élő nőket, már eleve nagyon kiszolgáltatottak voltak, őket különösen súlyosan érintették a pandémia hatásai. A legfrissebb adatok szerint 2019-hez képest világszinten 13 millióval kevesebb nő dolgozik 2021-ben.

Ez egyértelműen hangsúlyozza a nemi szempontokat figyelembe vevő politikák és intézkedések végrehajtásának sürgősségét.

Az ITUC új társadalmi szerződése 2030-ig 575 millió új munkahely létrehozását és legalább egymilliárd informális munkavállaló foglalkoztatásának formalizálását szorgalmazza.

Ezen igények középpontjában a szocilás ágazatba történő beruházás áll.

Amint arra az ENSZ főtitkára rámutatott, 2030-ig mintegy 269 millió új munkahelyet lehetne létrehozni, ha az oktatásba, az egészségügybe és a szociális munkába történő beruházásokat megdupláznák.

A gondozásba - az egészségügybe, az oktatásba, a gyermek- és idősgondozásba és más szociális gondozási szolgáltatásokba - való befektetés több millió új, tisztességes munkahelyet teremthet a nők számára, és lehetővé teheti a nők tényleges részvételét a gazdaság szélesebb körében, igazságosabb, befogadóbb és méltóságteljesebb társadalmak építésével.

A globális ápolói munkaerő kétharmada nő. Közülük még mindig túl sokan vannak alulfizetett, bizonytalan és informális munkák csapdájában. Tisztességes munkát követelünk az ápolószemélyzet számára, biztonságos munkakörülményekkel, megfelelő bérekkel és szociális védelemmel.