Az energiaipar digitalizációjának hatása a munkaerőpiacra

A digitalizáció volt a témája annak a panelbeszélgetésnek, amely október 9-én a Agrár- és Élettudományi Egyetemen került megrendezésre. Hatvani Jácint, a LIGA Szakszervezetek társelnökének alábbi elemzése a digitalizáció, a technológiai változások munkaerőpiacra való hatását veszi számba, és arról elmélkedik, hogy a mindennapi életünkre, a munkahelyekre hogyan hat ez a folyamat.

Az energiaipar digitalizációjának hatása a munkaerőpiacra

A digitalizáció témájának tárgyalása során kiindulópontként a demográfiai folyamatok és kihívások elemzése nem nélkülözhető, ugyanis a digitalizáció egyik legfőbb hatása, hogy munkaerőt vált ki. Valójában az élő munkaerőkiváltás a nagyobb termelékenység elérése és a vállalkozások profitmaximalizálása érdekében történik.

Európa lakosságának az átlagéletkora drasztikusan emelkedik, 2040-re elérheti a 48 évet. Az átlagéletkor emelkedése valamennyi kontinensen tendencia, viszont Európában jelentkezik a legmarkánsabban. A tendenciákból következően az is megállapítható, hogy Európában a munkaképes korúak száma tovább fog csökkeni, előrejelzések szerint az elkövetkezendő 10 évben 5 és 10 % közötti mértékben. Magyarországon az iskolás korúak száma az elmúlt 20 évben 2,5 millió főről 1,9 millió főre csökkent, ez előrevetíti a munkaára képes aktív korosztály számát is. Mind Európában, mind Magyarországon tehát a jövőben arra kell felkészülni, hogy egyre kevesebben jelennek meg a munkaerőpiacon. Ezzel szemben további kihívás, hogy a felsőfokú képzettséggel rendelkezők száma az Európai Unión belül Magyarországon az egyik legalacsonyabb. A nyugati és északi országokban a lakosság több, mint 50%-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel, Közép-Európában 45 és 50% közötti a statisztika, Magyarországon pedig a lakosság kevesebb mint 35%-a.

Digitalizáció témája folytatásaként fontos még kitérni a technológiai trendekre. Manapság népszerű kifejezés az AIoT, mint az AI (mesterséges intelligencia) és mint az IoT (Internet of Things) egyesüléséből létrejött jövőbemutató kifejezés. A „dolgok internete” kifejezés lényegében a „smart” eszközök tartalmával megfeleltethető. Az e mögött rejlő evolúció egy egyszerű példán keresztül szemléltethető. Korábbiakban a háztartásokban fellelhető mosógép nem volt „intelligens”. Körülbelül egy évtizeddel ezelőtt, megjelent a súlyérzékelős mosógép, amely egy paraméterrel számolt és aszerint használt fel vízmennyiséget és mosószert. Ma már „smart” mosógépek léteznek, amelyeket akár a telefonunkról is vezérelhetünk, tehát hálózatra köthető. E korábbi tulajdonságokat, ha párosítjuk a mesterséges intelligenciával létrejön az AIoT, vagyis az energiaipar sajátoságait figyelembe vevő okos eszközünk lehet. Mi is ez? Például a mesterséges intelligencia annak alapján hoz döntést és indítja el a mosást, hogy a villamos-energia hálózaton áram többlet, vagy hiány van, avagy a tetőre telepített napelem termel-e villany vagy sem, valamint az otthon tartózkodási szokásainkat is számításba veszi. Az AIoT kihasználásának jelenleg csak képzeletünk, és meglévő ismereteink szabhat határt.

És akkor végül milyen hatással lehet a digitalizáció a munkaerőpiacra? Ha az eszközök egyre okosabbak és képesek az ember helyett munkát végezni, csökkenhet az élőmunka iránti kereslet. Az energiaipar kitett munkakörei azok, amelyeket a mesterséges intelligencia térnyerése helyettesíthet. Nem vitatott, hogy jelenleg a 4. ipari forradalomnak vagyunk szemtanúi. Ezen átalakulás egyértelműen megköveteli majd, hogy a munkajogot, kollektív jogot, és egyben a jogrendszert új alapokra helyezze a jogalkotó. Ide tartozik például a szociális ellátások kérdésének rendezése, a felügyeleti rendszer átalakítása is. Jelenleg Európa útjain kb 7 millió kamionsofőr végzi nap mint nap áldozatos munkáját. Az önvezető kamionok megjelenése e munkakörben dolgozókat munkanélkülivé teszi, az ő átképzésükről és az átképzés ideje alatti ellátásukról gondoskodni kell, hogy majd értékes munkavállalóként tudják folytatni az életüket. Sok más munkakört is fel lehet sorolni, amelyet a technika kiválthat, ezért jól átgondoltan kell bánni a digitalizációval. Másik példa, hogy manapság egyes fejlett társaságoknál, már létezik a RoboBoss is. Például a munkaerő kiválasztása során az önéletrajzok előszűrését egy mesterséges intelligencia végzi, és csak azon jelentkezők jelenhetnek meg az állásinterjún, akik az MI előszűrésén átjutottak. Itt is élőmunkát vált ki a technológia, ráadásul egy olyan területen, amit pár évvel ezelőtt gondolni sem mertünk.

Tehát a munkahelyeknek, illetve a munkáltatóknak és érdekképviseleti szervezeteknek ezen folyamatokra kell felkészülniük. A szervezeti átalakulások során, mind a menedzsment, mind a működtetés és mind a végrehajtás, az üzlet szintjén az embert kell középpontba állítani és ahhoz illeszkedő stratégiákat meghatározni. A teljes 4. ipari forradalomnak a munkavállalók által legkevésbé szociálisan és anyagilag érzékelhető átmenetet kell biztosítani, hogy ne jelenjenek meg újabb megoldást követelő társadalmi feszültségek. Ne jelenjen meg nagyobb mértékű szegregáció, és a fejlődés ne legyen gátja újabb fejlődésnek. Ez alatt arra gondolok, hogy ha a digitalizációval szemben nagyobb társadalmi ellenállás alakul ki, a klímasemlegesség elérése is veszélybe kerülhet, illetve további beláthatatlan folyamatokat is generálhat.

A digitalizáció vitathatatlanul képes támogatni a klímasemlegesség elérését, ha jól használjuk. A zöld átmenet megvalósítása pedig az élhetőbb jövő tekintetében szintén egy fontos kihívás. Az energiai mixen belül a megújulók részaránya az elmúlt 10 évben 6%-ról 26%-ra emelkedett, ezzel szemben sem a zöld átmenet, sem a kezdeti digitalizációs folyamatok ugyanezen időszak alatt nem okozták az energiaiparban a munkahelyek számának csökkenését. Nyilván a múlt tendenciája alapján nem vonható le az a következtetés, hogy köszönjük szépen az energiaipar a jövőben is fenntartja a foglalkoztatottak számát. A digitalizáció előrehaladásával sajnos az energiaiparban is kiválhatóak lesznek egyes munkakörökben foglalkoztatottak munkája, viszont új munkakörök is jöhetnek létre, illetve más területeken jelentkezik majd foglalkoztatási igény. Mckinsey egy kutatása szerint a megújuló energia szektorban 2030-ig a világon 10 millió új munkahely jön létre.

És végül hogyan tovább? A fókuszba a munkavállalót kell helyezni. Biztosítani az embereknek a tiszteséges megélhetést, és az azt szolgáló tisztes munkafeltételeket. Látható, hogy a munkaerőpiaci mobilitásnak eme tendenciákból hatalmas méreteket kell öltenie. Már elképzelhetetlen, hogy valaki azon tevékenység végzésével, amellyel megkezdi a munkáját a munka világában, azt aktív élete végéig tudja folytatni. Hangsúlyos szerepet kap az andragógia, a felnőttképzésben folytatott folyamatos átképzés. Ennek EU-s szinten fejlődnie kell segítve a lemaradt térségeket. A munka melletti továbbtanulás, átképzésben való részvétel ösztönzését támogató rendszerek kidolgozása szükséges ahhoz, hogy a munka mellett, a gyermekeket nevelő és ki tudja még milyen szerepben lévő munkavállalóknak a nap végén legyen még kedvük új ismereteket szerezniük. A munkavállalók számára méltányos átképzési rendszer, amely időt is biztosít a tanulásra az egyik kulcsa, hogy további nem kívánt társadalmi feszültségek ne alakuljanak ki a digitalizációs fejlődés nyomán. Természetesen ez csak egy eleme a számtalannak, amit szükséges átgondolni, hogy a 4. ipari forradalom a munkavállalók számára ne a tisztes megélhetés gátját láttassa.