Voltál már szabin?
Az egyik „brüsszeli diktátum” a Munkaidő Direktíva (Working Time Directive, 2003/88/EC), amely az Európai Unó tagállamai számára megszabja, hogy a munkavállalónak legalább 4 hét szabadságot kell kiadni. De mi a helyzet a gyakorlatban?
A munkavállalók éves fizetett szabadsága egyrészt a törvényileg (és / vagy a munkáltató által biztosított) garantált éves fizetett szabadságnapokból és a fizetett hivatalos munkaszüneti napokból tevődnek össze. Ezen belül elég széles spektrumot találunk: Magyarországtól eltérően, néhány országban a munkaszüneti napok is beletartoznak a törvényileg garantált minimumba, máshol pedig a munkáltató dönti el, hogy egyáltalán biztosít-e fizetett szabadságot a dolgozójának.
A teljes munkaidőben dolgozó alkalmazottak szabadságainak országok közötti összehasonlítását megnehezítik az egyes nemzeti jellemzők, ilyen például a munkahét hossza (5 vagy 6 nap), illetve hogy a munkaszüneti napok (állami ünnepek) hétköznapra vagy hétvégére esnek - az utóbbiak gyakorlatilag elvesztik fizetett szabadságnap jellegüket. Az is változó, hogy hogyan differenciálják az egyénileg a dolgozónak jutó szabadságok számát: Malajziában például nem korfüggő, csak és kizárólag a ledolgozott évek számától függ a minimum szabadság.
Európán kívülre is tekintve az éves fizetett szabadságnapok száma meglehetősen nagy szórást mutat. A legrosszabbul az Amerikai Egyesült Államok munkavállalói járnak, ahol egyáltalán nem jár törvényileg fizetett szabadság, azt a munkaadó dönti el teljes egészében, hogy mennyi napot ad juttatásként a munkavállalójának (Illetve tegyük hozzá, hogyha van kollektív szerződés, akkor ebbe a szakszervezet is beleszól). Nulla a törvényileg szabályozott fizetett szabadságok száma olyan országokban is, amelyről egy átlag magyar, de lehet, hogy európai sem hall gyakran: Nauru, Palau, Sri Lanka vagy Tonga. A másik végleten szerepelnek egyes európai országok, mint Spanyolország (22 nap) vagy Svédország (25 nap), illetve szintén Európán kívüli területek 22 nappal, mint Szíria, Togo, Egyesült Arab Emírségek, Yemen vagy Zimbabwe.
A direktíva és a Brexit
Érdekesség, hogy Nagy-Britanniában az európai szabályozás eredményeként több, mint 7,4 millió brit munkavállaló kapott extra fizetett szabadságot. Az Európai Unió Munkaidő direktíváját 1998-ban elfogadta Nagy-Britannia, és jogrendjébe is beleillesztette Munkaidő Szabályozás címmel (Working Time Regulations,WTR). A nemzeti szabályozás pedig fokozatosan bevezette a minimumkövetelményeket a fizetett ünnepnapok kiadása terén. 1998 novembere legalább három, 1999 óta legalább 4 hét fizetett szabadságra lettek jogosultak a brit munkavállalók. Vagyis 1998 óta az alkalmazottak egynegyede 13 nappal több fizetett éves szabadságot kapott!
A Brexit, vagyis a britek az EU-ból való kiválása óta az angol munkavállaló nőket és családjaikat fenyegeti a legjobban a garantált fizetett szabadság jogainak megszüntetése. TUC főtitkára, Frances O''''''''Grady szerint "a tisztességes mennyiségű szabadság kivívása viszonylag új keletű győzelem, amely azok közé a korábban kivívott szakszervezeti vívmányok közé tartozik, amelyekért a korábbi generációk harcoltak meg. Nem magától értetődő jog, és eredetileg az EU által garantált. Az EU-ból való kilépés azzal a kockázattal jár, hogy a fizetett szabadság is megrövidül. Tudjuk, hogy a rossz főnökök dörzsölik a kezüket, hogy csökkenthetik a dolgozók nehezen megszerzett jogosultságait.”
A Brexit után nincs garancia arra, hogy fizetett szabadság jogosultságokat a jelenlegi szinten tartsa a kormány, ám sok elemző azon a véleményen van, hogy Egyesült Királyság kilépése után is fennmarad a jelenlegi rendszer, mivel szerintük a kilépés "a meglévő szerződéseket nem érinti."
Maradjunk Európában!
Láthattuk, hogy 20 munkanap a minimum, azonban ettől Európában is léteznek eltérések. Magyarországon ez az alapszabadság, amely életkorral növekedve 30 napos is lehet. Németországban 24 nap az alapszabadság, amelyet - tekintve, hogy a munkavállalók nagy része olyan munkahelyen dolgozik, ahol van kollektív szerződés - 30 napra emelhető a kollektív szerződésekben. Egy korábbi Európai Munkaidő Jelentés szerint a német munkavállalók számára valóság a 30 nap, míg az európai átlag dolgozónként 24,8 nap fizetett szabadság (az átlagot például a görögök (23 nap) illetve a Portugálok (22 nap szabadság) húzzák némiképpen le.
A pihenésről jut eszünkbe: az sem mindegy hány órás munkahét, és munkanap után kapjuk meg az alapszabadságunkat. Franciaországban és Németországban több szektorban - ez utóbbiban például a fémfeldolgozó iparágban - 35 órás a munkahét, és itt még a pénzügyi szektorban sem több, mint 38,7 óra…
Összességében véve Európa jó hely a szabadságok és szünnapok számát nézve. Ha sok fizetett láblógatós napot szeretnénk megcélozni magunknak Európán belül, akkor érdemes lehet a szomszédos Ausztriában vagy a napfényes Máltában (38 nap), a kissé hűvösebb Finnországban vagy Izlandban (36 nap) gondolkodni, esetleg Szlovákia, Luxembourg vagy Portugália is szóba jöhet (35 nap).
A szabadság Magyarországon
Magyarországon sem állunk azért rosszul: a munkavállalóknak minimum 20 nap jár, erre tevődnek rá a korral járó plusz szabadnapok. Először 25 évesen jár egy nap pótszabadság, ez 45 éves korig 10 napra nő. Pótszabadság jár a gyermekek után is ( 1 gyerek után +2 nap, 2 gyerek után +4 nap, 3 vagy több gyerek után +7 nap), és különböző foglalkozást végzőknek, például földalatti munkát végzőknek +5 nap.
A gyakorlatban azonban munkavállalók harmada nem akkor tud szabadságot kivenni, amikor szeretne, és felével megtörtént, hogy le kellett mondania az előre egyeztetett szabadságot. A Profession kutatása szerint nyáron a magyar munkavállalók átlagban bő két hetes szabadságra mennek. Sajnos az is gyakori, hogy a munkavállaló csak papíron írja ki a szabadságát, és ezt később vagy lecsúsztatja. Illetve ki is fizetheti a cég. (Szerencsés esetben). Bár a legtöbben egyetértenek abban, hogy a minimum kéthetes, egybefüggő szabadság számít pihentetőnek a munkavállalók 39 százaléka csak egy-két napot vesz ki alkalmanként.
A fenti felmérésben részt vevők 37 százaléka arra is panaszkodott, hogy a helyettesítése nincs megoldva és viszont: a megkérdezettek 43 százaléka szerint nagy megterhelést jelent, ha közvetlen kollégái szabadságra mennek. A megterhelés azonban véges: a szabadság nagyon hamar eltelik, legyen az egy-két hét, vagy akár több is…
k-l-k-m-