Átalakuló Európa, átalakuló Bizottság
2016. június 15-én került sor az Európai Szociális Alap Bizottság soros ülésére Amszterdamban. Elhangzott, az alap finanszírozásával hét év alatt 9,6 millióan szereztek szakképesítést.

A plenáris ülésen a résztvevők először az úgynevezett „technikai munkacsoport” munkájáról hallhattak rövid összefoglalót. Stefanes Chernis ismertette azokat a témákat, amelyeket a munkacsoport megtárgyalt. Ezek voltak az Operatív Programok megvalósulásáról szóló beszámoló; az Egyszerűsített Költségek Bizottság beszámolója; A korábbi, 2007-2013-as költségvetési ciklus ex-post értékelése annak érdekében, hogy a Bizottság be tudja mutatni az adófizetőknek és a politikusoknak, milyen támogatásokra költött az ESZA. (A jelzett időszakban az alap forrásaiból 75 millió résztvevő részesült, 8,9 millió állampolgár képzésen vett részt, 9,6 millió valamilyen képesítést szerzett, 30 millió belépett a munkaerőpiacra.) Szó volt még az ESZA alapok éves auditjáról, valamint arról a 8 rész-beszámolóról, amely egy-egy politika megvalósulásáról szólt (például az Ifjúsági Garancia program, a helyi tevékenységi csoportok adatbázisa, az Erasmus, vagy a szakképzési politika. Az eladó elmondta, az ESZA támogatások azt is feltételezik, hogy a tagállamok további eszközöket fordítanak a közösségi politikák megvalósítása érdekében, ezt néhány területen nem minden tagállam tette meg.
Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy az ESZA átalakulás előtt áll, megkezdődött a vita az Alap jövőjéről. A tervek szerint egy albizottság fogja, szabadon, az ötleteket összegyűjteni, és konzultálni fog szakértőkkel is, mit kellene tenni a jövőben. A bizottsági tagok nem országokat fognak képviselni. Lényeges, hogy a szemük előtt tartsák az alapok működésének egyszerűsítését, és radikális javaslatokat is tehetnek, annak érdekében, hogy az alapok még hasznosabban tudják szolgálni az EU politikáját.
Az ESZA folyamatosan megújul, amelyet olyan programok is jeleznek, mint a nemrég meghirdetett ú.n. „transznacionális kooperáció”, amely azt szorgalmazza, hogy a munkaerő-piaci politikák terén a tagállamok közösen indítsanak és vezényeljenek le programokat. A Bizottság segíti ebben a partnereket, on-line felületet hoztak létre és partnerkereső adatbázist állítanak össze annak érdekében, hogy a különböző hálózatokat összehangolták. A résztvevő országok számára koordinált pályázati felhívásokat publikáltak. Van, ahol már kialakult az együttműködés, Belgium, Svédország és Finnország az éllovas ebben a tekintetben.
Claude Denatergal, a munkavállalói oldal képviselője a transznacionális hálózatokra felhívásában foglalt szoros határidőket kritizálta, és kiemelte a transznacionális együttműködési csoportok koordinációjának nehézségeit. A Bizottság képviselője elmondta, a felhívásokat a tagállamok hirdették meg, tehát, a koordinációért a Bizottság mellett a tagállamok is felelősek.
A testület jövőbeli működését érintő téma következett, a Plenáris üléseken a munka újraszervezése kérése. Márciusban Kazatzay Zoltán a Bizottság Foglalkoztatási Főosztályának igazgató helyettese azt javasolta, hogy a jövőben a Technikai Előkészítő Bizottság foglalkozzon a részletkérdésekkel, az ESZA pedig a politikai kérdésekkel. A technikai munkacsoport ne hozzon politikai döntéseket, a politikai kezdeményezéseknek az rendes ülések biztosítsanak keretet.
A javaslat másik eleme, hogy az üléseken a szűnjön meg a bizottsági felvetések és előadások túlsúlya, több felszólalásra, különböző országok és testületek képviselőitől nyíljon lehetőség. Legyen több értékelés arról, hogyan valósulnak meg az ESZA programok a tagállamokban. Ugyanakkor el kell érni, hogy az ESZA reagáljon a Bizottság kezdeményezésére. Továbbá fontos, hogy a tagállamok monitorozzák a szociális partnerek kapacitás-építési programjait. A munkáltatók támogatták a javaslatot, a munkavállalók pedig kifejtették, szeretnének fejlődést látni a Partnerségi Irányelvek megvalósításában.
Andriana Sukova-Tosheva ismertette a következő felvetést, amely az Európai Szociális Alap jövője címen ismert. A dokumentum leszögezi, az ESF Bizottság olyan véleményt kíván formálni, amely informálja az Európai Bizottságot a jogalkotási folyamat előtt. Ehhez egy albizottság létrehozását javasolja.
Az ESZA Bizottság hangsúlyozni szeretné azt a hozzáadott értéket, amelyet az Európai Szociális Alap jelent, és támogatja a tagállamokat abban, hogy az Alapot továbbra is az Európai szolidaritás fő eszközének tekintsék. A bizottság képviselője hangsúlyozta, Az ESF fontos célokhoz járul hozzá, strukturális reformokhoz, és a leginkább rászorulókat kell, hogy segítse. A harmadik elem, az EU fejlesztése. Kérdés, hogy a végső vélemény megszületése után mit kell átalakítani, a különböző területek prioritásait radikálisan meg kell-e változtatni? Például az ESZA hogyan viszonyuljon az Európai Szemeszterhez? Kérdés az is, milyen témákat lehet megvitatni az albizottságban, hogyan lehet garantálni a programok és a politikák relevanciáját? Hogyan lehet egyszerűsíteni, hogyan lehet rugalmasabb az Alap?
A vitában felvetődött, hogy az albizottság feladatainak egy része nem világos, például az emberi tőke említése és túlhangsúlyozása ambivalens, kifejezetten munkáltatói szemléletet tükröz. A résztvevők felvetették azt az anomáliát is, hogy a kérdésekről a Technikai Előkészítő Bizottság és az Európai Szociális Alap Bizottság párhuzamos véleményeket alkot, továbbá, hogy az ESZA szerepét az Európai Unió többi alapjával összefüggésben kell kezelni. A javaslat szerint a viták lezárásaként 2017-ben a Bizottság egy úgynevezett Fehér Könyvet adna, ki, amiben meghatározná az Európai Szociális alap jövőbeli céljait.
Munkavállalói oldal hozzászólója Horan Blair, az Ír Szakszervezetektől reagált a bizottsági előterjesztésre. Véleménye szerint a fő probléma, hogy az euró bevezetése gyenge alapokra épített, nincs elegendő európai szintű pénzügyi kapacitás. A stabil pénzügyi háttér kialakításához a tanulmányok szerint a tagállamoktól az európai GDP 5-7 százalékát kellene begyűjteni. Ennek is a következménye, hogy az Eurozóna országai nem tudtak olyan gyorsan kilábalni a válságból, mint az USA.
Bár több elemző, megoldásként, egyfajta Európai Federális Transzfer Unió életre hívását szorgalmazza, de véleménye szerint ez nem lehet cél. Az is felvetődött, hogy a pénzügyi kapacitás megerősítése érdekében új konvergencia alapokat kellene létrehozni Európában. Abban viszont egyetértés van, hogy az iparpolitikának kell megújulnia, hogy a magas hozzáadott értékű (és bérű) munkavégzést támogassa, illetve az innovációt. Hangsúlyozta, fontos, hogy a minimum bér az átlagbérek 60 százaléka legyen, és a bérek érjék el a megélhetési költségek szintjét. Úgy gondolja, a versenyhatóságnak a bérek tekintetében is befolyással rendelkező, koordinatív szerepet kellene biztosítani. Európában meg kell tiltani a rendhagyó, megélhetést nem biztosító foglalkoztatási formákat, például az úgynevezett 0 órás szerződéseket, illetve a közalkalmazottak számára is lehetővé kell tenni, hogy éljenek, és törvényhozási kérdésekben is, az információ és konzultáció jogával. Végezetül hangsúlyozta, vissza kell téri Jacqes Delors eredeti elképzeléséhez, az európai szociális dialógus megerősítéséhez.
Ezt követően bizottsági beszámoló következett a Ifjúsági Foglalkoztatási Kezdeményezés (IFK) első szakaszának értékeléséről. Resa Koleva-Demonty elmondta, a helyzetről összefoglaló tanulmány született. Eszerint eddig 1,3 millió fiatalt ért el a kezdeményezés, a tagállamok legalább felében az előfinanszírozás igénybevétele segítette az eszköz gyors bevezetését. A legtöbb tagállam az összes lehetőségre álló Ifjúsági Foglalkoztatási Kezdeményezés (IFK) programot kihasználta. Ami a pénzügyi teljesítést illeti: a tagállamok először saját eszközökkel, a korábbi programokat finanszírozták, de később új programokat vezettek be, így az elszámolásnál a tagállamok részéről még várhatóak utólagos igények (eddig 560 millió eurót kértek le a tagállamok erre a célra). A jelentés szerint elsősorban a jól képzett fiatalokat támogatta elsősorban a program, továbbá hangsúlyos elemek voltak a köz és magán cégek partnerségi megállapodásai. A Bizottság októberben fog részletes beszámolót készíteni az IFK megvalósulásáról.
A munkavállalói oldal hozzászólásaiban elhangzott, jó-e, hogy a támogatottak 70 százaléka a magasan képzett fiatalok közül került ki, továbbá pontos kimutatásokat kért arra vonatkozólag is, milyen tevékenységeket végeztek a tagállamok.
A következő téma a Szociális (Jogi) Pillérről szóló dokumentumról szóló kezdeményezés megtárgyalása volt. Anita Vella elmondta, 2016. március 8-án fogalmazta meg az Európai Bizottság előzetes véleményét, milyennek kellene lennie az Európai Szociális Pillérnek. Az eredeti javaslatot a Bizottság elnöke, Junkler még tavaly, 2015. szeptember 9-én fogalmazta meg, elsősorban az Euró-térségbe belépett tagállamok számára. A Bizottság reméli, a kezdeményezés nem csak az euro-térségben valósul meg (itt kötelező lenne megvalósítani), de a többi tagállam is csatlakozik a kezdeményezéshez a foglalkoztatás és szociális politika terén.
Elhangzott, a kezdeményezésről a Bizottság közmeghallgatást kezdeményez, vitát, a hatóságokkal, szociális partnerekkel, civil szervezetekkel, és az állampolgárokkal, hogyan lehet előmozdítani egy mélyebb és igazságosabb Gazdasági és Pénzügyi Uniót. A Bizottság viták eredményét a végső szövegbe beleépíti.
A Szociális Pillér a jelenlegi szociális vívmányokat több területen - például a jól működő és tisztességes munkaerőpiac, és jóléti rendszerek területén - fogja bővíteni. Nem kicserélni akarja a jelenlegi jogokat, hanem utakat mutatni ezek eléréséhez. Ez referenciakeret lehetne a tagállamok számára, a foglalkoztatás és szociális politika terén, és mellesleg az euró-térség iránytűje is lehetne az integráció felé.
A Szociális Pillérben szabályozott témákra a Bizottság három elemű javaslatot dolgozott ki. Ezek:
Egyenlő lehetőségek és a hozzáférés a munkaerőpiacra (ez magában foglalja a szakmai fejlődést, az élethosszúságú tanulást, és aktív foglalkoztatási támogatásokat.)
Tisztességes munkafeltételek (Megbízható és adekvát egyensúlyt kell teremteni a munkavállalók és a munkáltatók között. Egyensúlyt a rugalmasság és a biztonság között, a munkahelyteremtés megkönnyítését, a cégek alkalmazkodó képességének növelését, és a szociális dialógus támogatását.)
Megfelelő és fenntartható szociális védelem (Ez az elem hozzáférést garantálna az egészségügy ellátáshoz, a szociális ellátáshoz, a minőségi szolgáltatásokhoz, például a gyermekellátáshoz, és az olyan egészségügyi ellátáshoz, amely biztosítja a méltó éltetet és az élet kockázatainak mérséklését.)
Minderre azért van szükség, mert a munkavállalói jogok, a szociális ellátáshoz való hozzáférés és általában munkaerőpiacra való belépés a válság alatt a legtöbb tagállamban meggyengült. Ugyanakkor az Európai Unió az állampolgárok számára biztosítani szeretné, hogy a társadalomban a foglalkoztatásukon keresztül vegyenek részt.
Ezt követően az ESZA holland eredményeiről következett beszámoló, a holland JONAS - fiatalok újrakezdésének támogatása projektet mutatta be Carl de Meester and Bram van der Veer egy videofilm segítségével. Hátrányos helyzetű fiatalokat céloztak meg. Mivel a speciális helyzetű fiatalok megszólításához speciális módszerek is szükségesek voltak ahhoz, hogy a képzés végén számukra életképes szakmát tudjanak biztosítani. Például, mivel a fiatalok nem szeretnek olvasni, 12 kisfilmet készítettek el - különbözi ipari igényekről -, hogy így mutassák be, mit várnak el tőlük a projektben - és a való életben is.
Ezt követően Henk van Gelderen Taxi Service Vitality projektet mutatta be. Itt a projektvezetők taxisvállalatokat kerestek fel, és meggyőzték őket, legyenek partnerek, sőt, szálljanak be a projekt finanszírozásába is, hiszen nekik is érdekük, hogy a munkavállalók hosszútávon, és megbízhatóan teljesítsék a feladataikat. 800 taxisofőrt mértek fel, feltárták a munkavállalók metabolikus korát, végül életmódbeli tanácsokkal látták el őket (étkezés, alvás, stressz-kezelés). Mindez hozzáárult ahhoz, hogy az 50 éves átlagéletkorú taxisofőrök kevesebb legyen a hiányzás, és jobban tudják a feladatukat ellátni - nem mellékesen ahhoz is, hogy egészségesebben éljenek.
Isabel Coenen és Cees Schoenmakers pedig a Holland Polder modellről tartottak ismeretterjesztés, stílusosan, közösen mutatva be az eredményeket. Elmondták, az együttműködési modell legfontosabb eleme, hogy megpróbálja a feszültségeket csökkenteni redukálni. A modell 30 éve működik, háromoldalú tárgyalások fémjelzik. Három munkaadói és három munkavállalói szervezet tárgyal országos szinten. Érdekesség, hogy a szociális ügyek minisztere törvénybe foglalta, hogy Hollandiában minden munkáltatónak fizetnie kell egy tárgyalásaikat segítő alapba, ez a STAR Munkaügyi Alapítvány. Majd arról beszéltek, hogyan dolgoznak együtt a Európai Szociális Alapból finanszírozott programokon és annak Monitoring Bizottságában.
Végül a 2020-ig lezajló Operatív Programok jelenlegi helyzetéről hallgathattak meg a részvevők bizottsági tájékoztatást. Ilse De Mecheleer elmondta, az Operatív programok elfogadása után a tagállamoknak akcióterveket kell leadniuk 2016 végéig, Ebből még 122 tevékenységi terv leadása nem történt meg. A Bizottság országonként megszabja, milyen területeken kell fejleszteni. A magyar kormánynak többek között a munkanélkülieknek címzett profilozás, vagyis személyre szabott támogatás kidolgozására vonatkozó akcióterv leadása az egyik feladata.
Kozák László