Osztalék nélkül tényleg nem jár munkabér?

Ilyen vitapontok (voltak) a jogi személyek vonatkozásában a diszpozitivitás határai (mely szabályoktól lehet ténylegesen eltérni), a vezető tisztségviselők felelőssége, illetve az osztalékfizetés szabályai. Utóbbi szerint ugyanis amennyiben annak feltételei nem állnak fenn, abban az esetben a tagnak más jogviszonyra tekintettel sem lehet kifizetést teljesíteni, azaz többek szerint munkabérben sem részesülhet. A KIM azt az álláspontot képviseli, hogy a vitára szakmai félreértés adhat alapot, mivel a törzstőke terhére történő kifizetésektől a működési költségek, beleértve a munkabér kifizetését, számvitelileg is elkülönülnek. Ezen túlmenően a Ptk. szabályainak az Mt. szabályaihoz semmi köze sincsen. Az ügyet kirobbantó ügyvédi iroda ugyanakkor úgy véli, hogy nincsen olyan szabály, amelyik alapján meg lehetne állapítani a Ptk. szabályának kiegészítő mivoltát, azaz az Mt. elsődlegességét a kérdésben. A hírt egyebekben lehozta szinte valamennyi sajtóorgánum, jellemző módon az eredeti tartalom változatlan módon történő bevágásával. Érdemes tehát a témára még egy pillantást vetni.

Elsőként is megállapíthatjuk, hogy a szabályozás ezen a téren sem egyértelmű, ami nem meglepő. A jogalkotó ugyanis nagyszámban alkot új kódexetek, vezet be új jogintézményeket, illetve ruház fel jogintézményeket eltérő tartalommal, mely megoldásoknak a megfelelő előkészítése idő hiányában nem lehetséges. Így kerülhetett sor például arra, hogy a hivatásos nevelőszülők 13. havi juttatására vonatkozó anyagi jogi szabályokat ugyan hatályon kívül helyezik, ám annak a kifizetésére vonatkozó eljárásjogi szabályokat hatályban tartják. Más esetekben pedig a jogágtól idegen elemeket vezetnek be egy jogterületre (előszerződés jogintézménye a munkajogban), melyek gyakorlati alkalmazása (alkalmazhatósága) kérdéses. A hatályba lépő Ptk-t más kódexekhez hasonlóanráadásul már a hatályba lépése előtt több tucat helyen módosították, számos módosítás alapvető jelentőségű. Az új Ptk. ezen túlmenően előszeretettel használja az un. generálklauzulákat (általános szabályok), illetve ezzel összefüggésben nagy teret enged a bírói szabad mérlegelésnek, ám a tér kitöltéséhez szükségesbírói habitus, illetve hagyományok Magyarországon nem léteznek. Az angolszász hagyományokhoz közelítő szabályozás lényege ugyanis éppen az, hogy a szabályozás általános jellegű, sokszor ellentmondó jellegét a bírói esetjog tartja egyben. Ez ugyanakkor nálunk az új elvek, jogintézmények vonatkozásában hiányzik.

A kérdéses szabállyal összefüggésben nem kerülhető meg a jogalkotó céljának a vizsgálata. A szabályok ugyanis sok esetben azért ennyire zavarosak, mert a jogalkotó arra kényszerül, hogy valamennyi szabályt úgy gondoljon végig, hogy az annak kijátszására alkalmat adó kiskapukat egyidejűleg bezárja. Ennek megfelelően került sor azon szabály megalkotására is, mely szerint saját tőke terhére negatív eredménytartalékkal kifizetés nem teljesíthető. A tilalom ráadásul a nem tagsági jogviszony keretében teljesített kifizetésekre is vonatkozik. Habár a minisztérium erre az utóbbi esetre példát nem tudott mondani, egyet kell érteni azzal az érveléssel, hogy a munkabér más kifizetésekkel több szempontból nem eshet egy tekintet alá. Munkabér a munkaviszony alapján kötelezően jár (Mt.42.§(2)), a munkáltató egyik fő kötelezettsége ugyanis a munkabér kifizetése. A munkabérben való megállapodás egyben a munkaszerződés érvényességi kelléke is. A munkabér vonatkozásában a munkabér védelmi szabályokat is figyelembe kell venni, melyek részletesen szabályozzák többek között a munkabér kifizetésének a gyakoriságát, módját, formáját, a lehetséges levonások körét, módját és mértékét. Ezen túlmenően azonban a munkaviszonyt nemzetközi egyezmények is formálják.

Fontos normaalkotó a területen az Európai Unió, illetve a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), melyek normái az érintettekre kötelezőek. Ebből következően sem helytálló az az érvelés, hogy a munkabér védelmére vonatkozó szabályok, illetve a Ptk. szabályai között alá-fölé rendeltségi viszony nem állapítható meg, különösen akkor, ha a nemzetközi jog az adott kérdésben szabályokat tartalmaz. Az ILO 95.sz. Egyezménye ugyanakkor a munkabér védelmének a kérdésével külön foglalkozik, amelyet a 85. sz. Ajánlás értelmez. Az Egyezmény és az Ajánlás az Mt-vel egyező módon tartalmazza a munkabér védelmére vonatkozó szabályokat, azaz meghatározza a kifizetések módját, gyakoriságát, az esetleges levonások módját, sőt a munkabér követelést csőd és felszámolási eljárás során un. előresorolt hitelezői jogállással ruházza fel. Ennek tükrében a munkabér kifizetésének a visszatartása nem megalapozott, még akkor sem, ha a törvényi szabályozás zavaros.

Végezetül ténykérdés, hogy a jogalkotónak nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a jogszabályok megfelelő kodifikációjára, mivel a szabályozás széttagoltsága sok esetben a jogkövető magatartást nehezíti meg. Egyre növekvő esetben találkozunk ugyanis olyan élethelyzetekkel, melyekkel összefüggésben egyértelmű válasz nem adható. Ez pedig arra emlékeztet, amit az egyik amerikai jogi szakvizsgakönyv szerzője úgy fogalmazott, hogy a jog az „egyértelmű talán” (unequivocalperhaps) esete.

Dr. Kéri Ádám jogi szakértő (2014.)
LIGA Szakszervezetek