A LIGA álláspontját támogatta az Alkotmánybíróság az egészségügyi okból alkalmatlan munkavállalók esetében
Az Országgyűlés a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I.tv. (Mt.) rendelkezéseiben az egészségügyi szempontból alkalmatlan munkavállalók tekintetében 2023.01.01. napján szigorított. A változások kapcsán a LIGA haladéktalanul jelezte, hogy érdemi egyeztetésekre a jogalkotást megelőzően nem került sor, a változtatásokkal pedig nem ért egyet - dr. Kéri Ádám írása.
A változások a LIGA szerint egyebekben nemzetközi jogot is sértettek, így a Nemzeti ILO Tanács keretében is nyomatékosan hangot adott véleményének. Emellett a sérelmes változásokra az egyes kapcsolódó un. nemzeti jelentések véleményezése során is hivatkozott. Ezen jelentések azt mutatják be, hogy az ország a Nemzetközi Munkaügyi Szervezethez kapcsolódó nemzetközi kötelezettségvállalásait miképpen teljesíti. A helyzetet végül az Alkotmánybíróság döntése (III/3704/2024.) orvosolta.
2023.01.01. napjával az Mt. két fontos helyen is hátrányosan változott az egészségi okból történő alkalmatlanság területén. Az Mt.55.§ (1) bekezdése szerint a munkavállaló mentesül rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól keresőképtelensége időtartamára, vagy (innen következik a kiegészítés) egyébként munkaköre ellátására egészségi okból való alkalmatlansága esetén annak időtartamára. A jogalkotó ezzel egyidejűleg a távolléti díj szabályain is változtatott és kimondta, hogy a munkavállaló az egészségügyi alkalmasságának elvesztése esetén távolléti díjra sem jogosult. Ezen változások azt eredményezték, hogy az egészségi alkalmasságukat jellemzően önhibájukból, éppen a munkavégzésük eredményeképpen elveszítő munkavállalókat fosztották meg a díjazásra vonatkozó jogosultságuktól. A bírói kezdeményezésre okot adó eljárásban a felperesi munkavállalóra vonatkozóan a munkaköri alkalmassági vélemény megállapította, hogy munkaköre betöltésére nem alkalmas, melyet a másodfokú vélemény megerősített. Az indítványozó munkáltatója a keresőképtelenség megszűnésétől az indítványozót nem osztotta be munkavégzésre, más munkakört nem ajánlott fel neki és munkabért vagy egyéb juttatást sem fizetett részére, ugyanakkor munkaviszonyát sem szüntette meg. A megváltozott szabályok alapján ezt a munkáltató megtehette, azaz úgy tartotta állományban, hogy nem fizetett a munkavállalónak semmit. Amennyiben a munkavállaló ezen a helyzeten változtatni szeretett volna a munkaviszonyát meg kellett, hogy szüntesse, mely esetben ugyanakkor a végkielégítésre, felmondási időre járó jogosultságait is elveszítette, hiszen ezek munkavállalói felmondás esetére nem alkalmazandóak.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy támadott jogszabályok egyenlően kezelik a keresőképtelen és az adott munkakör ellátására egészségi okból alkalmatlan munkavállalókat. Az Mt. 55. § (1) bekezdés a) pontja mindkét csoportot mentesíti a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség alól, az Mt. 146. § (2) bekezdésének második fordulata pedig mindkét csoport tekintetében úgy rendelkezik, hogy őket távolléti díj nem illeti meg. Azonban a két munkavállalói csoport nem tekinthető azonosnak, ugyanis a keresőképtelen munkavállaló társadalombiztosítási ellátásban részesül, ezzel szemben az egészségi okból a munkaköre ellátására alkalmatlanná nyilvánított munkavállaló ilyen ellátásra nem jogosult. Az Mt. változtatásával az adott rendelkezés eltérő helyzetű munkavállalók jogosultságát azonos módon szabályozza, és ezáltal az egészségi okból alkalmatlan munkavállaló többszörösen hátrányos helyzetbe kerül, illetve a munkavállalói jogok korlátozását eredményezi. Azt is megállapította, hogy ez az ún. fordított megkülönböztetés végső soron az Alaptörvény XVII. cikk (3) bekezdése szerinti munkavállalói jog korlátozását eredményezi. Az Alkotmánybíróság az Mt. 146. § (2) bekezdés utolsó fordulatát illetően azt állapította meg, hogy az sérti az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdését, ezért azt megsemmisítette.
Dr. Kéri Ádám
ügyvéd
