Foglalkoztathatóság, termelékenység, készségfejlesztés

Dr. Kállay Piroska: - Ebben az anyagban azt tárgyaljuk, hogy az európai munkaerőpiac átalakulása megköveteli annak alapos megértését, hogy a fenntartható foglalkoztathatóság fenntartása és a magas szintű termelékenység elősegítése, valamint a munkaerőhiány csökkentése érdekében milyen típusú készségekre van szükség a jövőbeli munkaerőpiaci átalakulásokhoz.

Azon a véleményen vagyunk, hogy a készségfejlesztésnek, valamint az egész életen át tartó tanuláshoz való jog és hozzáférés tényleges biztosításának az átfogóbb gazdasági növekedési stratégiák és a helyreállítási tervek szerves részét kell képezniük. Ezért az a javaslatunk,hogy az intézmények, a vállalkozások, a szociális partnerek és az érdekelt felek az ún. készségfejlesztési paktum keretében mozgósítsák erőfeszítéseiket, és tegyenek hatékony közös fellépéseket.

Úgy tudom, ez már Franciaországban megvalósult. Ezt a modellt terjesztenék ki az Európai Bizottság a többi tagállamaba?  

- Igen. Én is csak Franciaországról tudok, ahol mindez megvalósult a gyakorlatban. Mi ösztönözzük a Bizottságot, hogy további lépéseket tegyen meg ennek elterjesztésére. 

Ebben a folyamatban milyen szerepet szán a szociális partnereknek a szabályozás?     

- A szocilis partnerek kulcsszerepet játszanak abban, hogy a fenntartható fejlődés megvalósítása és egyéb a foglalkoztathatósághoz szükséges készségek fenntartása érdekében ki lehessen bontakoztatni az emberben rejlő potenciált. A szakszervezetek kollektív tárgyalási folyamatban betöltött szerepe, a készségek elismertetése elengedhetetlen ahhoz, hogy csökkenjen a szakadék a munkavállalók szakmai előmenetellel kapcsolatos törekvései és a vállalat igényei között. A civil társadalmi szervezetek megfelelő helyzetben vannak ahhoz, hogy nem formális tanulási környezetet kínáljanak, valamint, hogy hatékony módon kulcskompetenciák fejlesztésére ösztönözzék a vállalatokat. 

Az általános munkaerőpiaci eredmények javítása érdekében innováció-, ipar-, kereskedelem- és technológiafejlesztési, illetve makrogazdasági politikákkal meg kell erősíteni az oktatási rendszerek, a szakképzési rendszerek és a foglalkoztatási szolgálatok közötti koordinációt. Ez különösen helyi szinten lehet hatékony. Ehhez további forrásokra van szükség.

A  munkaviszonyok új és rugalmas formáinak és az atipikus foglalkoztatási modellek egyre elterjedtebbek Európában. A szabályozás hogyan kezeli az érintett munkavállalókat?

- Az új típusú munkaviszonyok alapvetően változtatják meg az európai munkaerőpiac szerkezetét. Ugyanakkor a megfelelően védett, új munkavégzési formák új lehetőségeket nyithatnak meg az emberek számára, hogy vállalkozásba kezdjenek, diverzifikálják jövedelemforrásaikat, és olyan tevékenységekbe kezdjenek, amelyek korábban nem voltak elérhetők. Továbbá az új munkavégzési formáknak garantálniuk kell a szociális védelemhez való hozzáférést: ez közvetlenül kapcsolódik a szociális védelmi rendszerek pénzügyi fenntarthatóságához. A foglalkoztathatóság fenntartása ilyen körülmények között megfelelő szabályozást igényel, többek között kollektív tárgyalásokon keresztül; emellett új típusú motivációs gondolkodásmódra és a megfelelő jogi és gazdasági kultúrára van szükség, és hajlandóságot kell mutatni az olyan vállalkozói és szakmai készségek fejlesztésére, amelyek megfelelnek a változó körülményeknek.

A szociális partnereknek milyen szerepük lehet ebben a folyamatban?  

- A szociális partnerek alapvető szerepet játszanak abban, hogy a szakmai és területi megfigyelőközpontokból érkező adatok alapján készségfejlesztési stratégiákat határozzanak meg. Ezért elengedhetetlen, hogy a szociális partnereket kezdettől fogva bevonják a folyamatba, így biztosítva, hogy az európai munkáltatók és munkavállalók tényleges igényei találkozzanak.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság külön javasolta, hogy figyelmet kell fordítani a munkavállalók azon kategóriáira, akiket a leggyakrabban rekesztenek ki a képzésből, de akiknek éppen ezért a legnagyobb szükségük van rá: az alacsonyan képzettek, a 45 év felettiek, a fogyatékossággal élők, a családi és gondozási kötelezettségek miatti hosszabb távollét után munkába visszatérő nők, a migránsok és a menekültek. A civil társadalmi szervezetek és a szociális vállalkozások kulcsfontosságú szerepet játszanak abban, hogy segítsék e kiszolgáltatott csoportok képzését.

-l