Ha jön a baba – tájékoztató várandós munkavállalóknak

A várandóssággal kapcsolatos első munkavállalói gondolat általában az szokott lenni, hogy  kell-e tartania attól a kismamának, hogy hátrány érheti a munkahelyén, illetve milyen speciális szabályok vonatkoznak rá saját- és születendő gyermeke egészsége védelmében. A következő összefoglalóval ezeket a kérdéseket szeretnénk megválaszolni. 

Ha jön a baba – tájékoztató várandós munkavállalóknak

A munkaviszony, illetve a későbbi ellátások megállapítása  szempontjából legfontosabb kérdés, hogy elveszítheti-e a kismama a munkahelyét. 

A 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről (továbbiakban Mt.) 65.§ (3) bekezdése védelmet nyújt a munkáltatói felmondással szemben a kismamák számára, tehát a munkáltató ilyen módon, jogszerűen nem szüntetheti meg a munkaviszonyt. A munkavállaló felmondási tilalom alatt áll. Ehhez azonban, szükséges a munkáltató tájékoztatása a terhesség tényéről,  máskülönben nincs tudomása arról, hogy a munkavállaló nem bocsátható el. Ez a védelem a közléstől számítva a szülési szabadság és a gyermek gondozása céljából igénybe vehető fizetés nélküli szabadság idejére érvényes. Hasonló felmondási tilalom alá esnek azok a női munkavállalók, akik emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésen, azaz lombik programban vesznek részt, legkésőbb a kezelés megkezdésétől számított hat hónap tartama alatt. Fontos kiemelnünk azt, hogy amennyiben a munkavállaló a munkaviszonyból eredő lényeges kötelezettségét szándékosan, vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi, a munkáltató élhet az azonnali hatályú felmondás jogával a fenti körülmények ellenére is. Az tehát továbbra is fontos, hogy a munkavállaló betartsa a munkaviszonyából eredő szabályokat.

Az Mt. nem szabja meg, hogy  milyen formában kell a munkáltató tudtára adnunk a terhesség tényét, de arra mindenképpen törekedjünk, hogy utólag igazolható módon tegyük meg. A leggyakrabban szóban történik a munkáltató tájékoztatása a várandósságról, ilyenkor is célszerű, ha előzetesen írott formában is rögzítjük a tájékoztatás tartalmát és ebből két példányt készítve, egyet átadunk a munkáltatónak, a saját példányunkra pedig kérjük a munkáltató nyilatkozatát az átvételről. Amennyiben a postai út mellett döntünk, tértivevényes küldemény formájában tegyük ezt meg. Ezekkel a lépésekkel megelőzhető egy későbbi vitás helyzet. 

Előfordulhat olyan eset, amikor a munkáltató nem tud a terhességről és közli a felmondást a munkavállalóval. Ilyenkor sincs még minden veszve, mivel ha a felmondás közlését követően teszi meg ezt a tájékoztatást a munkavállaló, ebben az esetben a munkáltató az Mt. 65.§ (5) bekezdése alapján a tájékoztatást követő 15 napon belül visszavonhatja a már közölt jognyilatkozatát és amennyiben szükséges, a munkaviszony helyreállításának szabályai szerint kell eljárni. A terhesség ugyanis ún. objektív felmondási tilalmat eredményez, azaz visszamenőleges hatállyal bír.

A közlés idejének megválasztása szempontjából egyrészt fontos a már említett felmondási tilalom érvényesülése, illetve számos egyéb szabály is vonatkozik a várandós munkavállalókra, amelyek alkalmazására szintén akkor kerülhet sor amennyiben a munkáltató tud a várandósságról, mivel ezek munkaszervezési szempontokat igényelnek. Ezek a szabályok azt a célt szolgálják, hogy a várandós nő és magzata egészségét megóvják, éppen ezért fontos a felek együttműködése ezen a területen. Milyen esetek lehetnek ezek? 

Amennyiben a munkavállaló munkaköre veszélyezteti a kismama és magzata egészségét az Mt. 60.§ (1) bekezdés alapján a munkáltató köteles olyan munkakört felajánlani részére, amely nem teszi ki egészségügyi kockázatnak. Előfordulhat, hogy a munkáltató nem tud ennek eléget tenni. Ilyenkor fel kell menteni a várandós nőt a munkavégzési kötelezettség alól és a munkaszerződésnek megfelelő alapbér illeti meg erre az időszakra. Annak eldöntése, hogy a munkavállaló alkalmazható-e az adott munkakörben a foglalkozás-egészségügyi orvos hatásköre, aki a munkakör ergonómiai vizsgálata és a munkavégzésből származó megterhelések, a munkakörnyezet egészségkárosító tényezői alapján fog dönteni. Támpontot jelenthet számunkra a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet, amely a 8. számú mellékletében felsorolja azokat az egészségkárosító kockázatot jelentő, vagy veszélyes megterhelésekkel járó munkakörülményeket, amelyek között a várandós, gyermekágyas nők egyáltalán nem végezhetnek munkát vagy csak bizonyos feltételekkel. Szintén ennek a rendeletnek a 9. számú melléklete tartalmazza, azokat a munkakörnyezetben jelen lévő kóroki tényezőket, amelyek esetében a munkáltató köteles kockázatbecslés során intézkedéseket tenni a nők (különös tekintettel a fogamzóképes korúakra és a terhesekre – ezen belül a terhesség korai szakaszában lévőkre, a nemrégen szült, a szoptatós anyákra, az anyatejet adókra) egészsége és biztonsága érdekében.

Rendszeresen felmerülő probléma, hogy a munkáltató a kötelező orvosi vizsgálatokon való részvételt úgy teszi lehetővé a kismama számára, hogy annak idejét utólag le kell dolgoznia. Ezt teljesen szabálytalanul teszik így, hiszen a Munka törvénykönyve a kötelező orvosi vizsgálatok idejére az 55.§ alapján mentesíti a munkavállalót a munkavégzési kötelezettség alól és a 294.§ kifejezetten a kötelező orvosi vizsgálatok közé sorolja a várandós állapotára tekintettel szükséges eseteket. Ennek idejére távolléti díj illeti meg a munkavállalót. 

A munka és pihenőidőre vonatkozóan szintén tartalmaz speciális, a várandós nőket védő szabályokat az Mt. Eszerint a munkavállaló várandóssága megállapításától a gyermek hároméves koráig éjszakai munkavégzésre  nem osztható be, egyenlőtlen munkaidő-beosztás csak a hozzájárulása mellett alkalmazható, a heti pihenőnapok egyenlőtlenül nem oszthatók be és rendkívüli munkaidő vagy készenlét nem rendelhető el számára. Az egyenlőtlen munkaidő-beosztás és a heti pihenőnapok egyenlőtlen beosztása a munkaidőkeretet alkalmazó munkáltatóknál fordul elő, tehát esetükben célszerű odafigyelni ezekre a szabályokra. 

Alapesetben a munkáltatónak lehetősége van arra, hogy a munkavállalót a munkaszerződéstől eltérő munkakörben, munkahelyen, vagy más munkáltatónál foglalkoztassa meghatározott ideig. Várandós nő esetén azonban nincs arra módja, hogy a munkavállaló hozzájárulása nélkül más helységben történő munkavégzésre kötelezze a gyermek 3 éves koráig. 

A munkavédelmi típusú előírások között található egy rendelkezés, amely a mindennapokban nagyban megkönnyítheti és javíthatja egy várandós munkavállaló közérzetét ezt pedig a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről szóló 3/2002.(II.8.) SzCsM-EüM együttes rendelet 17. § tartalmazza, mely szerint  a terhes nők és a szoptatós anyák részére biztosítani kell, hogy a munkaszünetekben - ha ez egészségügyi okokból szükséges, akkor a munkaidő alatt is - megfelelően kialakított, fekvőhellyel ellátott helyiségben pihenhessenek.

Érdemes elmondani azt is, hogy amennyiben a kismama terhessége magas kockázati besorolású, azaz veszélyeztetett, az emiatti keresőképtelenség idejére nem jár betegszabadság, ehelyett táppénzre lesz jogosult.

A várandós munkavállaló munkaviszonya és egészsége védelme érdekében tehát több jogszabályi rendelkezés is van, amelyek együttesen kiszámíthatóvá tehetik a kismama számára a munkában töltött időt. Ennek ellenére sok esetben hallani, hogy sérülnek ezek a jogok és bizonytalan helyzetbe kerül a munkavállaló. Ilyenkor mindenképpen érdemes egyeztetni a munkáltatóval, melyhez a szakszervezeti képviselők segítséget tudnak nyújtani. A felek együttműködése ezekben az esetekben is kifejezetten fontos.

dr. Szabó-Zsura Brigitta LIGA Esélyegyenlőségi Bizottság vezetője

Miskéri László munkavédelmi szakértő