Változhat a Munka törvénykönyve

Folyamatosak a szakértői szintű tágyalások a VKF-ben a Munka törvénykönyvéről. A tárgyalások ugyan nem a nyilvánosság előtt zajlanak, a felek azonban nyilvánosságra hozták az un. oldalálláspontjaikat, így ezeket ismertetjük most röviden.

Változhat a Munka törvénykönyve

Elsősorban azt kell rögzíteni, hogy átfogó, koncepcionális változások nem fognak történni. Ennek nem az az oka, hogy a felek elégedettek a hatályos szabályozással, hanem inkább az, hogy erre jelenleg nem nyílik reális lehetőség. Fontos arra is rámutatni, hogy a változások alapvetően a munkavállalói és a munkáltatói oldal megállapodásán fognak nyugodni, így számos, egyéb, releváns szereplő nem kerül bevonásra. A felek tehát a számukra legfontosabb módosításokat kívánják leegyeztetni és azokra kompromisszumos megoldásokat találni és nem az Mt. jogalkalmazási anomáliáit kívánják megszüntetni. Ez utóbbiak ugyanis előbb utóbb a jogalkotás által maguk is orvoslást nyernek. Amennyiben sikeresek a tárgyalások, még ebben a félévben dönthet a Parlament az Mt. módosításáról.

Számos területen a felek álláspontja eltérő. Míg a munkáltatók tovább kívánják liberalizálni a munkaerőpiacot, addig a munkavállalói oldal a munkavállalókat védő garanciák megerősítéséért küzd. Nem fogadja így el a készenlét időkorlátjának az eltörlését, a munkaidő-beosztás korlátozásinak a megszüntetését, valamint az egyoldalú munkáltatói kötelezettségvállalások szabad módosíthatóságát. A munkáltatói oldal pedig nem kíván olyan módosításba belemenni, amelyek az egyes munkáltatók anyagi terheit tovább növelnék. Mindkét oldal álláspontja elfogadható, hiszen a munkáltatókat sem a munkavállalókkal szembeni ellenszenv, hanem a versenyképességük javítása motiválja. Néhány területen azonban egyetértés látszik kibontakozni. A felek egyetértenek például abban, hogy nincsen szükség a köztulajdonban álló munkáltató elkülönült, az Mt. általános szabályaitól hátrányosan eltérő szabályozására. Egyetértenek abban is, hogy ki kell küszöbölni azon rendelkezéseket a törvényben, melyek komoly jogalkalmazási problémákhoz, illetve visszaélésekhez vezetnek. Ezzel összefüggésben tisztázásra szorul az elszámolási időszak fogalma, melynek érthető megfogalmazásával a jogalkotó adós maradt. Tisztázni szükséges azt a helyzetet is, hogy az utazási időnek mely esetei válnak a munkaidő részévé. Az új Mt. ugyanis a munkavégzés helyének feltűntetését nem teszi a munkaszerződés kötelező részévé, valamint annak megjelölését tág keretek között teszi lehetővé. Kérdés ugyanakkor az, hogy a munkaszerződés szerint „Európában” dolgozó, „változó” munkavégzési hellyel rendelkező munkavállaló utazási költségeit kinek kell állnia, valamint hogy beleszámít-e az esetenként tetemes utazás a munkaidőbe. Tisztázni kell olyan fogalmakat is, mint például a szabadnap, melyet az Mt. használ ugyan, de nem definiálja. Munkaidőkeret alkalmazása esetén ugyanakkor ennek kiemelkedő jelentősége lehet. Ebben a munkaszervezési módban ugyanis a munkanapokon és a pihenő napokon kívül szabadnap is előállhat, mely kategóriák a gyakorlatban gyakran összemosódnak. Tisztázásra szorul továbbá több, gyermekvállalással összefüggő kérdés is. A várandós mamát megillető felmondási védelem ugyanis az Alkotmánybíróság döntését követően már nem kötődik előzetes bejelentéshez. Ennek következtében a felmondás akkor is jogellenes, amennyiben a várandósságról a kismama a munkáltatót a bírósági tárgyaláson tájékoztatja. Az apát a gyermek születése esetén megillető pótszabadságra vonatkozó szabályozás értelmezése is problémás. A ki nem vett pótszabadság pénzbeli megváltásáról ugyanis a törvény hallgat, így előállhat az az elvi helyzet, hogy az apa az előző munkahelyén megváltatta, a következőn pedig kivette az apai pótszabadságot. A gyermekvállalás témaköréhez kapcsolódik az a javaslat is, mely szerint a gyermekek alapján járó pótszabadságot (2, 4, 7 nap) a munkavállaló saját belátása alapján vehesse ki. Jelenleg ugyanis ez a pótszabadság is beleolvad a munkavállaló teljes, éves szabadságába és ezt követően azt már a munkáltató jogosult kiadni. A tisztázandó kérdések közé tartozik még a megszakítás nélküli munkarend és a többműszakos munkavégzés pontosabb elhatárolása. Ezzel összefüggésben a munkavállalói oldal szeretné elérni a megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatottak bérpótlékának a visszaállítását.

Végezetül kiemelt jelentőséget tulajdonít a munkavállalói oldal a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei szigorításának. E témakörben a Kúria is kidolgozott évekkel ezelőtt több javaslatot, hiszen a szabályozást a Kúria is kritikusnak érezte. Ezen anyagokat az NGM a VKF tárgyalásokra hivatkozva bekérte. Szintén megkeresésre került a bíróságok központi igazgatását ellátó Országos Bírósági Hivatal (OBH) acélból, hogy a munkaügyi perek számának csökkenése pontosan látható legyen. A munkaügyi perek száma ugyanis az új Munka törvénykönyve hatályba lépését követően jelentősen csökkent, mely csökkenés mögött a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezmények nélküli volta húzódik meg.

Dr. Kéri Ádám
LIGA Szakszervezetek
Jogi szakértő