Milyen jogaid vannak, ha szakszervezethez csatlakozol?

Milyen jogok illetik meg a szakszervezetet?
Amennyiben a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet működik, azt jogszabályban meghatározott jogok illetik meg. A munkáltató köteles ezeknek a jogoknak a gyakorlását biztosítani a szakszervezet, illetve tagjai részére.

A szakszervezetet megillető jogok közül számos a munkáltató és a munkavállaló közötti kapcsolattartás, információcsere megkönnyítését eredményezi. A szakszervezet jogosultsága a munkavállalók tájékoztatása többek között a munkaviszonnyal összefüggő kérdésekben, továbbá saját tevékenységével kapcsolatosan is tájékoztatást nyújthat a munkavállalók részére, ehhez a munkáltató köteles biztosítani a lehetőséget, például, amennyiben a szakszervezet szeretne egy írásos hirdetményt közzétenni, annak faliújságon való szerepeltetése nem tagadható meg. A tájékoztatáson túl a szakszervezet véleményezési joggal is rendelkezik a munkáltatói intézkedésekhez kapcsolódóan, azzal, hogy a munkáltató a véleményt csak meghallgatni, de nem megfogadni köteles. Meghatározott esetben a szakszervezet jogosult a munkavállalót a munkáltatóval szemben képviselni, saját tagját pedig akár bíróság előtt is, ha annak feltételei fennállnak.

A jogosultságok másik része a szakszervezetek által a jogszabály alapján meghatározott számban megjelölt szakszervezeti tisztségviselőket illeti, számukra nyújt védelmet. Így ezeknek a tisztségviselőknek többek között a munkáltató által felmondással történő munkaviszony-megszüntetése korlátozott. Szintén a szakszervezet határozhat arról, hogy a törvényben biztosított munkaidő-kedvezményt mely tagjai, milyen mennyiségben vehetik igénybe.

A fentieken túl a szakszervezetet helyiséghasználati jogosultság is megilleti, továbbá a munkáltatónál munkaviszonnyal nem rendelkező szakszervezeti képviselőnek is belépési jogosultsága van a munkahelyre. Ezeken kívül, a szakszervezet legerősebb jogosultsága a kollektív szerződés megkötésének joga. Amennyiben a szakszervezet és a munkáltató kollektív szerződést köt, az mindkét fél számára előnyös lehet, a törvénykönyvtől való eltérési lehetőség pedig kollektív szerződésben jóval tágabb, mint az egyedi megállapodásokat jelentő munkaszerződésekben.

A szakszervezetek olyan, a tagok saját akaratából alakított egyesületek, amelyeknek a törvények többletjogosítványokat biztosítanak aztért, hogy a munkavállalókat védjék, másrészt azért, hogy rendezett munkaügyi kapcsolatok alakuljanak ki a vállalkozásoknál.

A szakszervezet jogosult kollektív szerződést kötni. A szakszervezet jogosult a munkavállalókat a munkaügyi kapcsolatokkal vagy a munkaviszonnyal összefüggő kérdésekben tájékoztatni. A munkáltatónak - a szakszervezettel egyeztetve – biztosítania kell annak lehetőségét, hogy a szakszervezet a tevékenységével kapcsolatos tájékoztatást a munkáltatónál közzé tegye.

A szakszervezet a munkáltatótól a munkavállalók munkaviszonnyal összefüggő gazdasági és szociális érdekeivel kapcsolatban tájékoztatást kérhet. A szakszervezet jogosult a munkáltatói intézkedéssel (döntéssel) vagy annak tervezetével kapcsolatos véleményét a munkáltatóval közölni, ezzel összefüggésben konzultációt kezdeményezni.

A szakszervezet joga, hogy a munkavállalókat a munkáltatóval vagy ennek érdek-képviseleti szervezetével szemben anyagi, szociális, valamint élet- és munkakörülményeiket érintő jogaikkal és kötelezettségeikkel kapcsolatban képviselje. A szakszervezet jogosult a tagját - meghatalmazás alapján - gazdasági és szociális érdekeinek védelme céljából bíróság, hatóság és egyéb szervek előtt képviselni. A szakszervezet - a munkáltatóval történt megállapodás szerint - jogosult arra, hogy munkaidő után vagy munkaidőben a munkáltató helyiségeit érdekképviseleti tevékenysége céljából használhassa.

A kollektív szerződés 

A kollektív szerződés olyan megállapodás, amelyet a munkáltató és a szakszervezet köt meg egymással, a mely a felek kapcsolatrendszerétről illetve a Munka törvénykönyve hatálya alá tartozó szinte bármely munkaviszonnyal kapcsolatos kérdésről rendezhet.

A kollektív szerződés két fő részre tagolható. Az ún. kötelmi rész a kollektív szerződést kötő felek kapcsolatrendszerét, az őket megillető jogokat és egymással szemben vállalt kötelezettségeiket rendezi. Az ún. normatív rész az egyéni munkaviszonyra, (közalkalmazotti jogviszonyra) vonatkozó kérdéseket, a munkavállaló, a közalkalmazott és a munkáltató jogait, kötelezettségeit, a jogok gyakorlásának és kötelezettségek teljesítésének módját, valamint az ezekkel kapcsolatos eljárási rendet szabályozhatja.

Így a kollektív szerződés normatív részének rendelkezései szinte jogforrásként funkcionálnak a kollektív szerződés hatály alá tartozó munkavállalók, közalkalmazottak és munkáltatók számára.

Az Mt. szerint a kollektív szerződés bármely munkaviszonyra vonatkozó kérdésről rendelkezhet, a kollektív szerződésben szabályozott kérdések – hacsak a Munka törvénykönyve ezt egyes esetekben nem tiltja – eltérhetnek a törvényben szabályozott rendelkezésektől, például a munkaviszony létesítése, módosítása, megszűnése és megszüntetése, a munkavégzés szabályai (jogok és kötelezettségek), a munkaidő, a pihenőidő, a munka díjazása, a munkavállaló kártérítési felelőssége tekintetében.

Korábban alapelv volt, hogy a kollektív szerződés csak a munkavállalók javára térhet el a Munka törvénykönyve szabályaitól, ma viszont a rendelkezések kedvező és kedvezőtlen irányban is eltérhetnek. Ha nem lehetséges az eltérés, a törvény általában az „ettől érvényesen eltérni nem lehet” fordulattal jelzi.

A kollektív szerződés központi magja az ún. békekötelem. A békekötelem értelmében a szerződéskötő felek vállalják, hogy a kollektív szerződés hatályának fennállása alatt fenntartják a munkabékét és tartózkodnak minden olyan cselekménytől (munkaharc, sztrájk), amely ezt veszélyeztetné, s erre tagjaikat is felszólítják.

A kollektív szerződés kötelmi részében a szerződést kötő felek rögzíthetik egyebek mellett azt, hogy a közöttük felmerülő vitás kérdések, munkaügyi konfliktusok megelőzése érdekében milyen általános és konkrét intézkedéseket tesznek, illetve tartanak szükségesnek. Az esetelegesen felmerülő viták esetén milyen eljárásban kísérlik meg azok rendezését, igénybe vesznek-e külső pártatlan segítséget. Rögzítésre kerülhet az egyeztetés és a konzultáció rendje is. Részletezhetik a jogszabályon alapuló tájékoztatási kötelezettségek tartalmát, tárgyát, teljesítésének módját, minőségét, valamint további kötelezettségeket vállalhatnak bizonyos információk átadására. Megszabhatják az együttműködés különböző formáit, az ellenőrzési jog kereteit, a szakszervezeti információk közlésének csatornái, módjait, a helyiség-használat, a működéshez nyújtandó támogatás eszközeit, elveit, a munkáltató által biztosított infrastrukturális és anyagi feltételeket.

A kollektív szerződést az úgynevezett reprezentatív – a vállalatnál kellő támogatottsággal rendelkező – szakszervezetek kötik meg a munkáltatóval.  A szakszervezetek kollektív szerződés kötésre irányuló kezdeményezését, a tárgyalások folytatását a munkáltatónak el kell fogadnia, ám annak aláírására már nincs jogi kötelezettsége.

A kollektív szerződés hatálya – bár a szakszervezet vagy a szakszervezetek kötik – minden munkavállalóra kitered. Fontos megemlíteni, hogy az általában évenként megkötött bérmegállapodások is a kollektív szerződéssel egyenrangúak abban a tekintetben, hogy azokat is a reprezentatív szakszervezetek kötik a munkáltatóval, és azok is minden munkavállalóra vonatkoznak.

A kollektív szerződést megkötő felek kötelesek tagjaikat – pl. a munkáltatói érdekképviseleti szervezet a munkáltató tagjait, a szakszervezet pedig a munkavállaló tagjait – a kollektív szerződésben rögzített rendelkezések megtartására, tiszteletben tartására rábírni, vagyis arra, hogy a normatív rész rendelkezéseit mind a munkavállalók, mind pedig a munkáltatók betartsák, s annak megfelelően létesítsenek munkajogviszonyokat, s gyakorolják jogaikat, illetve teljesítsék kötelezettségeiket.

A szakszervezetek egyéb tevékenységei

A szakszervezetek jogi személyek, a fő céljuk ellátása érdekében gazdálkodási tevékenységet is folytathatnak, segélyezhetik a tagjaikat, és a vállalkozásokkal különböző megállapodásokat köthetnek a tagok részére járó biztosításról, a kedvezményes szolgáltatások igénybevételéről.

Sok szakszervezet a tagjaik érdekképviseletével párhuzamosan szolidaritási alapot hoz létre az önhibájukon kívül nehéz anyagi helyzetbe került szakszervezeti tagok megsegítésére. A segélyezés célja a szakszervezeti tagok és hozzátartozóik létbiztonságának fenntartása, valamint a gyermekszületés, a balesetből és betegségből eredő terhek, vagy éppen a temetési költségek okozta kiadások csökkentése.

A kedvezményes szolgáltatások megkönnyítik a tagok számára a banki ügyek intézését, a kereskedelmi kedvezményekhez való hozzáférést, az üdülési lehetőségek igénybevételét, üzemanyagvásárlási illetve mobiltelefonálási kedvezmények felhasználását.

Végül a szakszervezet egy közösség, amely szervezet olyan programokat szervez, amely nem csak a tagok, de a családtagjaik számára is emlékezetes pillanatokat hoznak el, illetve kialakítják a munkavállalók közötti szolidaritást vagy, esetenként, a barátságot is.

Érdekegyeztetés
A törvénykezés, annak érdekében, hogy a munkavállalók és a munkáltatók tárgyalásait lehetővé tegye, országos és középszintű tárgyalási fórumokat ismer el, és biztosít számukra többletjogosítványokat. Maga az érdekegyeztetés önkéntes folyamat, az a gondolat áll mögötte, hogy az államnak biztosítani kell azokat a kereteket, amelyeket felhasználva fel lehet vetni a munka világával összefüggő kérdéseket, ahol konzultálni lehet a törvényjavaslatokról, tervezett intézkedésekről és ahol alkalmasint megállapodások is létre jöhetnek.

Országos szinten a legfontosabb érdekegyeztető intézmény a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma (VKF), az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (OKÉT).

A Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma (VKF) egyeztető, szervezői fórum, ahol képviselteti magukat a kormány, a munkavállalók képviselői, és a munkáltatók. Feladata, hogy biztosítsa az oldalak folyamatos konzultációját a hazai dolgozók, és emberek minden napi vitás kérdéseiben. Célja a három oldal szándékainak egyeztetése, javaslatok megvitatása, és előkészítése, megállapodások előkészítése, és minden olyan információ cseréje, ami a hazai munka világát érinti. Jellemzően ez a fórum állapodik meg az évenkénti minimálbér és szakmai bérminimum emeléséről, illetve bérnövekedési ajánlásokat is tesz a gazdaság szereplőinek.

Ezen célok elérése érdekében a VKF tagjai folyamatosan konzultálnak az alábbiakban:

·       vállalatokat terhelő adók, járulékok, bérezés ügyében

·       a munkavállalók bérezését érintő kérdésekben, melyeket a Kormány meg kíván hozni

·       a munkajogi szabályozások ügyében

·       az egyéb munkabért helyettesítő, vagy kiegészítő járulékok kérdésében (nyugdíj, GYES,stb.)

·       a vállalkozások alapítását, működését és megszűnését érintő jogszabályok tervezeteiről

·       illetve minden egyéb ezeket konkrétan, vagy érintőleges kérdésekben.

Legfőbb fóruma a testületi ülés, amit minimum fél évente egyszer, de ha kell többször is megtartanak. A testületi ülés napirendre felvett kérdéseket tárgyal, véleményt nyilvánít, ajánlásokat tesz, ülése azonban zárt.

A testületi üléseket a VKF Monitoring Bizottsága készíti elő, melynek vezetője a foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár, tagjai az adóügyekért felelős helyettes államtitkár, a költségvetésért felelős helyettes államtitkár, továbbá a szakszervezeti és munkaadói szervezetek egy-egy képviselője és a meghívott szakértők. Féléves munkarend szerint végzi feladatait, kéthavonta ülésezik, és 4 tag kérésére bármikor összehívható. Feladata a felsoroltak, első sorban központi irányító szerv.

Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács

Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (OKÉT) a közalkalmazottak (pl.: mentős, tanár, stb.), a köztisztviselők (pl.: önkormányzatokat képviselő testületi tagok), a rendvédelmi dolgozók (pl.: rendőr) és a katonák ügyeivel kapcsolatos belpolitikai, munkaügyi és foglalkoztatási kérdésekkel foglalkozó fórum, aminek a működését az Alapszabálya írja le. 

Tagjai a kormány (tagjait a fenti minisztériumok küldik), a szakszervezetek (a LIGA Szakszervezeteken kívül a SZEF, ÉSZT, MASSZ, MOSZ) és a helyi önkormányzatok érdekképviseleti szervei. Az OKÉT ülésein elsősorban a fenti dolgozók bérezését, a költségvetésből kapott támogatásokat, és egyéb juttatásokat tárgyalnak meg. Itt tudnak átfogóan ezek a szervezetek viták keretében ajánlásokat, megállapításokat, javaslatokat tenni az éves bérek megállapításához.

Az országos szintű, de csupán egy ágazatot vagy szakmacsoportot képviselő illetve egyes területek érdekeit megtárgyaló fórumokat középszintű fórumoknak nevezzük. Ezen ágazati érdekegyeztető fórumok példái a Vasúti Érdekegyeztető Tanács vagy az Ágazati (Alágazati) Párbeszéd Bizottságok.  

Újabb létrehozott fórum a Közszolgáltató Vállalkozások Konzultációs Fóruma (KVKF). A köztulajdonban működő szolgáltatásokat érintő gazdasági tárgyú döntések előkészítésében közreműködő háromoldalú fórum 16 szervezetet, szakmai szövetségeket, érdekképviseleteket, minisztériumokat foglal magában.

Nemzetközi szervezetek

A LIGA Szakszervezetek két nemzetközi szervezet tagja, ezek az Európai Szakszervezeti Szövetség és a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség. Ezek a munkavállalói szervezetek a munkáltatók nemzetközi – illetve európai - szervezeteivel tárgyalnak, amely tárgyalások végeredménye a konzultációk mellett, ajánlások, közös dokumentumok elfogadása, illetve megállapodások kötése is lehet. Ezen megállapodások egy részét a kormányoknak is figyelembe kell venni, úgy, hogy a megállapodásokat az illető tagállam a saját jogrendjébe illeszti.