A bölcsesség szeretete
Tamás Gáspár Miklós a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen szerzett filozófiai diplomát 1972-ben. 1978-ig újságíró volt, majd Magyarországra települt. 1980-ig az ELTE Bölcsészkarán tanított a filozófiatörténeti tanszék tudományos munkatársaként, de „ellenzéki magatartása” miatt az állását elvesztette. 1981-ben kiutasították Romániából. Ez után az USA-ban a Yale Egyetemen volt vendégprofesszor, majd angol és francia egyetemeken tanított.
A Kádár-korszak demokratikus ellenzékének egyik legismertebb tagja. 1989-től az ELTE Jogtudományi Kara filozófiai tanszékén docens. 1990-től 1994-ig országgyűlési képviselő. A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársa. 1995-ben a Soros Alapítvány alkotói díját kapta. 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét (polgári tagozat) kapta „kiemelkedő tudományos és oktatói munkássága, publicisztikai és közéleti tevékenysége elismeréseként”. 2007 óta a Közép-európai Egyetem (CEU) vendégprofesszora. 2009. október 23-án Húszéves a Köztársaság Díjjal tüntették ki.
Tamás Gáspár Miklóst tehát több világnyelven beszél és publikál, több neves hazai és külföldi egyetem oktatója volt, szakmailag és társadalmilag is elismert filozófiai munkássága. Mondhatjuk, azon kevesek közé tartozik, akinek beugrik a neve, ha hirtelen meg kell nevezni egy kortárs filozófust. 62 évesen lehet, hogy elérte az öregségi nyugdíjkorhatárt, de szakmája épp azok közé tartozik, ahol a kor előnyt jelent. A bölcsesség ugyanis jellemzően nem a fiatalok erénye.
Forrás: wikipedia.org
