Kiküldött munkavállalók - Szlovénia
A RIDE projekt ljubljanai konferenciájának célja, hogy a szlovén partner szakszervezeti vezetőivel és hatósági szereplőivel megismertesse az EU kiküldött munkavállalókra vonatkozó irányelvének (96/71/EK), valamint az új, hatósági együttműködést célzó irányelv (2014/67/EU) legfontosabb, a munkavállalókat védelmező tartalmát.
A Triesti Egyetem professzora összegezte az uniós irányelv közös szabályait, ide értve az EU Bírósága előtt lefolytatott jogviták főbb tanulságait. Sajnos most is megismétlődött, hogy az igen elvont szabályok gyakorlati bemutatása háttérbe szorult, és nem volt elég idő a kérdésekre. Valamivel gyakorlat-orientáltabban ismertette a szlovén szakértő az uniós normák szlovén jogba átültetésének rendszerét, de ő és más szlovén hozzászóló is kiemelte a kiküldő cégek formális, azaz nem valós gazdasági tevékenységét végző cégek gazdasági előnyt célzó működésére a kiküldetések révén. Szlovénia is elsősorban küldő és nem fogadó ország a kiküldetés szempontjából, így elsősorban a munkavállalóknak kellene a jogaikkal tisztában lenniük. A munkaügyi felügyelőség és a társadalombiztosítási szerv képviselői is kiemelték, hogy 2012-ben 68 ezer volt a kiküldöttek száma a kiadott A1 igazolások alapján, 2013-ban már 86 ezer, és 2014-ben 103 ezerre nőtt ez a szám. A szlovén munkavállalók főként Németországba, Ausztriába, Belgiumba, Hollandiába és Olaszországba mennek dolgozni. Ugyanakkor komoly gondot okoz, hogy a kiküldő szlovén cégek száma és koncentrációja olyan mértékben nőtt, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy nincs ekkora mértékű export, kapacitás növekedés mögöttük, azaz visszaélésre használják a kiküldetést. Ezt a bedőlt, törölt cégek hatalmas száma, valamint a társadalombiztosító és az adóhivatal kinnlevőségei támasztják még alá. Noha a jogi szabályozás megfelelő (Alkotmány, kollektív szerződési/megállapodási törvény, szakszervezeti képviseleti törvény, munkaügyi kapcsolatok törvény), és sok szabály rendezi a migráns munkát (idegenrendészeti törvény, a külföldiek foglalkoztatási törvénye, a nemzetközi védelmet szolgáló törvény, a minimálbérről szóló törvény, társadalombiztosítási törvények), az alkalmazás ellenőrzéséhez nincs elég létszám, megfelelő személyzet (összesen 89 munkaügyi ellenőr van az egész országban). Például 2013-ban az egészségbiztosítási kinnlevőség összege 142 millió EUR volt, a nyugdíj és rokkantbiztosítás meg nem fizetett összege 298 millió EUR, míg a munkanélküliségi hozzájárulások meg nem fizetett összege 2,1 milliós volt. A szabályozás nem tudja kezelni a valós gazdasági tevékenységet nem végző (postafiók) cégek szaporodását, és így a meg nem fizetett adók, hozzájárulások növekedését, ha azok közben egyre több dolgozót küldenek ki egy másik tagállamba. Bár 26 ezer céget zároltak, sok ennek ellenére tovább működik, illetve újjáalakul (2013-ban 42 ezer), és 18 ezer függesztette fel működését úgy, hogy nem fizette ki dolgozóit (és a biztosítási hozzájárulásokat). Bár a munkaügyi bírság összege 3-20 ezer EUR közt lehet, a hatósági létszám csekély. A visszaélés másik lehetősége az időszakos munkára kiközvetítés, kölcsönzés révén lehetséges, mert így alacsonyabb a bérköltség.
A román munkavállalókra vonatkozóan kiemelte a nemzeti szakértő, hogy egyre nő az atipikus foglalkoztatás mértéke, és a jogi szabályozás is egyre jobban kivételnek tekinti a sztenderd munkaviszonnyal rendelkező dolgozókat. Ám ezzel a munkavállalók védelme nem tart lépést, azaz az atipikus formákkal együtt romlik az esély a dolgozók eddig meglévő jogainak megóvására. A Cartel-Alfa írásban tiltakozott az ILO-nál, mert a munkaügyi ellenőrzést - mint fontos jogvédelmi garanciát - beolvasztották Romániában egy másik hatóságba 2014 végén, így nincs garancia a megfelelő önálló cselekvésre, szankcionálásra a megsértett jogok miatt. A szakszervezeti szövetség azért is tiltakozott, mert nem volt megfelelő egyeztetés e lépés előtt a szociális partnerekkel, ahogyan a z új Mtv. elfogadása előtt sem. Az Új Mtv. is az egyéni munkaszerződésekre és a munkáltatói rugalmasságra helyezi a hangsúlyt, rontva ezzel a munkavállalók kollektív alkuját és védelmét.
Hazai részről kiemeltük az adatok hiányát, mivel az OEP, munkaügyi felügyelőség nem nyújt a kiküldött munkavállalókról adatokat, azt csak az EUROSTAT-ból lehet kigyűjteni. A munkaügyi hatóság és a felügyelőség 2015-től beolvasztása a kormányhivatalba, a NMSZ megszüntetése csupa olyan lépés, amely akadályozni fogja a hatékonyabb együttműködést a tagállami hatóságok között a kiküldött munkavállalók jogvédelme, a visszaélések megelőzése terén.
Mivel Romániában, Magyarországon és Szlovéniában sincs szabályozva az önfoglalkoztatás, ez az EU-n belüli munkaerő mobilitást is hátrányosan érinti, rontja az egységes jogérvényesítést. Olaszországban pedig a főként fogadói szerephez képest nincs elegendő ellenőrzési kapacitás, továbbá tagolt a jogalkalmazói kör (kamara, bíróság, közigazgatási szervek), amely nehézzé teszi az érdemi adatcserét, a cégek hátterének konkrét vizsgálatát. Mindezért javasoltuk, hogy a project a végső fázisában gyűjtse össze a 2014/67/EU Irányelv végrehajtásának legfőbb akadályait térségünkben. Ezeket az Európai Bizottság is jól hasznosítani tudja a közös foglakoztatási elvek és szabályozási korrekciók terén.
Az egyeztetés keretében a budapesti rendezvény időpontjában (február 5-6.), a záró rendezvény időpontjában (Róma, április 17.) és a kérdőíves, fókuszcsoportos vizsgálódás, kézikönyv készítés menetében megállapodtak a partnerek.
Tóth Judit
Képek:
