A kiküldött munkavállalók helyzetén javítana a Bizottság
Az Európai Bizottság sürgős cselekvésre szólította fel csütörtökön a tagállamokat azon munkavállalók helyzetének a javítása érdekében, akiket munkaadóik ideiglenesen egy másik tagállamba küldenek meghatározott feladatok elvégzésére.
Az Európai Bizottság csütörtökön több ajánlással fordult a tagállamokhoz azoknak a hiányosságoknak a kiküszöbölése érdekében, amelyek megítélése szerint akadályozzák a munkavállalók kiküldésére vonatkozó szabályok jogszerű alkalmazását. „A kiküldött munkavállalók - amelyek számát egymillióra becsülik az EU-ban - fontos szerepet játszanak a munkaerőhiány pótlásában az uniós munkaerőpiacon. A kiküldött munkavállalókra vonatkozó irányelv a szolgáltatás nyújtóinak és a munkavállalóknak az előnyét szolgálja, de a tagállamoknak javítaniuk kell az együttműködést, ha hatékonyan védeni akarjuk a munkakörülményeket, és el akarjuk kerülni, hogy verseny alakuljon ki a bérek minél alacsonyabb szintre való leszorításáért az EU egészében” - húzta alá közleményében Vladimír Spidla foglalkoztatásért felelős biztos.
A Bizottság 2007. júniusi közleményében már egy sor hiányosságra ráirányította a figyelmet a kiküldött munkavállalókról szóló irányelv végrehajtásával kapcsolatban. A tapasztalatok azt mutatják, hogy számos tagállam kizárólag saját nemzeti intézkedéseire és eszközeire támaszkodik a szolgáltatást nyújtók ellenőrzése során, amelyek - mint a Bizottság fogalmaz - nincsenek mindig összhangban a direktívával. A legfontosabb probléma a tagállamok illetékes hatóságai közötti adminisztratív együttműködés hiánya, az információhoz való hozzáférés korlátozott volta és az irányelv rendelkezéseinek határokon átnyúló érvényesítése.
A Bizottság mostani ajánlásaiban ezért az információk elektronikus úton történő cseréjének bevezetésével szorosabb adminisztratív együttműködést alakítana ki a tagállamok között. Brüsszel a már kísérleti szakaszban lévő Belső Piaci Információs Rendszerhez hasonló mechanizmust javasol, amelyet jelenleg a szakképesítések kölcsönös elismertetésére használnak.
Egy másik javaslat az információkhoz való jobb és könnyebb hozzáférést szorgalmaz a szolgáltatást nyújtó cégek és a kiküldött munkavállalók számára. A Bizottság végül egy magas rangú szakértőkből álló bizottság létrehozását is kezdeményezte a pozitív példák tagállamok közötti átadására. „A munkavállalók ideiglenes kiküldése egyre gyakoribb jelenség. Mostani javaslataink a megelőzést szolgálják, hogy a Laval, vagy a Viking-ügyhöz hasonló problémák a jövőben ne merülhessenek fel” - közölte egy bizottsági forrás. (Az Európai Bíróság Laval és a Viking ügyben hozott döntését lásd 2007. decemberi számainkban).
Ami az információkhoz való jobb hozzáférést illeti, a Bizottság szerint a tagállamok
• ahelyett, hogy általában a munkajogi törvényre hivatkoznának és tájékoztatnának, világosan jelezniük kell, hogy a foglalkoztatás mely feltételei és/vagy a nemzeti (regionális) szabályozás mely részei vonatkoznak területükön a kiküldött munkavállalókra;
• tegyék meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy mindenki számára elérhetők legyenek a kollektív megállapodásokkal kapcsolatos információk, illetve, hogy a foglalkoztatás mely feltételeit és szabályait kell alkalmazniuk a külföldi szolgáltatás nyújtóknak - amennyiben lehetséges Internetes hozzáférés és más összekötő pontok megadásával;
• ne csak a fogadó ország nyelvén tegyék elérhetővé a munkavállalóknak és a szolgáltatóknak az információkat, és ha lehet, egy rövid tájékoztatót állítsanak össze az országban alkalmazott fő munkakörülményekről.
Vladimír Spidla szerint a Bizottság a jövőben is fellép a szociális dömping minden formájával szemben. „Mostani ajánlásaink hatékony eszközként szolgálnak a határokon átnyúló feketemunka elleni harcban, fokozzák a tagállamok közötti adminisztratív együttműködést és a munkaügyi ellenőrök számára is hatékonyabb feladatvégzést biztosítanak” - vélekedett a biztos. Bizottsági források arra is felhívták a figyelmet, hogy a kiküldött munkavállalókat nem lehet a fogadó ország munkaerőpiaca integrált részének tekinteni, hiszen kiküldésük csak néhány hétre, esetleg hónapra szól. Brüsszeli illetékesek szerint az irányelv egyáltalán nem bátorítja a szociális dömpinget, ugyanakkor kétségtelen, hogy jogszerű alkalmazása problémákba ütközik néhány tagállamban, így Svédországban, ahol nincs országos szinten rögzített minimálbér.
A Bizottság kezdeményezése érdekes módon egybeesett az Európai Bíróság úgynevezett Rüffert-ügyben hozott csütörtöki döntésével, amely szerint a munkavállalók kiküldetéséről szóló közösségi irányelvvel ellentétes lehet az, ha közbeszerzési szerződések odaítélését a szolgáltatás teljesítésének helyén alkalmazandó kollektív szerződésben előírt munkabér megfizetésétől teszik függővé (erről lásd külön írásunkat). A Bizottság reakciójában leszögezte, hogy nincs ellentmondás a belső piac elvei és a munkavállalói jogok védelme között. „A munkavállalói jogok nincsenek alárendelve a belső piac szabályainak. Akárhogy is, a Bizottság folytatja a harcot a szociális dömping bármilyen formája és a munkavállalók jogainak megsértése ellen” - mutat rá a Bizottság nyilatkozata.
A munkavállalók kiküldéséről szóló direktíva (96/71/EK) szabályozza a munkaviszonyra vonatkozó minimumszabályokat azon alkalmazottak tekintetében, akik valamely szolgáltatásnyújtás keretében átmenetileg egy másik tagállamban (befogadó országban) dolgoznak. A direktívának két fontos célkitűzése van, amelyek arra irányulnak, hogy egyrészt garantálják a személyek és a szolgáltatások szabad mozgását, ugyanakkor biztosítsák, hogy a kiküldött alkalmazottak tekintetében alkalmazzák a minimálbérre, a munkakörülményekre, valamint az egészségvédelemre és a biztonságra a fogadó tagállamban érvényes, vonatkozó szabályokat.
