A képzés befektetés a jövőbe

Román Ágnes köszöntötte a bizottság tagjait, és elmondta, az előző ülés óta, tavaly novemberben, adaptálták a Szociális Jogok Európai Pillére című dokumentumot. A dokumentum első fejezete oktatással foglalkozik, és leszögezi: „Mindenkinek joga van minőségi és befogadó oktatáshoz, képzéshez és egész életen át tartó tanuláshoz annak érdekében, hogy megszerezze, szinten tartsa és fejlessze azokat a készségeket, amelyek lehetővé teszik számára, hogy teljes mértékben részt vegyen a társadalom életében, és sikeresen alkalmazkodjon a munkaerőpiaci változásokhoz.” Az előadó hangsúlyozta, a tervek szerint 2020-tól a támogatási programok (például az Európai Szociális Alap, vagy az Erazmus+ programok) mindegyikének a szociális jogok 20 pillérjének valamelyikéhez kell kapcsolódniuk. Ezen túl a tagállamoknak az Európai Szemeszter keretein belül minden évben be kell mutatniuk, mit tettek a szociális pillér céljainak megvalósulása érdekében.

Román Ágnes ezt követően különböző oktatási témákról beszélt. Elmondta, az EU 2018. március 15-én adaptálta a Minőségi és Hatékony Gyakornoki Keretrendszer című dokumentumot, amelyet a későbbiekben az ACVT bizottság monitoroz, és amely (illetve megvalósulásának nyomon követése) szintén bekerült az Európai Szemeszter témái közé.

Az Európai Szakképzésfejlesztési Intézet (Cedefop) aktuális ügyeivel kapcsolatban úgy tájékoztatott, a szervezet ebben az évben új alapítói szabályozást fogad el, változni fog az Irányító Hatósági szerepe. A lemondott igazgató helyére jelenleg új igazgatót keresnek, s bár vannak jelentkezők, egyelőre nem tudják, találnak-e időben alkalmas jelöltet. Ezt követően az előadó az Európai Minősítési Keretrendszer véglegesítésének és bevezetésének nehézségeiről, illetve az Európai Szakképzési Folyamatos Képzés bevezetéséről.

Ezt követően Dennis Van Gessel az Európai Bizottság részéről adott elő az ESCO-ról. Elmondta, az ESCO a Képességek Kompetenciák Minősítések és Foglalkozások Európai Osztályozását jelöli. Az ESCO kialakítása az Európa 2020 stratégia része. Az ESCO azonosítja és osztályozza azokat a készségeket, kompetenciákat, képesítéseket és foglalkozásokat, amelyek jelentőséggel bírnak az uniós munkaerőpiacon, valamint az oktatás és a képzés területén. A számítógépes adatbázis módszeresen szemlélteti, hogyan viszonyulnak egymáshoz a különböző fogalmak. Az ESCO rendszer létrehozásakor az volt a szándék, hogy legyen egy olyan digitális platform, amely magában foglalja az állásajánlatokat, munkaközvetítési információkat, jelöltek keresését, a jelöltek önéletrajzait, a munkaközvetítést, és online pályázatokat is lebonyolít. A tagállamoknak beszámolót kell készíteniük arról, hogy az ESCO milyen hatást tehet a munkaerőpiacukra.

A rendszer valójában az oktatás és a munkavégzés közötti szakadék áthidalása érdekében jött létre. 15 ország épített fel adatbázist 2018 végéig, de itt sem végleges még a rendszer. Például Olaszországban 22 ágazatot elemeztek a szakmák szerint, de van olyan szakma, amely ma már gyakorlatilag nem létezik. Felmerül az a kérdés is, hogy vajon azokat a szakmákat tartalmazza-e a rendszer, amelyekre valóban szükség lenne.

Az ESCO célja az volt, hogy mobilitást növelje, illetve, az iskolai képzés és a munkahelyi igények közötti rést betömje. Elhangzott, a rendszer a végzettségekről szóló tanúsítványokat jól számba veszi, ugyanakkor az ESCO honlapot ma még elég nehéz kezelni, és felmerül a kérdés, hogy képesek vagyunk-e azonosítani bizonyos képzési elemeket, kompetenciákat? Ha pontatlan a rendszer, akkor hogyan töltse be a szerepét? További kérdés, hogy a szakmákat csak országos szinten, és nem európai szinten elemzi. Kérdés, hogy az Erasmus + program biztosít-e elegendő forrást a szakmák és igények elemzésére. A valós képességeket kellene feltárni, mert a bizonyítványok csak a hatóságok felé adnak jelzést.

Ezt követően Thibaut Weber részvételével Kerekasztal beszélgetés zajlott az oktatásról. Az előadó elmondta, a Szociális Jogok Európai Pillérért Luca Visentini főtitkár 18 országban kampányolt, hiszen, azt minden egyes tagállamnak el kellett fogadnia. Az Európai Szakszervezeti Szövetségnek (ESZSZ) nagyon fontos a pillér elfogadása, és meg kell mondani, jókor történt, mert a következő évben európai parlamenti választások lesznek, és a kampányra terelődik a figyelem. Az ESZSZ elfogadta a maga prioritásait a 2020 utáni oktatási és képzési stratégiákban, ez a határozat lesz az alapja a következő évek munkálkodásának. Elmondta, befektetésként kell tekinteni az oktatásra, európai szintű jog legyen a képzéshez való hozzájutás. Továbbá fontos lenne, ha a tagállamok a nem formális képzéseket is jobban elismernék.

Ezt követően tagállami példákat hallottunk a tagállamok képzések terén történt lépéseiről. Megtudhattuk, a francia rendszerben a vállalatok tréning terveket készítenek, és a francia rendszerben elterjedtek az úgynevezett „oktatási számlák”, amelyek terhére a szakmai és a karrierfejődés érdekében megtett oktatásokon részt lehet venni.

A német rendszerben a minimálbérek törvénybe foglalása segített a képzéshez való hozzájutásban is. Az IG Metal nemzeti oktatási stratégiáért kampányol, amelyben jog, hogy a munkavállaló folytathassa a képzését. Itt egy alapot szeretnének, amely az Erasmus+ felhasználást megkönnyíthetné.

Lettország a munka-alapú képzéseket vezettek be. A Nemzeti Oktatási Központ a szakképzési tervet teljesen megváltoztatta, a szakszervezeteket bevonják a projektek monitoring bizottságába. A jogalkotás kötelezővé tette, hogy a vállalatok munkaszerződést kell kötnie a hallgatókkal, éspedig nem munkaviszony létesítése, hanem tanulói szerződés céljából.

Portugáliában márciusban a kormány konzultációt kezdeményezett a szociális partnerekkel a szakképzési kihívásokról. 6 kérdést tettek fel a szociális partnereknek többek között a képzési jogok érvényesüléséről, a képzési igényekről, az ágazati képzés helyzetéről. A portugál kolléga megállapította, kevés a befektetés a gyakornoki programokba, és nincs gyakornoki politika Portugáliában, ezért veszélyben a gyakornoki programok finanszírozása, pedig ez elengedhetetlen lenne a továbblépéshez.

Délután beszámoló következett a szociális partnerek közös projektjéről, amelyet a CVET, vagyis a Folyamatos Szakoktatás és Képzés tárgykörében folytattak le. A beszámolóból megtudhattuk, hogy a szociális partnerek tavaly júliusban Szófiában, novemberben Varsóban, ebben az évben Stockholmban találkoztak, és közös ajánlásokat dolgoztak ki a Szociális Partnerség erősítése a munkavállalói képzések témakörében. Az első vázlatot kiküldték a Bizottság tagjainak, és kérték a jelenlévők véleményét, mivel a június 19-i brüsszeli zárókonferencián el szeretnék fogadni a dokumentumot. A közös ajánlás leszögezi, hogy a folyamatos képzés munkavállalói és munkáltatói felelősség is egyben. A munkáltatóknak be kell látni, hogy ez nem kiadás, hanem befektetés a jövőbe. Ám a kormány feladata, hogy ezt támogassa. Ki kell dolgozni egy európai képzéshez, továbbképzéshez való jogi eszközt. Mindezt a munkaerőpiac folyamatos változása teszi szükségessé, és hogy a foglalkoztatottság fennmaradhasson a folyamatos változások, például a digitalizáció környezetében is.

A dokumentum utal arra, hogy az alacsonyan képzett munkavállalók számára is karrier-lehetőségeket kell biztosítani, és a munkanélküli és hátrányos helyzetű csoportokat támogatni kell a továbbképzésükben, hogy képzettséget szerezhessenek. Külön pont foglalkozik azzal, hogy a képzések mindenkit megillessenek, ne legyen akadály a kor, vagy a munkaszerződés típusa. A szakszervezeti tisztségviselők szerepét is hangsúlyozza a szöveg, mondván:„kiemelt szerepe van a tisztségviselőknek a karrier-tanácsadásban és a munkavállalók meggyőzésében, ezért forrásokat kell számukra biztosítani, hogy betölthessék ezt a szerepüket”.

A résztvevők elmondták a szövegről a véleményüket, módosításokat javasoltak mind a sorrend, mind a tartalom tekintetében. Például azért, mert a szöveg a közalkalmazottakra nem ad utalást, vagy azért, mert a fizetett tanulói szabadságról nem emlékezik meg. (Néhány országban már van ilyen lehetőség, tehát, ha a szöveget így fogadnák el, ez gyengíthetné az adott tagállamban dolgozó munkavállalók pozícióját.)

Ezt követően Thibeaut Weber az Európai Szakszervezetei Szövetség konföderációs titkára beszélt a szakképzési politika jövőjéről. Hangsúlyozta, fontos előre látni, Európa milyen szakképzési politikát folytat a jövőben, és a jelenlévők figyelmébe ajánlotta az „EU prioritások az oktatás és képzésben 2020 után” című dokumentumot. Majd hozzátette, a szakszervezetek „európai képzési jogot” szeretnének kivívni maguknak, tehát, hogy a képzés ugyanolyan jog lehessen, mint a szabad munkavállalás.

Végül két európai projekt bemutatása következett, az egyik a Sacado, amelyet a német DG menedzsel, a másik a Digitális Képzettségek nevű projekt, amelyet Maureen Hick mutatott be az Uniglobal részéről. Ez utóbbi projektben digitális tudást próbálnak eljuttatni főleg munkanélküliekhez, annak érdekében, hogy képesek legyenek digitális eszközöket használni - és természetesen ezáltal visszakerülni a munkaerőpiacra.

Kozák László