A Nemzeti ILO Tanács munkájáról

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet genfi konferencia előtt LIGA két egyezmény ratifikációját tartja szükségesnek, a munka és a magánélet védelméről, illetve a minimális díjazásról szóló egyezményét. Kevés erre az esély.

A Nemzeti ILO Tanács munkájáról

A. Május végén kezdődik az ILC

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) éves konferenciája (ILC) idén 2016. május 30. és június 10. napja között kerül megrendezésre Genfben. Az ülés az idén is 2 hetes időtartamra lett „összezsugorítva”, korábban ennél jóval hosszabb volt. Az ülés érdemi munkája a szakbizottságokban folyik, melyek a következőek:
1. CAS Bizottság, mely az egyezmények végrehajtását monitorozza, illetve a jogsértéseket tárgyalja meg.
2. Globális ellátó láncok szakbizottság
3. A háborúból a békébe történő átmenet szakbizottsága, mely a 71. sz. Ajánlást vizsgálja felül
4. A szociális igazságosság és a fair globalizáció kérdésével összefüggő 2008-ban elfogadott deklaráció felülvizsgálatával foglalkozó szakbizottság
A LIGA a globális ellátó láncok szakbizottságában fog részt venni, melynek eseményei a LIGA weboldalán meg fognak jelenni.

B. A NILO Tanács munkája

A NILO Tanács munkavállalói oldala megvitatta azokat az egyezményeket, illetve jegyzőkönyveket, melyeknek a ratifikálását a kormányzat számára ajánljuk. A ratifikálásra ajánlott dokumentumok jegyzéke a korábbiakhoz képest nem változott.
1. A férfiak és a nők egyenlő esélyeiről, valamint egyenlő bánásmódjáról szóló 156.sz. Egyezmény
2. A legkisebb munkabér megállapítására vonatkozó eljárásról szóló 131. sz. Egyezmény
3. Az állami szerződéseknél lévő munkaügyi záradékokról szóló 94.sz. Egyezmény
4. Az otthoni munkáról szóló 177. sz. Egyezmény
5. A bányászat munkavédelméről szóló 176.sz. Egyezmény
6. Az 1995. évi jegyzőkönyv a munkaügyi ellenőrzésről szóló 81. sz. Egyezményhez
7. A 2002. évi jegyzőkönyv a munkavédelemről szóló 155.sz. Egyezményhez
8. A 2014. évi jegyzőkönyv a kényszermunka tilalmáról szóló 29.sz. Egyezményhez

A LIGA álláspontja

A LIGA évek óta ugyanazon két egyezmény ratifikációját tartja szükségesnek, melyek a következők: A munka és a magánélet védelméről szóló C156. sz. Egyezmény, valamint a minimális díjazás megállapításáról szóló C131.sz. Egyezmény azzal, hogy nem látjuk esélyét ratifikációnak. Az álláspontunk is erre tekintettel került kialakításra.
Mindkét egyezmény vonatkozásában az alábbi indokokra tekintettel tartanánk szükségesnek a ratifikációt:


C156. Munka és magánélet összehangolása
A C156. számú Egyezménnyel összefüggésben rámutatnánk arra, hogy a munka és a családi élet összehangolása vonatkozásában olyan alapvető elvről van szó, amely mind a hazai, mind pedig az Európai Uniós jogalkotásban kiemelt szerephez jut. A magyar jogban az Alaptörvény, a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv., illetve az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2004. évi CXXV.tv. tartalmazzák kimerítő részletességgel a releváns szabályokat. Ezen túlmenően a munka és a magánélet összehangolásának a fontossága Magyarország 2015. évi Nemzeti Reformprogramjában is hangsúlyos szempontként szerepel. Emellett kiemelendő, hogy a kérdéses elv az Európa 2020 Stratégiának is szerves része. Az Egyezmény követelményeinek és szellemiségének a hazai szabályozás megfelel, így a ratifikációnak szimbolikus, de nem elhanyagolható jelentősége lenne. Arra is rá szeretnénk mutatni, hogy számos Európai Uniós tagállam a ratifikáció mellett döntött.

C131.Minimális díjazás megállapítása
Az Mt.136.§ (1) bekezdése kimondja, hogy alapbérként legalább a kötelező legkisebb munkabért kell meghatározni. A minimálbérnek így kettős szerepe van. Egyrészt gondoskodik arról, hogy Magyarország területén munkából élő ember számára ne lehessen olyan alapbért megállapítani, mely az ország gazdasági társadalmi, szociális viszonyait figyelembe véve az adott munkavállaló megélhetését nem teszi lehetővé. Másrészt pedig a minimálbéren keresztül a kormányzat a versenyszféra bérszintjére is kihatással van. A minimálbér meghatározásának az Egyezményben foglalt elveivel a hazai szabályozás összhangban van. A foglalkoztatás ösztönzése mellett azonban fontosnak tartjuk annak elvi szinten is megtörténő kihangsúlyozását, hogy a kormányzat a megfelelő, minimális bérszint megteremtése, illetve fenntartása mellett elkötelezett. A munkanélküliség szintje a KSH legfrissebb adatai szerint 6%-ra csökkent azaz, nem indokolt a foglalkoztatás szintjének az alacsony bérekkel történő további növelése.
A ratifikációval összefüggésben nem osztjuk azt a kormányzati álláspontot, mely szerint nem indokolt olyan egyezmények ratifikációja, melyek a hazai szabályozással már összhangban vannak. A ratifikáció jelentősége ugyanis túlmutat az adott kérdés tételes, jogi szabályozásán.

Ami a C176.sz. Egyezményt illeti
Munkavállalói érdekeket képviselő szakszervezeti szövetség esetén kiemelten fontos a munkavállalói érdekek egységes kifejezése, amennyiben ez az adott kérdésben lehetséges. Ezzel együtt bányászati egyezmények ratifikálását nem tartom szerencsésnek azon túl, hogy nem kerül rá sor. Ennek nem az az oka, hogy nem tartom fontosnak az érintett munkavállalói kör jogvédelmét, bár megjegyezném, hogy e tekintetben (probléma mélysége) pontos információval nem rendelkezünk. Ameddig azonban minden munkavállalót lefedő, alapvető jelentőségű ILO egyezmények ratifikációja nem történt meg, addig nem tartom indokoltnak rétegérdekek képviseletét különösképpen, amennyiben annak indokoltsága nem artikulált. E tekintetben rámutatnék arra is, hogy az adott tárgykörben (munkavédelem) az általános jellegű, mindenkit lefedő C187. számú keretegyezmény ratifikálása indokoltabb lenne. Ennek realitását azonban nem látom.

A 94.sz. Egyezmény, valamint a 177.sz. Egyezmény ratifikálását támogatjuk, ám azokkal összefüggésben azt az álláspontot képviseltük, hogy a 177.sz. Egyezmény Magyarország vonatkozásában kevéssé releváns, a 94. sz. Egyezmény pedig esélytelen. A jegyzőkönyvek ratifikációját támogattuk.

Dr. Kéri Ádám