Alkalmazkodni a társadalmi igényekhez…

A szeminárium célcsoportja fiatalok és szervezők voltak. A rendezvényre az összes projektpartner küldött résztvevőket, így a lett LBAS, a litván Solidarumas, a bolgár Podkrepa, a francia CFDT, a lengyel OPZZ és a magyar LIGA Szakszervezetek egyaránt. A LIGA részéről többek közt a MEDOSZ, a HOSZ, a VISZ és a Baranya megyei LIGA Szakszervezetek képviselői vettek részt a közös munkában.

A szeminárium első napja a résztvevők az összes érintett ország szakértője által megírt tanulmányok ismertetőjével és az ehhez kapcsolódó kérdésekkel és válaszokkal telt. A programot Livija Marcinkevica, a házigazda LBAS lett szakszervezeti konföderáció alelnök asszonya nyitotta meg, aki elmondta, hogy Lettországban a munkáltatók és a munkavállalók közötti viszony igen hullámzó, mint ahogyan a munkaerőpiac is dinamikusan változik. Új ágazatok jelennek meg, egyesek pedig eltűnnek, mely a szakszervezetek részéről komoly alkalmazkodó készséget igényel, ha szeretnék fenntartani a taglétszám növelését. Lettországban a szakszervezetek kapcsán még mindig élnek a negatív sztereotípiák, sajnos a sajtó is ellenük dolgozik. A demonstrációk szervezésén kívül a szakszervezeteknek sok más feladatuk is van, köztük igen fontos feladat a társadalmi párbeszéd ápolása. Társelnök asszony szavaiból megtudhattuk, hogy Lettországban már 25 éve egy nemzeti szintű ernyőszervezet van a munkavállalói és munkáltatói oldalon egyaránt. A Szakszervezeti törvényt az 1990-es évek eleje óta most változtatták meg, így az új törvény már tartalmaz részeket a szociális párbeszéd és a szociális partnerek kapcsán. A lett Munka törvénykönyvében pozitív változásokat hozott a szakszervezeti tagok elbocsátásával kapcsolatos nehezítés, melynek fenntartásáért a szakszervezetek harcosan kiállnak. Marcinkevica asszony kiemelte, hogy az LBAS sokat tett a szociális partnerek kapcsolatának stabilizálása érdekében Lettországban. 2015 első felében Lettország látta el az EU Tanácsának soros elnöki feladatait, melynek keretein belül a szakszervezeteket sok területen bevonásra kerültek.

A köszöntő után Kelemen Melinda, a projekt menedzsere bemutatta a pályázatot a résztvevőknek. A 23 hónapon keresztül megvalósuló EU-s pályázat, melynek kereten belül ez a szeminárium is zajlott, egy kutatási pályázat, melynek egyik fő pillére a résztvevő országokban készült tanulmány, melyeket különböző célcsoportoknak három szeminárium keretein belül mutatnak be. Az első 2016 januárjában Vilniusban, a második 2016 márciusában Szófiában, a harmadik pedig 2016 áprilisában itt Rigában kerül megrendezésre. A projekt zárókonferenciája 2016 szeptemberében Budapesten lesz megtartva a házigazda LIGA Szakszervezetek szervezésében.

A projekt általános bemutatása után az országtanulmányok prezentációja következett a felkért szakértők által. Az első tanulmányt Raita Karnite mutatta be, aki a Lett Tudományos Akadémia munkatársa. Hangsúlyozta, hogy előnyt jelent a lett szociális párbeszédben, hogy a résztvevők helyzete tisztázott és mivel az Európai Unióban egyedülálló módon egy ernyőszervezet van a munkáltatói és a munkavállalói oldalon egyaránt, így letisztult és strukturált keretek között biztosítottak a hatékony munka feltételei. Lettországban az érdekegyeztetés résztvevői tisztelik a törvényt és a jog védi a tagokat, a tripartit tanács kötelező, s ezen belül minden munkacsoportban tripartit a képviselet. A minden munkavállalót érintő kérdésekben fontos a háromoldalú tárgyalásokban való részvétel, azonban meg kell jegyezni, hogy a döntések hatása már nem ilyen mesés állapotokat tükröz. Kritikus pont a szakszervezetek részéről, hogy csökken a kapacitás és országszerte csökken a taglétszám. Az LBAS fő bevételi forrását a tagdíjak adják -egy kisebb EU-s forráson kívül-,így sajnos a költségvetés is szűkül, a kisvállalkozókat pedig elérhetetlennek bizonyulnak a tagszervezés kapcsán. A szervezettségi szint az 1992-ben mért 90,8%-ról 2014-re 9,2%-ra csökkent. A kollektív szerződések száma szintén csökkent (kivéve a lett vasúton, ott ugyanis növekszik a tagok száma), mindemellett a munkáltató oldal bővült. A szakmai munka kapcsán különféle megállapodások jöttek létre pl. az Iparkamarával és a nagyvárosok közösségével. A szociális partnerek fontosságát széles körben kimondják, de a konkrét munkában már hiányosságok figyelhetők meg. A szakértő felvetette, hogy ilyen csökkenő tendenciát mutató taglétszám mellett vajon mi szakszervezetek biztosítunk-e elég teret a fiataloknak a szervezeteinkben? Hagyjuk-e őket pozíciókhoz jutni? A szakszervezeti imázs alakításában is fontos szerepet kellene szánni a fiataloknak és el kellene azon is gondolkodni, hogy a szakszervezetek milyen új szolgáltatásokkal tudnák magukra vonni a figyelmet. A jó példákat illetően Karnite asszony kiemelte az LBAS 2007-ben alapított „Best Company Trade Union” szakszervezeti díját, mely motiválóan hat a tagszervezetekre.
A következő prezentáció keretein belül Rossu Balázs a Szegedi Egyetemről a magyar helyzetet mutatta be. A résztvevők megismerhették a magyar szociális dialógus rendszerét, az érdekegyeztetésben bekövetkező változásokat. A statisztikákból érdemes kiemelni néhány számot. 2015-ben a foglalkoztatási ráta Magyarországon 54,1% volt, a munkanélküliségi ráta 7%, a minimálbér 105 forint, az átlagbér 243.200 forint. Magyarországon 1059 szakszervezet, a szervezettségi szint 8-9% körülire tehető. A kollektív szerződések lefedettségi szintje 25%-os és 1991 és 2013 között Magyarországon összesen 147 sztrájkot szerveztek. Az előadó kitért a munkajogi keretekre, említve a Munka törvénykönyve és Sztrájktörvény által hozott negatív változásokat.

A bolgár országtanulmányt Adrian Iliev prezentálta, aki egy hosszabb történelmi áttekintéssel kezdte mondandóját, mielőtt kitért a szakszervezetek helyzetére. A bolgár nemzeti tripartit érdekegyeztetés szereplői a kormány mellett két szakszervezeti ernyőszervezet (Podkrepa és CITUB), valamint 4 munkáltatói szervezet. Az ágazati szint, csakúgy, mint Magyarországon gyenge. Iliev úr beszámolt a munkajogi keretek változásáról Bulgáriában, a Munka törvénykönyvének módosítása negatív hatással volt a munkavállalók érdekeire melyek kihatással vannak a pl. a munkaidőre (6 hónapos munkaidőkeret bevezetése) és az időszakos, olykor 24 órás foglalkoztatásra. A szakszervezetek nemtetszésüket mutatták ki az országban lévő egykulcsos adó miatt és azt illetően, hogy a minimálbér (185 Euro) sem adómentes.

A litván országbeszámolót Arvydas Guogis tartotta, aki aggodalmát fejezte a szociális kohézió eltűnését illetően. Litvániában a minimálbér 350 Euro, az időskori átlag nyugdíj 247 Euro, a munkanélküli ráta 8,8%. Ami az országos érdekegyeztetés struktúráját illeti, a tripartit fórumon a kormány hét képviselője mellett három szakszervezeti ernyőszervezet és négy nemzeti szintű munkáltatói szervezet 7-7 képviselője vesz részt. Ami a szociális partnerséget illeti, a legnagyobb eredmények nemzeti szinten születnek, másodlagosak a helyi, vállalati szintű eredmények és az ágazati szint itt is a leggyengébb. A szakszervezeti szervezettségi szint 8-9%, a kollektív szerződések országszerte a munkavállalók mintegy 15%-át fedik le.

A lengyel előadó Jan Czarzasty beszámolójában elmondta, hogy a lengyel szociális dialógus rendszere nagy változásokon megy keresztül, miután 2013 nyarán a három lengyel nemzeti szakszervezeti ernyőszervezet (OPZZ, NSZZ Solidarnosc és FZZ) úgy döntöttek, hogy az akkor háromoldalú érdekegyeztető tanács munkája egyáltalán nem hatékony, véleményüket ignorálják, így kivonultak a tripartit érdekegyeztetés ezen formájából. 2013 őszén rég nem látott 200 ezer főt számláló szakszervezeti tüntető tömeg vonult az utcára, hogy kifejezze nemtetszését a munkavállalói érdekek hatékonyabbá tétele miatt. Többek közt azt is sérelmezték, hogy a kormány egyoldalúan 67 évre emelte Lengyelországban a nyugdíjkorhatárt. 2015 őszére született meg az új tripartit érdekegyeztető rendszer négy munkáltatói és három szakszervezeti szervezettel. Ami a reprezentációs kritériát illeti a munkavállalói oldalon, minimum 300 ezer tagot kell felmutatni a részvételhez. A tapasztalatokról még korai lenne beszámolni, azonban a szociális partnerek pozitív várakozással látnak munkához az új fórumon.

Az utolsó előadó a francia CFDT konföderációtól Maher Tekaya volt, aki elmondta, hogy hazájában az egyik legalacsonyabb a szakszervezeti szervezettségi szint (8% körül), miközben a kollektív szerződés lefedettségi szintje Európában náluk az egyik legmagasabb. Az öt nemzeti szintű szakszervezeti ernyőszervezet tagjai könnyebben mozgósíthatók, ha arról van szó, hogy az utcára kell vonulni a munkavállalói érdekek védelmében. 2008-ban új reprezentativitási rendszert dolgoztak ki, a reprezentációs mandátumok négy évre szólnak.

A szeminárium második napján a résztvevőké volt a főszerep, akik arra próbáltak meg válaszokat adni, hogy milyen szervezési stratégiával rendelkeznek szakszervezeteik (ha van ilyen), hogyan lehet a szakszervezeti imázst javítani, és milyen modern technológiát alkalmaznak a fiatalok elérésére. A litván LBAS képviselője elmondta, hogy volt egy tagtoborzási projektjük, mely kecsegtetett némi pozitív eredménnyel. Az ilyen sikerekről beszámoló tagszervezetek pénzbeli jutalomban is részesültek. Általánosan elmondható, hogy a tagszervezésre munkaidőn kívül már nem szívesen fordítanak időt, az érdeklődés pedig a szakszervezetek irányába akkor nő meg, ha konkrét munkavállalói problémák merülnek fel. Az új belépők azt kérdezik: „Milyen előnyöm származik ebből?” Az LBAS Kongresszus 2016 decemberében várható, az új stratégia a lett résztvevők reményei szerint fókuszálni fog a szervezésre és a képzésekre. A lett kolléga megemlítette, hogy a FES/ PERC finanszírozás keretein belül Balti Ifjúsági Szervezési Akadémiát tartanak nyaranta, ahol a fiatalok kifejezetten a tagszervezésben kapnak segítséget. Az LBAS Ifjúsági bizottsága emellett társas eseményeket, pl. moziesteket, sportrendezvényeket szervez. A tagszervezés azonban szinte lehetetlen küldetésnek számít a KKV-kban és a kereskedelem egyes területein, a szakszervezetek általános megítélése negatív, a média pedig ellenük dolgozik, így ilyen légkörben nem könnyű a szervezés.

A LIGA szakszervezetek résztvevői beszámoltak tagszervezési tapasztalataikról, s elmondták, habár a magyar munkavállalók kb. 75%-a KKV-ban dolgozik, sajnos hozzánk sem innen jönnek a tagok, azonban az ilyen megkereséseknek hosszú távon van hozadéka, hiszen tudatja, hogy a szakszervezet egy élő, aktív dolog és ezzel találkoznak az emberek, majd ha probléma merül fel, akkor hozzánk fognak jönni az előzetes megkeresésre reagálva. Másrészt a LIGA Szakszervezetek a megyei gyűjtőszakszervezetek létrehozásával megteremtette a strukturális kereteket arra, hogy bárki beléphessen a szakszervezetbe. A tagoknak a kollektív szerződés tárgyalása és a bértárgyalás a legfontosabb, a húsiparban szervezett sztrájk kapcsán pedig régiós láthatóságot értek el, mely új tagokat vonzott a megyei szervezetekbe. Fontos az utánpótlás-nevelés kapcsán a középiskolák és felsőoktatási intézmények látogatása, a LIGA szakképzési projektjében kifejlesztett tanagyag széles körű terjesztése a diákok körében.

A bolgár Podkrepa résztvevői beszámoltak két kezdeményezésről. Az egyik egy Tisztes Munka konferencia szervezése volt, mellyel a szakszervezetek láthatóságát próbálták növelni szélesebb körökben, a másik pedig egy olyan projekt, mely révén fiataloknak adtak egy éves gyakornoki lehetőséget szakszervezeteknél. Ezek a fiatalok jórészt továbbfoglalkoztatási lehetőséget kaptak, de minden esetben jó kapcsolatuk alakult ki a szakszervezetekkel. A Solidarumas litván résztvevői beszámoltak arról, hogy van náluk egy fiatalokat tömörítő szakszervezet, a leginkább keresett szolgáltatás a jogi tanácsadás. A fiatalok rövid időt töltenek el egy munkahelyen, mobilak, ezért nehezebb őket beszervezni. Azonban nagyon fontosnak tartanák, hogy a fiatalokat támogassák a szakszervezetekben és pénzügyileg is segítsék a munkájukat.

A lengyel kollégák az OPZZ-től elmondták, hogy az ukrán munkavállalóknak külön szakszervezetet alapítottak. Magát a szakszervezeti megjelenést kellene megújítani. Ami a médiát illeti, heti egyszer a nemzeti TV-ben fix félórás szakszervezeti spot áll rendelkezésükre. A francia kolléga a CFDT részéről végezetül hozzátette, hogy a szakszervezetek kihalásától félve sokkal hatékonyabban kell kommunikálni és reaktívabbnak kell lenni. A demonstrációk és sztrájkok kapcsán pedig meg kell nézni, hogy milyen kimenet várható, mert ha nem érik el a kitűzött célt, akkor kontraproduktív lehet azok hatása. Általánosságban pedig a szakszervezeteknek sokkal jobban kellene alkalmazkodniuk a társadalmi igényekhez.

Hangonyi Adrienn