"A változás velem kezdődik" - informális gazdaság és szakszervezeti teendők
Az informális gazdaság talán a legegyszerűbben megfogalmazva a gazdaság azon része, amelyben olyan egyéni jólétet növelő tevékenység folyik, amelyhez többnyire, de nem kizárólag pénzmozgás köthető, de az hivatalosan nem követhető, nem látható (az informális gazdasághoz közeli - bár nem azonos - fogalom a rejtett gazdaság, árnyékgazdaság, feketepiac).

2016. január 26. és 28. között került sor a brüsszeli székhelyű Európai Szakszervezeti Intézet (ETUI), a szlovák KOZ SR és a bolgár CITUB közös szakszervezeti képzésére Szófiában. A képzés 2,5 napja alatt a bolgár, szlovák, litván, máltai, macedón és magyar szakszervezeti tisztségviselők, szakemberek arra keresték a választ, hogy mit tehet szakszervezeti mozgalom országos és európai szinten, hogy csökkenjen a feketefoglalkoztatás. A tréning angol, szlovák és bolgár nyelven folyt, szinkrontolmácsok közreműködésével. A 15 fő résztvevő az idő nagy részében csoportokban dolgozott, aktívan kivették a részüket az ETUI trénere (Ricardo Bellera), a CITUB munkatársa (Yuliya Simeonova) és a KOZ nemzetközise (Miroslav Hajnos) vezetése mellett a munkából. A csoportfeladatok között páros gyakorlatok (vezetett kérdések mentén az egymás mellett ülőknek be kellett mutatni a másikat), „elme-feltérképezés” (un. mind-mapping), szerepcsere (munkaadó és munkáltatók) és világkávézó („worldcafe”) módszerek szerepeltek. A kreatív feladatok eredményeképpen a rendelkezésre álló idő alatt a probléma beazonosításától eljutottak a konkrét cselekvési javaslatokhoz.
A munkát nagyban segítette, hogy Plamen Dimitrov, a CITUB elnöke egy igen átfogó, pontos és szakmailag nagyon erős előadásban összefoglalta az informális gazdasággal kapcsolatos alapvető tudnivalókat. Az elnök elmondta, hogy világszinten jelentős problémakörről van szó, az informális gazdaság valamilyen formában a globális munkaerő közel felét érinti, a kis és középvállalkozások, gazdasági egységek több mint 90 %-át. Na de mi is tulajdonképpen az informális gazdaság, az informális munkavégzés és miért kell egyáltalán fellépni ellene? Az előadás alapját a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 204-es számú ajánlása jelentette, amely az átmenetet hivatott segíteni az informális gazdaságból a formális felé, és amely területen a szakszervezeteknek sikerült már egyes területeken előrehaladni a kérdésben.
Az informális gazdaság talán a legegyszerűbben megfogalmazva a gazdaság azon része, amelyben olyan egyéni jólétet növelő tevékenység folyik, amelyhez többnyire, de nem kizárólag pénzmozgás köthető, de az hivatalosan nem követhető, nem látható (az informális gazdasághoz közeli - bár nem azonos - fogalom a rejtett gazdaság, árnyékgazdaság, feketepiac)
Az elnök elmondása szerint tipikusan leginkább a fiatal nők, kisebbségek, migránsok dolgoznak az informális gazdaságban, de bárki érintett lehet, aki potenciális munkaerő. A közös bennük, hogy az emberek, akik az informális gazdaságban tevékenykednek, többnyire nem szabad akaratukból dolgoznak ott, hanem a korlátozott lehetőségek eredményeként, kényszerként. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy az informális gazdaságban elhelyezkedés nem feltétlenül rossz, tekinthető a túlélés egy formájának.
Miért rossz mégis? Az informális gazdaságban dolgozóknak nincs vagy nagyon gyenge a szociális védelme, gyakran alapvető jogaik sincsenek betartva, nem vonatkozik rájuk kollektív szerződés, minimálbér és a munkavédelem is hiányos, vagyis általában véve nem vonatkoznak garanciák a foglalkoztatásukra. Szakszervezeti oldalról a nagy kérdés: hogyan lehet ezeket az embereket képviselni, szervezni, bevonni a kollektív tárgyalások rendszerébe, ha nincs a munkaadói oldalról, aki felelősséget vállalna.
Ezért is volt jelentős fejlemény, hogy tulajdonképpen a munkaadók kezdeményezték az ILO 204-es számú ajánlást, ami két év után került elfogadásra (az erre vonatkozó korábbi szakszervezeti kezdeményezések nem voltak sikeresek). Mit is hasznosíthatnak a különböző szereplők az informális munka formalizálásából, vagy ha úgy tetszik, legalizálásából?
Miért jó a munkavállalóknak?
- jobban gyakorolhatják az alapvető jogaikat, hozzáférhetnek a társadalombiztosításhoz és a tisztességes munkalehetőségekhez
- javul az érdekképviselethez és a szociális párbeszédhez való hozzáférés
Miért jó a munkaadóknak?
- könnyebben juthatnak támogatásokhoz, beleértve állami támogatásokat is
- megnövekedhetnek a lehetőségeik a piacrajutáshoz
- korrupció csökkentése, kereskedelmi szerződések nagyobb tiszteletben tartása
Miért jó a társadalomnak?
- adóalap szélesebb alapokra való helyezése
- megnövekedett egyenlőség a közös tehervállalás terén
- rizikótényezők csökkentése
- igazságosabb verseny a belső és a külső piacokon
- megnövekedett társadalmi kohézió
- fenntartható, befogadó gazdasági növekedés elősegítése, tisztességes munka teremtése
Az ILO már 1972 óta - amikor egy kenyai missziót követően megszületett a fogalom - küzd az informális gazdaság formalizálásáért. Az ILO megfogalmazása szerint: az informális gazdaság minden olyan gazdasági tevékenységet letakar, ami jogilag vagy gyakorlatilag nem fed le formális megállapodás.
A 204-es ILO ajánlás elemei főbb vonalakban:
- előszó
- célok és hatáskör
- jogi és szakpolitikai környezet
- foglalkoztatási politikák
- jogok és szociális védelem
- ösztönzők, kiegészítések, betarttatás
- a szervezkedés szabadsága, társadalmi párbeszéd és munkaadók és munkavállalói szervezetek szerepe
- adatgyűjtés és monitoring
- implementáció
Gazdasági egység egyaránt lehet munkavállalókat alkalmazó egység, egyénileg „tulajdonolt” egységek (ilyen a család vagy háztartás is), valamint szövetségek, társadalmi és szolidaritási alapon szerveződő egységek.
Az informális gazdaságban dolgozók tevékenységének büntetése nem megfelelő kezelés, mert ahogy már említésre került, a választásuk nem szabad akaratból történik, hanem a korlátozott lehetőségek eredményeként, kényszerhelyzetben. Az ILO ajánlás a szakszervezeteknek azt javasolja, hogy a munkásokat egyénileg is szervezze és ez kollektív szerződésekre is vonatkozik. Plamen Dimitrov elnökként tevékenyen részt vesz az informális gazdaság csökkentése érdekében tett lépésekben, az informális gazdaságban foglalkoztatottak szervezésében, jogainak erősítésében.
A későbbiekben a résztvevők ismertették a saját országukat érintően a főbb szakszervezeti tevékenységeket. Így például:
Szlovákia:
Szlovákiában jelenleg szociáldemokrata kormány van, ezért a dolgozók érdekeit védő intézmények is aktívabban működnek, mint az azt megelőző években.- ilyen például a munkaügyi főfelügyelet. A kormány lépéseket tett a hatékonyabb adóbeszedési technikákra és meghirdette a SOT (hatékony, megbízható és nyitott kormányzás) elvét, csökkentette a készpénzfizetést, intézkedéseket tett például a korrupciót jelentő alkalmazottak védelmére, élő telefonvonalat tartanak fenn a korrupciógyanús esetek bejelentésére (jogi keretek).
Málta:
A kormány adókedvezményekkel segíti és ösztönzi a tisztességes foglalkoztatást, a szakszervezetek pedig információval segítik a dolgozókat, kiadványokkal a migráns munkásokat.
Magyarország:
A szakszervezeti mozgalom elsősorban a szervezett dolgozók érdekeit képviseli, azonban a lehetőségeihez képest segítik az árnyékgazdaságban dolgozókat, elsősorban információval (tájékoztató kiadványok, adott esetben több nyelven is), jogi támogatással (jogpont projektek).
A harmadik napra a résztvevők eljutottak arra a pontra, hogy a korábbi napok munkájára alapozva konkrét cselevési javaslatokat, kampánycélokat tudtak megfogalmazni. A trénerek által megadott szempontok segítettek a kampányok kiötlésében: szlogen, kezdeményező és potenciáli partnerek azonosítása, a kampány célja, várható eredménye, üzenete, célcsoportja, a cél érdekében megteendő lépések és az időtartama. A közös munka eredményeként a különböző - helyi, ágazati és országos szinteken - több ötlet, szlogen, terv merült fel. Fontos szempont hogy a célcsoportot pontosan definiálni tudjuk és nekik megfelelő eszközökkel érjük el őket, például a gyakran izoláltan dolgozó háztartási alkalmazottakat tömegközlekedés közelében kihelyezett hirdetőtáblákkal, TV szpotokkal. Országos szinten egyes ágazatok esetében érdemes lehet a közösségi médiával, e-learning eszközeivel tervezni. A feladatot a szakszervezeteknek a céltól függően a munkáltatókkal, professzionális PR cégekkel, szakemberekkel, civilszervezetekkel együttműködésben érdemes megvalósítani. Gyakran a megelőzés fontosabb és egyszerűbb, mint a kialakult helyzet kezelése: a felvilágosítást a munkavállalók jogokról, a szakszervezetek tevékenységről már az iskolákban kell kezdeni. A hosszútávú gondolkodás megtérül: távlatokra is érdemes tervezni.
Az elhangzott szlogenek között szerepeltek az alábbiak:
- „Jólétet mindenkinek” („Welfare for everyone”)
- „Állítsátok meg az informális gazdaságot” / a jobb életért („Stop informal economy / better life”)
- „Az informális gazdaság eltüntetése hozzájárul a jobb jövődhöz” („Illumination of informal economy will improove your future”)
- „Az informális munka formalizálása jobb munkafeltételekhez vezet” („Formalization of informal labour lead to better working conditions”)
- Háztartási alkalmazottaknak: „Tisztességes takarítás”,„Tiszta munka” („decent cleaning / clean jobs”)
- „A változás velem kezdődik”(„Change it starts with me”)
- „Munkám a fényben” („My work in the light”)
- …és egy angol szójáték „(in)formális gazdaság - változtasd meg a szót/világot” ( „Informal economy…change the wor(l)d!”)
Végül a résztvevők visszajelzést adtak egymásnak és a trénereknek a képzésen szerzett tapasztalataikról, a tanult ismeretekről valamint megköszönték a közös munkát.
Kelemen Melinda