Megalázó az orvosoknak a kérvény
Sem a finanszírozásban, sem az ágazat gyógyító munkájában, sem a résztvevők helyzetében nem sikerült alapvető áttörést elérni az utóbbi három évben - értékeli az egészségügy helyzetét Bélteczki János. A Magyar Orvosok Szövetségének elnöke szerint veszélyes, ami a közszféra új nyugdíjszabályai ügyében a legnagyobb tapasztalatú orvosokkal és szakdolgozókkal történik, hiszen ha ők kiesnek a munkából: megbénul a betegellátás.

- Van az Ön osztályán nyugdíjas korú kolléga?
- Nálunk az ózdi kórházban, az általam vezetett intenzív osztályon nincs egyetlen ilyen kolléga sem. A kórházban összesen 50-ből 8 vagy 9 orvost érintene a nyugdíjszabályozás, vannak olyan szakterületek a járóbeteg rendelésen, amit csak nyugdíjas orvos visz. Az ideggyógyászat, a sebészet, de a nőgyógyászat vonatkozásában is komoly gondot jelenthetne a nyugdíjas korúak foglalkoztatásának tilalma, ám szerencsénk van, ránk ez a szabály pillanatnyilag nem vonatkozik. A mi kórházunk ugyanis gazdasági társaságként működik, ez a rendelkezés viszont egyelőre csak a költségvetési szervekre érvényes. Ugyanakkor az egészségügyi államtitkárság és a szakmai érdekszervezetek legutóbbi tárgyalásán már elhangzott: az a terv, hogy a fekvőbeteg-ellátást végző intézmények az országban mindenhol költségvetési szervként működjenek.
- Azaz a tulajdonosi viszonyok egységesítése, az államosítás után a gazdasági formát is meghatározná a kormány?
- Így van. Ezzel kapcsolatban persze számtalan probléma felvetődhet, például hogy a futó európai uniós projektekben a pályázat kedvezményezettje egy gazdasági társaság, amely vállalt bizonyos kötelezettségeket. Ezeket pedig jogilag átalakítani nehéz vállalkozás. Mindenesetre van egy ilyen szándék, s ha véghez is viszik, akkor már ránk, illetve minden hozzánk hasonló intézményben dolgozóra vonatkozni fognak a nyugdíjszabályok.
- A szaktárca februárra ígérte az ágazat dolgozóinak mentességét elősegítő részletszabályokat, miközben a kormányrendelet teljesen egyértelműen előírja, hogy január 31-ig meg kell szüntetni azoknak a közszolgáknak a munkaviszonyát, akik már betöltötték a korhatárt. Önöknek mit tudott mondani az államtitkár?
- Mi azt láttuk, hogy a szokásos jogi tanácstalanság áll fenn. A jogszabály szövege ismét nem értelmezhető egyszerűen, s noha először mi is úgy gondoltuk, hogy február elsejével - aki bújt, aki nem - már nem dolgozhat egyetlen nyugdíjas korú sem, de a tárgyaláson kiderült, hogy a jogszabály szövege a szaktárca szerint nem erről szól. Ha jobbról-balról, elölről-hátulról megvizsgáljuk, akkor beleférhet, hogy aki elkezdi a mentesítés folyamatát, tehát február elejéig aláírja a szükséges nyilatkozatot, beadja a papírt a munkáltatójának, azaz jelzi továbbdolgozási szándékát, azt nem mentik fel. Láttam a közigazgatási államtitkári tájékoztatót, amit kiküldtek a kórházigazgatóknak, s abban szerepel, hogy egy önéletrajzzal és egyéb dokumentumokkal kiegészített kérvényt kell benyújtani a munkáltatónak, a kórházigazgatók pedig ezt továbbítják...
- Már bocsánat, de a Lengyel Györgyi államtitkár által jegyzett levélben, illetve Szócska Miklós szavai szerint január 25-ig az intézményvezetők tájékoztatják a dolgozókat, akik ezt követően 15 napon belül adhatják be a papírokat. Ez már eleve február 9-10., szemben a január 31-i felmentési határidővel, s a továbbfoglalkoztatás feltételeiről semmit sem tudni. Hogy kövesse ezt egy dolgozó?
- Ez ma sem szabályozatlan terület. A közalkalmazottak jogállásáról szóló, hatályos törvény határozza meg, hogy a nyugdíjkorhatárt elérő dolgozók és munkáltatóik kötelezően egyeztessenek az esetleges továbbfoglalkoztatásról. Sőt, ha meghozták a döntést és megszületett az idevágó szerződés, utána is évenkénti kötelezettséget ír elő a jogszabály a megállapodás felülvizsgálatára. Tehát a nyugdíjas korú egészségügyi dolgozók eddig is rendezett, szabályozott formában dolgozhattak a közszférában. Törvényt pedig egy kormányhatározatra hivatkozva nem lehet überelni.
- Igen ám, de az idei költségvetést megalapozó törvénybe tavaly decemberben már beleírták a közszféra dolgozóira vonatkozó nyugdíj-tilalmat.
- De az csak azt tette kötelezővé, hogy április végéig nyilatkozni kell arról, hogy az illető a nyugdíjat vagy a munkabért kívánja igénybe venni a továbbiakban. S valóban, szó nincs ebben a jogszabályban semmiféle speciális kivételről az egészségügyre vonatkozóan, a kormányrendelet sem ad mentességet az ágazatnak, sőt, sehol nem rögzítette a jogalkotó azt sem, amit a kormányfő megígért, hogy visszapótolják a nyugdíj összegét a továbbfoglalkoztatottaknak. Állítólag ezt a szabályt készíti most gőzerővel az államtitkárság.
- Ezek szerint, aki maradni szeretne a szakmájában, az úgy mond le a nyugdíjáról, hogy még nem tudja, megkapja-e az annak megfelelő összeget, vagy hogy a teljes összeget kapja-e meg...
- Ez a mi fő problémánk, de ezen túl is tucatnyi kérdés merül föl. Csak hogy a legegyszerűbbet mondjam: ha lemondok a nyugdíjamról, akkor azt leteszem, mint a kabátot a ruhatárba, s ugyanabban az állapotban veszem vissza két, vagy három év múlva? Vagy a rendszeres és időszaki emelések vonatkoznak-e majd a nyugdíjasra? Az így ledolgozott évek beleszámítanak-e majd még a későbbi nyugdíj összegébe, hiszen a jogszabály szerint nyugdíjasnak minősülnek a továbbfoglalkoztatottak is? Látni kell azt is, hogy idős emberekről beszélünk. Ha történik - ne adj Isten - valami, akkor a túlélő házastárs ebből a lemondott nyugdíjból részesedik-e a törvényben meghatározott özvegyi módon, vagy sem? Ezek mind olyan fontos kérdések, melyekről nehéz azt mondani a kollegáknak, hogy hagyják figyelmen kívül a döntésük meghozatalakor, mert megígérte a szaktárca. Lehet, hogy velem van a baj, de én az ígéretekkel mindig szkeptikus vagyok. Akkor is ha a gyerekeim ígérik, hogy most már jobban fognak tanulni, akkor meg pláne, ha politikus ígér valamit.
- Megint kész helyzet elé lettek állítva?
- Mint mindig. Sajnos ez egy nagyon rossz pozíció, miközben azt őszintén meg kell mondanom, hogy nagyon méltányoljuk, hogy rendszeresen egyeztetnek velünk, ez ugyanis korábban nem volt megszokott. Nekünk, érdekvédőknek a célunk az, hogy a kollegák az ágazatban maradjanak. De ez mindannyiunk érdeke is; nekem is mint gyakorló aneszteziológusnak, az intézménynek, a betegeknek. Ezért muszáj tárgyalnunk.
- De ezek érdemi egyeztetések?
- Hát, ilyen is van, meg olyan is. Van, hogy egyértelmű előrehaladást érünk el, van hogy félresöpörnek, de olyan is előfordul, hogy nagyon ügyesen meg tudják forgatni, s úgy tűnik, mintha az ő eredeti döntésük is az lett volna, amit mi bután követeltünk. De tudja mit? Bánja a fene. Engem csak a végeredmény érdekel. Utálom a nyilvánosságot, nem kell, hogy dicsérjenek, nem vágyom a szereplésre. Inkább nyomaszt mindez. Ha megtettem, amit az érdekvédelem területén vállaltam, szeretnék visszamenni mezei aneszteziológusnak és nem foglalkozni ezekkel a dolgokkal. Addig azonban csak annak örülök, ha elérünk valamit, s ezért fontos, hogy ha egy mód van rá, egyeztessünk, ahányszor csak lehet.
A teljes interjú a Népszava oldalán olvasható!