Munkaügyi kapcsolatok és társadalmi párbeszéd felsőfokon –- ahogy azt Lettországban gyakorolják

Lettország és Magyarország fővárosa között közel 1500 km a távolság, autóval egy egynapos „kirándulás”, repülővel bő két óra alatt megközelíthető. Lettország Észak-kelet Európában helyezkedik el, a három balti ország - Észtország, Lettország és Litvánia - egyike, ugyan már a múlt része, mégis kisebb-nagyobb mértékben még érezhető a volt Szovjetunió részeként, illetve annak érdekterületeként töltött időszak hatása.

Munkaügyi kapcsolatok és társadalmi párbeszéd felsőfokon –- ahogy azt Lettországban gyakorolják

Az ország még a tízmilliós Magyarországnál is kevesebb lakót számlál, alig közelíti meg a kétmillió főt. Mivel ez nem egy utazási blogbejegyzés, ezért ezen a ponton át is térünk a címben jelzett témára, Lettország munkaügyi kapcsolataira. Az alábbi összefoglaló a teljesség igénye nélkül készült, magyar szemüvegen keresztül nézve.

A szovjet fennhatóság kedvező hatással volt a szakszervezetek megítélésére és munkájára, 1991 végén a dolgozók 76 %-a volt szakszervezeti tag. 1991-ben kikiáltották az ország függetlenségét, ettől a ponttól kezdve a társadalmi párbeszéd és a munkaügyi kapcsolatok, ezzel a szakszervezeti mozgalom is elkezdett a további fejlődés útjára lépni. A fejlődést nagymértékben elősegítette, hogy a 90-es évektől kezdve a pici országban a legmagasabb szinten a munkaadókat és a munkavállalókat is csak egy-egy országosan reprezentatív szervezet képviselte, amely a mai napig így van (ugyanakkor minden érdekképviseleti szinten léteznek más szervezetek is, de ezek nem bírnak a reprezentativitás szigorú feltételeivel). A háromoldalú párbeszéd rendszerének intézményi alapjait is akkortájt fektették le, először egymástól három független tanács formájában, amelyek 1998-ban egyesültek egy háromoldalú Tanács formájában.

Jelenleg az Országos Tripartit Konzultációs Tanácsban a kormány mellett ugyanolyan súllyal képviseli a társadalmi partnereket a korábbi szovjet típusú szakszervezet utóda, a Lett Szabad Szakszervezetek Szövetsége (LBAS) képviseli munkavállalói oldalról, illetve a Lett Munkáltatói Szövetség (LDDK) munkaadói oldalról. Ez utóbbit 1993-ban alapították, kifejezetten a társadalmi párbeszéd céljából. A Tanácsban a felek elsősorban a munkaügyeket érintő jogszabályokat, illetve a minimálbért tárgyalják.

A rendszer működik, bár a szakszervezeti oldal Lettországban sem nevezhető kifejezetten erősnek: 20 tagszervezet, kb. 100 ezer tag, így 10,8 % körül mozog a szervezettsége (magasabb, mint Magyarországon, bár - kevés kivétellel - Magyarország szinte mindegyik európai országgal való összehasonlításban elvérzik)
A tagsága zömét a közszféra teszi ki, azon belül is elsősorban az oktatás, közlekedés és az egészségügy területe a meghatározó. A szakszervezeti jelenlét jóval erősebb a közszférában, mint a magánszférában.

Ami Magyarországhoz képest nagy különbségnek tekinthető - amellett, hogy csak egy-egy szervezet van jelen országos szinten a háromoldalú párbeszéd rendszerében, hogy a munkaadók és a munkavállalók a közös lépések felé próbálnak orientálódni, kölcsönösen tiszteletbe veszik egymás véleményét, valamint a Kormány ténylegesen partnernek tekinti a szociális partnereket.

Kelemen Melinda, 2016. január 7.

[A cikk Raita Karnite: Országtanulmány Lettországról 2015 - elnevezésű anyagában szereplő információk alapján készült. A tanulmány szintén letölthető a LIGA VS/2014/0588 referenciaszámot viselő, " Kísérlet egyes közép-kelet európai országokban a társadalmi párbeszéd és a nemzeti munkaügyi kapcsolatok revitalizációjára - amit tanultunk és a legjobb gyakorlatok a válságból való kilábalás kapcsán” projektjében létrehozott honlapjáról.]