Az alap a menekültkérdésre

2015. október 22-23-án került sor Brüsszelben az Európai Szociális Alap Tanácsadó Bizottság soros ülésére, ahol a tagállamok képviselői és a szociális partnerek többek között a menekültválságról, az ifjúsági garancia programokról, a programok elszámolásának megkönnyítéséről, és partnerségek megerősítéséről cseréltek eszmét.

Az alap a menekültkérdésre

Calaude Denatergal, az Európai Szakszervezeti Szövetség témafelelőse az Európai Szociális Alap plenáris ülése előtti munkavállalói megbeszélésen elmondta, 2015. szeptember 23-án Marianne Tyssen, a foglalkoztatásért, szociális ügyekért, szakképzésért és a munkaerő mobilitásáért felelős bizottsági tag rendkívüli ülésre hívta össze az Európai Szociális Alap és a Leghátrányosabb helyzetben lévő Európai Segítség Alapja Irányító Hatóságát, hogy a két alapból pénzeszközöket különítsen el az Európai Unió a migrációs válság kezelésére. Felkérte a résztvevőket a migrációs tapasztalatok megosztására, majd beszámolt a legutóbbi kongresszus határozatairól, és arról, hogy az Európai Szakszervezeti Szövetség Luca Visentinit választotta meg elnöknek.

Szlovéniai Autonóm Konföderáció (ZSSS) képviselői negatív tapasztalatokról számoltak be, ismertették tiltakozásukat, mivel véget ért az első sorban migránsokat segítő információs pontokat finanszírozó programjuk (amely pontokat a szakszervezetek üzemeltették), és a kormány, figyelmen kívül hagyva, hogy a menekültáradat éppen a csúcspontját érte el, szeptember 30-án beszüntette a program támogatását.

A svéd szakszervezetek képviselői elmondták, országukba 140 ezer menekült, köztük 30 ezer gyermek érkezett. Több programot szerveznek a migránsoknak, a kormány jelenleg újabb pénzforrásokat keres a célra; jelenleg a legfontosabb kérdés, hogy a tél beállta előtt megfelelő szállásokat találjanak a migránsok számára. Továbbá olyan programokat indítottak az építőiparban, amelyekkel munkába lehet állítani a menekülteket. (Hasonló programok indultak a Balkáni háború idején is).

A finn szakszervezetek is megerősítették, Finnország is nagyon sok menekültet fogad be, és itt is az a legnagyobb probléma, hogy szállásokat keressenek számukra Még nem konzultáltak a kormánnyal arról, hogy milyen ESF programot nyitnak meg számunkra.

Hollandiában a szociális partnerek megvitatták a kormánnyal, mit lehet tenni a menekültkérdésben, de ugyanúgy, a tagjaikkal is megbeszélték, mi a véleményük. Fontosnak tartják, hogy a migránsok nyelvi kurzuson vegyenek részt, mert ez előfeltétele annak, hogy beléphessenek a munkaerőpiacra. A kormánnyal több, háromoldalú megbeszélést folytattak, de még nincs határozott döntés a kérdés kezeléséről.

Az Egyesült Királyságban elfogadták az operatív programokat, és megkezdődtek azok megvalósításai.

Claude Denatergal elmondta, Európai Szakszervezeti Szövetség számára kulcskérdés, hogy világossá tegye a szakszervezetek szerepét a migrációval kapcsolatban - ebben a kérdésben a legutóbbi kongresszuson határozat is született. A munkavállalókat meg kell győzni, hogy a migránsok jelenléte nem jelenti a munkahelyük elvesztését, és fontos hogy harcoljanak a szakszervezetek a xenofóbia és a rasszizmus ellen.

A következő kérdés, amely korábbi üléseken is hangsúlyosan vetődött fel, a partnerségi elv magvalósulása az operatív programok monitoring bizottságaiban. A munkáltatók és a szakszervezetek közösen kérték, hogy a tagállamok programjaikból a szociális partnerek kapacitás-építésre isforrásokat fordítsanak. Erről az európai munkáltatókkal, az UAPME-vel közös dokumentum is született. Az Európai Szakszervezeti Szövetség a Bizottságtól információkat kért, hogy a múltban és jelenleg hogyan kezelték ezt a kérdést a tagállamok. A plenáris ülésen a témában született tanulmányt hallgathatják meg a bizottság tagjai, amely a jó és a rossz gyakorlatokról nyújt áttekintést.

A munkavállalói csoport tagjai összegezték a tapasztalatokat. Megtudhattuk, Portugáliában kapacitásépítésre a felnőttoktatásra szánt keretből indultak programok. Probléma, hogy az Operatív Programok Monitoring Bizottságában a munkavállalók és munkáltatók mellett civil szervezetek is részt vesznek, amely átláthatatlanná teszi a támogatásokat. Szlovénia is vegyítette a szociális partnereknek szánt támogatásokat a civil szervezetekével, amely kisebb zavart okozott. Továbbá kormány tervezet az első két évben szándékozik költeni az ilyen típusú programokra, a harmadik évtől nem világos, milyen forrásokra számíthatnak a partnerek. A szociális befogadás témakörében csak a kormány tud költségvetési forrásokat biztosítani.

Elhangzott, a program „irányítási előírásait” (Code of conduct) a jövőben szigorúbban be fogják tartani. A Bizottság ellenőrzi, hol tart a folyamat, és ha ez eltér a tervezettől, panaszt lehet tenni. Elhangzott, fontos, hogy a szociális partnereknek legyen lehetőségük külön-külön vagy együtt programokat menedzselni, belső képzéseket tartani, azért, hogy a szükséges információk eljussanak a szervezeteikhez.

Délután háromoldalú megbeszélés zajlott arról a javaslatról, amely szerint a Bizottság egyszerűsítené az Európai Szociális Alap programjainak költség-elszámolási kötelezettségeit.

Másnap a plenáris ülésen a levezető elnök, Kazatzay Zoltán elmondta, a jelenleg a legsürgetőbb feladat a menekültkérdés kezelése, illetve a migránsok képzettségeinek elismerése. Sok menekült magas képzettséggel rendelkezik, őket minél hamarabb integrálni kell a munkaerőpiacra. Ám, mivel az európai források végesek, a tagállamoknak is mindent meg kell tenni, saját forrásaikat felhasználva, hogy kezeljék a menekültkérdést. Ez az ő érdekük is; a Bizottság segítséget ad, irányvonalat biztosít, valamint kialakított egy úgynevezett ESF transznacionális együttműködési platformot. A nemzeti hatóságok ide fordulhatnak, ha kétségeik vannak, milyen célokra lehet felhasználni az alapokat, illetve, ha összehangolt programokat szeretnének indítani. Utalt a témában összehívott szeptember 23-i találkozóra, ahol szóba került, fontos a menekültek integrációja. Mindehhez az egyéni képességeket kell értékelni, fontos a szakképzés. A Bizottság kifejtette, maximális rugalmasságot tanúsít, ha az Operatív programokat a migránsoknak nyújtandó képzések miatt módosítani kell.

A következő napirendi pont a technikai munkacsoport új szabályozásáról adott tájékoztatás volt, amely keretében Sónia de Melo Xavier elmondta, a szabályozásban új cikkely került beemelésre, miszerint a munkacsoportoknak állandó résztvevői a nemzeti Irányító Hatóságok is, illetve speciális programokban érintett hatóságok, és az európai szociális partnerek képviselői is.

A következő napirendi pont kapcsán Marie-Anna Paraskevas a partnerségi elvről adott elő, miszerint a Bizottság és a tagállamok együttműködnek az Európai Szociális Alapból finanszírozott programok megvalósításában. Hangsúlyozta, a szociális partnerek bevonása fontos kérdés.

A fiatalok bevonásának programja (EU Youth) kapcsán elhangzott, enyhén csökken a fiatalok foglalkoztatása, és fennáll a veszély, hogy elvesztett generáció nő fel. Mindez hosszú távú befektetés, 10 millió fiatalról beszélünk, amely 5 százaléka az aktív munkaerőnek, így a program kielégítő megvalósítása nagyon fontos. A fiatalokkal kapcsolatban 3 lépést kell megtenni. 1. regisztráció 2. egyéni „mély értékelés” 3. 18 hónapos integráció a munkaerőpiacra. Az Európai Szociális Alap költeni fog a fiatalokra és a munkaerő-piaci intézmények megerősítésre.

Melinda Pike Foglalkoztatási Főigazgatóság részéről a migrációs és biztonsági alapokról adott tájékoztatást, elmondta, a migránsok integrációjával foglalkozó alap, az AMIF nem arra szolgál, hogy a migránsok munkaerő-piaci integrációját lehetővé tegye. Majd ismertette a azt a beszámolót, amely felmérte, mennyiben érvényesültek a partnerségi alapelvek a monitoring bizottságokban, a szociális partnerek kapacitásépítése mennyire volt hangsúlyos, milyen feladatai vannak a monitoring bizottságoknak. A monitoring bizottságokba a szociális partnerek és civil szervezetek bevonását a „Code of conduct on partnership” alapozza meg.

A felmérés szerint a 92 operatív program monitoring bizottságból 91-ben jelen vannak a szakszervezetek és a munkáltatók, 80-ban a kereskedelmi kamarák. A kisvállalkozások 84-ben, és 92-ben civil szervezetek. Ugyanakkor nem biztos, hogy a releváns programokra valódi ráhatásuk van. A döntések 35 esetben szavazással, 47 bizottságban konszenzussal, és 10 esetben kevert módon születnek. Jó példa, hogy előírják a partnerek informálásának határidejét, Hollandiában például 10 nap, és ha késik, akkor a partnerek az ülés után 10 nappal is kialakíthatják véleményüket. 74 esetben albizottságokat is alakítottak a monitoring bizottságok, 83 esetben gondoskodtak arról, hogy vita esetén speciális megoldási szabályok lépjenek életbe. 15 monitoring bizottságban szerveztek a bizottság tagjainak kapacitás-építési programot. Ugyanakkor minden bizottságban van arra lehetőség, hogy napirendre tűzzenek egy kiválasztott témát. Szintén jó példa Lengyelország, ahol a monitoring bizottsági tagok internetes belső hálózaton kommunikálnak. Néhány esetben, pl. Szlovákiában maximálva lett a tagok száma (30 fő), hogy lehetővé váljon az érdemi vita. Bulgáriában a munkacsoportok a monitoring bizottsági ülés előtt is összeülhetnek. Németországban az előkészítő költségek (szakértők) egy részét megtéríti a bizottság. Van még online platform, ahol a véleményeket ütköztetik a felek, még mielőtt tárgyalásra kerülne sor. Jó példa, ha az év során a  partnereket más találkozókba is bevonják, mivel a hivatalos monitoring találkozókon nincs elég idő minden témát megbeszélni. Ugyanakkor 70 esetben lett csak lehetővé téve az átláthatóság. Bár a szakszervezetek azt kérték, hogy a szociális partnereknek az alap 2 százalékot biztosítson kapacitásépítésre, a munkáltatóknak több forráshoz jutnak hozzá. A szakszervezetek részéről elhangzott, tagállamok gyakorlatainak összehasonlításán dolgozik az Európai Szakszervezeti Szövetség is.

A következő napirendi pont a Bizottság hosszú távú munkanélküliség elleni kezdeményezése volt, amely, mint a témavezető Gelu Calacean elmondta, egyre komolyabb probléma az európai politika formálóinak. 12 millió hosszú távú munkanélküliről tudunk a tagállamokban. A felmérés szerint csak 73 százalékuk regisztráltatja magát, a másik probléma, hogy sok tagállamban a munkanélküliek problémáinak nincs egyénre szabott kezelése. Olyan programokat kell számukra kialakítani, amely a szükségleteikhez igazodik. Az Európai Szociális Alapból 12,9 milliárd euro összeget szánnak az aktív szociális befogadás elősegítésére, 1 milliárdot, kapacitásfejlesztésre, 11 milliárdot aktív munkaerő-piaci eszközökre a jelenlegi programozási időszakban. A tagállamoknak szabad döntésük, hogy milyen formában és milyen célcsoportot támogatnak. Szakszervezeti részről elhangzott, több tagállam kormánya trükköz a regisztrációval, és az is, hogy követendő lenne az a jó gyakorlat, amelyben a szakszervezeteket bevonják a munkanélküliség kezelésébe, mint Belgiumban, ahol a szakszervezetek kezelik a hosszú távú munkanélkülieknek álláshoz juttatására kiírt programokat.

Kozák László