Hisztériakeltés a „férfi 40” nyugdíj körül

Igen, várhatóan 150 milliárd forintba fog kerülni. És igen, fogy a népesség, ami a felosztó-kiróvó rendszer miatt probléma. Ezeket hallottuk százszor már. De azért legalább ízleljünk meg néhány szintén kapcsolódó adatot, statisztikát, tényt.

Magyarországon a fiatalkori munkanélküliség még mindig 20% körüli, azaz több mint duplája a statisztikailag felnőtteknek minősülőkhöz képest. Ezek a fiatalok se nem tanulnak, se nem dolgoznak. Egy részük (csak 2014-ben több mint 30.000-en) külföldön talál munkát, azaz dolgozik ugyan, de nem az itthoni közös kasszát gyarapítja. A jelenség itt kettős:

  • Egyrészt ha itthon is volna munkalehetőség, tisztes bér, akkor itthon dolgoznának, és itthon fizetnének adót. Tehát több pénz jutna a nyugdíjakra is.
  • Másrészt, ha a 150.000 hatvan év körüli férfi nyugdíjba vonulna, az ugyanakkor egy nagy tömegű munkaerő kereslet megjelenését okozná a munkaerőpiacon. Tehát több állást, több lehetőséget a fiatal munkanélkülieknek. Hogy a vállalkozói rétegnek is odaszúrjunk kicsit: a fiatal munkaerő a kevesebb tapasztalat és munkában töltött év miatt jelentősen olcsóbb is, nem beszélve az olyan állam által nyújtott, célzott adókedvezményekről, amelyek épp a tartós munkanélküli és fiatal munkavállalók foglalkoztatását segítik.

Aztán ott vannak a 60 év felettiek, akik dolgoznának ugyan (nem rokkantak, nem munkaképtelenek) de szakmájukban már nincs lehetőségük dolgozni vagy alkalmatlanok lettek (pl.: cukorbeteg mozdonyvezető, tűzoltó). Ők más munkát nem tudnak találni maguknak, átképzésük nem csak különösen nehézkes, de valójában nem is kifizetődő (1 éves képzés, hogy még 3 évig dolgozhasson, kvázi pályakezdőként a nyugdíjig). Ők jelenleg segélyen vagy közmunkán élnek (tengődnek), azaz most is a közös kasszából kapják a havi pénzüket. Az ő nyugdíjazásuk tehát nem extra költségként jelenne meg a költségvetésben, és még az emberi méltóságukat is meg tudnák őrizni.

Aztán vegyük figyelembe azt is, hogy a szakszervezetek két forrást is megjelöltek a megnövekedett kiadások fedezeteként. Ez a progresszív adózás visszaállítása (évente 500 milliárd forint) és a feketegazdaság kifehérítése (évente 1000 milliárd forint).

Az adóbevételek hatékonyabb behajtásáról most nem is beszélnék, csak két számot említenék:

  • a NAV munkavállalói a minimálbérhez közeli keresettel küzdenek az adócsalók ellen;
  • az ÁSZ jelentése szerint 2009-2013. között minden évben több mint 200 milliárd forintnyi hátralékot úgy engedett el a NAV, hogy semmit nem tett annak behajtása érdekében.

És az ellenérv ellenérve is legyen itt rögtön, miszerint ennek semmi köze a nyugdíjakhoz, hiszen ezek az összegek nem a nyugdíjkasszából hiányoznak. Mint sajnos az kevéssé közismert, Magyarországon a 2011-es új Alaptörvény és a szociális hozzájárulási adó óta a nyugdíj nem jár, hanem adható. A törvényalkotó ugyanis elvette a nyugdíjhoz való jogot.

A előző Alkotmány még előírta: „A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.” Az új Alaptörvény szerint viszont: „Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának biztonságot nyújtson.” Az államnak tehát már nincsenek szociális kötelességei, az alaptörvényéből a társadalombiztosítás kifejezés is eltűnt.

Ezzel párhuzamosan 2011 óta adót és nem járulékot fizetünk. A járulék ismérve, hogy a befizetett járulékért cserébe valamilyen állami ellenszolgáltatás jár (pl. nyugdíj). A befizetett járulékokat az állam meghatározott célra használhatja fel. Mindezzel ellentétben a beszedett adót az állam bármire használhatja, azért konkrét ellenszolgáltatás nem jár. Így tehát az érvelés, hogy milyen bevételt mire költ a kormány, kissé idejétmúlt lett. Mint látható, pusztán szándék kérdése, hogy a fent ismertetett többletbevételeket mire fordítja az állam.

Hogy ez a cikk szakmailag nem 100%-ig korrekt vagy teljes? Lehet. De csak épp annyira nem az, mint a témában eddig megjelent összes többi cikk és elemzés. A különbség az, hogy e cikk írója ezt nem vitatja. Sőt, ezzel is arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy a nyugdíj, a társadalombiztosítási ellátások összességükben, vagy épp az ország költségvetését érintő valamennyi téma nem olyasmi, amibe ad hoc módon kellene belenyúlni, múló politikai érdekek mentén. Erre találták ki tőlünk - különösen mostanában eléggé látványosan - fejlettebb országok a társadalmi párbeszéd intézményét. Ez az a terep, ahol az érdekelt - méginkább érintett - felek szakmai alapokon átbeszélik a hosszutávú érdekek mentén az adott kérdéskört, majd aszerint döntenek kompromisszumosan, ami az országnak és a lakosságnak a legjobb. És mielőtt Dávid Ferenc, a VOSZ főtitkára elkezdene ujjongani, hogy hát ő is ezt mondta, ugye hülyeség ez a népszavazás, gyorsan azzal fejezném be, hogy nem, nem hülyeség. Csak el kell olvasni a kérdést, amelyből kiderül, egy betű nem szól benne a 40 évről. A kérdés, amelyről a népnek kell majd reményeink szerint döntenie, pusztán annyit állít, hogy férfiak és nők egyenlő jogokkal vonulhassanak nyugdíjba.

FPJ