Az olasz UIL szakszervezeti konföderáció kongresszusa

Talán egyik országban sincs annyi szakszervezeti tag, mint Olaszországban, habár a számokat tekintve 12 millió főből mintegy 7 millió fő „csupán” a munkaerő-piaci szempontból aktív tagok száma. Az UIL a talán leghaladóbb szemlélettel rendelkező legkisebb konföderáció, akik 2,5 tagot számlálnak.

Az UIL Kongresszusa nagyon különös hangulatban zajlott, ugyanis a kezdést nemcsak a késére hajlamos olasz mentalitás késleltette, hanem az is, hogy az olasz szakszervezeti konföderációk főtitkárai éppen arról tanácskoztak, hogy hirdessenek-e általános sztrájkot Olaszországban a Matteo Renzi miniszterelnök által bejelentett megszorítások ellen. A tárgyalások eredményeként bejelentették, hogy az UIL és a CGIL Szakszervezeti konföderációk 2014. december 12-én általános sztrájkot hirdetnek, azonban a CISL nem csatlakozik hozzájuk. Bár a sztrájk költséges dolog, az olasz szakszervezetek határozottan úgy vélik, hogy az adott esetben ez az egyetlen módja annak, hogy a kormány jelenlegi politikáját a munkásmozgalom erejének az utcára vitelével új irányba tereljék. Ha már Matteo Renzi említésre került, Olaszország nem csak az adócsalások területén listavezető Európában, hanem arról is híres, hogy miniszterelnökei nagyon rövid időnként váltogatják egymást. Ilyen politikai környezetben különösen nehéz a szakszervezetek dolga, hiszen például csak az elmúlt 4 éves periódusban négy alkalommal volt kormányváltás.

Az UIL főtitkára Luigi Angeletti beszédében elmondta, hogy Olaszországban a gazdasági válság hatására az egész munkaerőpiac átalakult az elmúlt években. A megszorítási reformok rengeteg embert kényszerítettek szegénységbe és munkanélküliségbe. Fordulópontot élünk az európai történelemben, ahol eluralkodott az euro-szkepticizmus és csakis beruházásokon keresztül vezet az út a gazdasági fellendüléshez. Az magát is megreformáló UIL félti az országot a Renzi miniszterelnök által bemutatott reformcsomag hatásaitól. A válság következtében így is 3 millió már a munkanélküliek száma Olaszországban, melyek között az egyik legveszélyeztetőbb csoport a fiatalság, ahol 635.000 főre tehető a 15 és 24 év közötti munkanélküliek száma. A fiatalok kilátástalansága a jövő generáció lehetőségeit is nagyban korlátozza. A másik veszélyeztetett réteg az nyugdíjasok, akik vállára több teher nehezedik és a korosztály komoly elszegényedése figyelhető meg. Az UIL azért küzd, hogy emelkedjenek a nyugdíjak, valamint a Munka Törvénykönyvének módosítását kezdeményezi, mely arra adna lehetőséget, hogy 62 és 70 év között rugalmas feltételek között, az átmeneti időszak (pl. részmunka) által is nyugdíjba lehessen menni.

Mivel az olasz munkaerőpiac több mint 10%-a (2,4 millió fő) migráns munkavállaló, ezért az olasz szakszervezetek nagy hangsúlyt fektetnek a migráns munkavállalók integrálására, jogaik egyenlő módon való garantálására és szolgáltatások biztosítására. A migráns munkavállalók száma növekedési tendenciát mutat. Csak 2014 első felében 140.000 fő érkezett külföldről és elszomorító a tény, hogy 30.000 menekült a tengeren életét vesztette menekülés közben. Ezért is érinti nagyon érzékenyen az olaszokat az, hogy a veszélyeztetett csoportoknak (leginkább migránsoknak, munkanélkülieknek, nyugdíjasoknak) szerte Olaszországban és külhonban is segítséget nyújtó, a szakszervezetek által működtetett „Patronati” irodák működésének költségeit több mint 30%-kal szeretné a kormány csökkenteni.

A Kongresszuson felszólalt a másik két nagy szakszervezeti konföderáció két főtitkár asszonya is. Míg Susanna Camusso a CGIL-től azt hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek Olaszországban nem a probléma, hanem a megoldás részét képzik a kialakult válsághelyzetre, addig Anna Maria Furla a CISL képviseletében arra bíztatta a küldötteket, hogy ne hagyják veszni a kollégáik által felépített jóléti vívmányokat. A Kongresszuson felszólalt Az ETUC képviseletében Luca Visentini konföderációs titkár, akinek anyaszervezete az olasz UIL, valamint Bernadett Ségol főtitkár asszony, aki beszédében a beruházások fontosságát taglalta, említést téve az ETUC Beruházási tervéről is, mely 10 éven keresztül stimulálná a gazdasági növekedést az EU éves GDP-jének 2%-os beruházásával évente. Elemezte a gazdasági válság kiváltó okait és hozzátette, miután az EU megmentette a bankokat, most ideje az állampolgárok álmait is megmenteni, mivel a megszorítások bérbefagyasztásokhoz, a minimumbérek csökkentéséhez vezettek több európai országban. Sharan Burrow, az ITUC főtitkár asszonya videó üzenetében bíztatta a küldötteket a szakszervezeti mozgalom erejének növelésére, tagszervezésre.

A Kongresszusi küldöttek új vezetőt, Carmelo Barbagallo urat választották meg főtitkárnak.

Hangonyi Adrienn