Növekszik a napi munkaidő és semmi sem állíthatja meg?
Újabban a kormányhivatalok napi munkaidejétől hangos a sajtó, nevezetesen akár 10-12 órát is dolgoztathat a munkáltató, különösebb retorzió nélkül. Ez már egy nagyon elgondolkodtató helyzet. Az új Mt szerint a munkaadók elrendelhetik a dolgozók számára akár a napi 12 órás munkaidőt is, de ennek is megvannak a jogszabályi feltételei amely már nyilván munkajogi kérdés.
Azt, hogy a munkaadó miként kezeli le a megengedett heti, vagy havi munkaidőkeretet nem szólnak a híradások. Van-e esetleg egy pihenőnap, vagy nincs, nem tudjuk… Munkajogi szakértő kollégám, dr. Kéri Ádám, erről a munkaidő-beosztás témáról, pihenőidőről, többször is értekezett és jelentetett meg már cikkeket ezért nem is mennék bele jobban, nem szeretnék ebbe belebonyolódni, de van a munkaidőnek munkavédelmi megközelítése is, mégpedig a következő…
Munkavédelmi szempontból vizsgálni kell a képernyő előtt foglalkoztatott munkavállalók munkaköri kockázatát is. Azt elöljáróban leszögezhetjük, hogy pl. a közigazgatásban, a kormányhivatalokban a munkakörök jelentős része akár képernyősnek minősülhet. Nyilván ez csak egy feltételezés, de induljunk ki abból, hogy a kormányhivatalok dolgozói a napi munkaidejükből legalább 4 órán keresztül rendszeresen képernyős eszközt használnak, magyarul számítógép előtt ülnek. Tételezzük fel tehát, hogy valóban képernyős munkakörökről beszélünk, így aztán ebben az esetben köztudott, hogy a napi képernyős expozíciós idő nem lépheti túl a napi hat órát. 50/1999. (XI. 3.) EüM „a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről” szóló rendelet 4. § (1) szerint: „A munkáltató a munkafolyamatokat úgy szervezi meg, hogy a folyamatos képernyő előtti munkavégzést óránként legalább tízperces (…) össze nem vonható - szünetek szakítsák meg, továbbá a képernyő előtti tényleges munkavégzés összes ideje a napi hat órát ne haladja meg.”
A tízperces szünetek természetesen nem pihenéssel töltendők, hanem más jellegű tevékenységgel, hiszen még mindig a munkaidőről beszélünk. Szünet ez, de nem pihenőidős szünet. Lehet a főnökkel röviden konzultálni, értekezni, fénymásolni, nyomtatni, iktatni, borítékolni, levelet bontani-elküldeni, stb…
Na de mi lesz 6 óra folyamatos képernyő előtt eltöltött idő után? Bizony felmerül a kérdés, hogy a fennmaradó munkaidőben mivel foglalkozhat a munkavállaló, illetve milyen feladatot adhat ki neki a munkaadó. Iratrendezés, rendrakás, esetleg takarítás? Ez utóbbi nem is rossz ötlet, mert akkor egyben az irodatakarítás is megspórolható…
Igazán nem arra szeretnék utalni, hogy íme, itt egy újabb betarthatatlan jogszabály, mert tegye fel a kezét, aki óránként feláll a számítógépe mögül és szünetet tart! Az én tapasztalatom szerint, főleg aki nagyon belemerül a feladatába, nem szakítja meg a munkáját. Majd valamikor… Ugyanakkor azon munkavállalókról se feledkezzünk meg, akik nem is vehetik le a szemüket a képernyőről, mert azt forgalombiztonsági, vagyonbiztonsági, vagy egyéb okokból folyamatosan figyelniük kell. Ebben az esetben hogyan gondolja a munkáltató betartani az előírást, különösen ott, ahol a létszámleépítés minden elképzelést felülmúlt…?
Inkább arra szeretném felhívni a figyelmet munkavállalói szempontból, hogy lehet kérem a munkaidőt nyújtani a végtelenségig, de arról nem szabad elfeledkezni, hogy munkavédelem is van a világon és amíg egyre liberálisabb a Munka Törvénykönyve, a többi előírásra is kellene némi figyelmet fordítani.
Somlai Szilárd
