Az USA munkajog szempontjából nem az ígéret földje
Az ILC az ILO évente ülésező konferenciája, mely az ILO legfőbb döntéshozó, normaalkotó szerve. Idén is rendkívül izgalmas témák kerültek a szervezet elé a kéthetes ülésen. Normaalkotó vita folyt ugyanis a kényszermunka, valamint az informális gazdaság kérdéskörében is. Erről már korábbi cikkében a LIGA jogi szakértője beszámolt, mostani cikkében kizárólag az USA-ra koncentrál. Az Egyesült Államok az ENSZ vonatkozásában is jelentős szerepet játszik, ezért érdemes áttekinteni az USA és az ILO viszonyát.
Az első ILC 1919-ben éppen Washington DC-ben került megtartásra, az USA azonban csupán 1934-ben csatlakozott az ILO-hoz. Sokan azt várnánk, hogy élenjár az egyezmények ratifikálásában, de éppen ellenkezője a helyzet. A 8 darab un. alapvető fontosságú egyezményből az USA csupán kettőt ratifikált, a 177 darab ún. technikai jellegű konvencióból pedig csupán 11-et. Utoljára 2001-ban ratifikált egyezményt, mely a bányák munkaegészségügyi, munkabiztonsági kérdéseivel foglalkozott. Ezen túlmenően 1999-ben ratifikálta a gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló egyezményt is.
Az USA olyan fontos egyezményeket ratifikálását mulasztotta el, mint például a kényszermunkáról szóló C29-es egyezmény, az egyesülési jog és a szervezkedési szabadság biztosításáról szóló C87-es egyezmény, a szervezkedési jog és a kollektív alku kérdéséről szóló C98-as egyezmény, az egyenlő bérezést biztosító C100-as egyezmény, a diszkriminációt tiltó C111-es egyezmény, illetve a minimális életkorról szóló C138-as egyezmény. Ennek okai összetettek, melyet hosszabban is kifejt munkajogászunk a munka joga blogban.
