A világ lakosságának több mint 70 százaléka nem részesül megfelelő szociális védelemben
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) új jelentése bemutatja, hogyan alakul a szociális biztonság kérdése, és megállapítja, hogy a legtöbb embert nem védi megfelelő szociális háló, miközben éppen most lenne rá a legnagyobb szükség.
A világ lakosságának több mint 70 százaléka nem részesül megfelelő szociális védelemben, olvasható a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) új jelentésében.
„A Világjelentés a szociális védelemről 2014/15: A gazdasági fellendülés beindítása, befogadó fejlődés és társadalmi igazságosság” szerint a világ lakosságának csupán 27 százaléka számára elérhető az átfogó szociális védelem.
„A világ népei 1948-ban megegyeztek abban, hogy a szociális védelem és az egészségügyi ellátás a gyermekek, a munkanélküliségtől sújtott vagy sérülést elszenvedett munkaképes korú lakosság és az idős emberek számára egyetemes emberi jog”, emlékeztetett Sandra Polaski, az ILO főigazgató-helyettese. „Ennek ellenére 2014-ben az egyetemes szociális védelem ígérete a világ lakosságának nagy része számára még mindig nem vált valóra.”
A szociális védelem kulcsfontosságú stratégiai eszköz a szegénység és az egyenlőtlenségek csökkentéséhez és a befogadó növekedés egyidejű ösztönzéséhez, mivel javítja a társadalom sérülékeny szegmenseinek egészségügyi állapotát és növeli a teljesítőképességüket, fokozza a termelékenységüket, támogatja a belső keresletet, és előmozdítja a nemzeti gazdaságok szerkezeti átalakulását.
„A szociális védelem melletti érvek még meggyőzőbbek lehetnek a mostani bizonytalan gazdasági helyzetben, amelyet alacsony növekedés, és egyre nagyobb méretű egyenlőtlenség jellemez. A nemzetközi közösségnek is kiemelten kell foglalkoznia ezzel a kérdéssel a 2015 utáni fejlesztési programban”, tette hozzá Polaski.
A szociális biztonság és a válság
A közelmúltban lezajlott globális pénzügyi és gazdasági válság különösen nyilvánvalóvá tette, hogy a szociális védelem milyen sokrétű szerepet tölt be a gazdaságokban és a társadalmakban. A válság első fázisában (2008-09), legalább 48 magas vagy közepes jövedelmű ország vezetett be ösztönző csomagokat összesen 2,4 billió USA dollár értékben, amelyeknek körülbelül egynegyedét szociális védelmi intézkedésekre szánták. Azokban az országokban, ahol erre sor került, ez a támogatás automatikus stabilizátorként működött, amely segített, hogy a gazdaságok visszanyerjék az egyensúlyukat, és védelmet jelentett a munkanélkülieknek és a kiszolgáltatott rétegeknek a gazdasági katasztrófa ellen.
A válság második fázisában azonban, a 2010-es évektől sok kormány visszakozott, és túl korán fiskális konszolidációba kezdett, annak ellenére, hogy égető szükség lett volna a kiszolgáltatott rétegek támogatására és a fogyasztás stabilizálására.
„Az általános vélekedéssel ellentétben a fiskális konszolidációhoz kapcsolódó intézkedések nem korlátozódnak Európára”, közölte Isabel Ortiz, az ILO Szociális Védelmi Részlegének igazgatója. „A valóság az, hogy 122 kormány - amelyek közül 82 fejlődő országban van - csökkenti a közkiadásait 2014-ben.”
„Ezek az intézkedések kiterjednek a nyugdíjrendszer, az egészségügyi ellátás és a jóléti rendszer reformjára, amely sok esetben a rendszerek finanszírozásának vagy a fenntartásukra szánt összegeknek a csökkentését jelenti, illetve a támogatások megszüntetését vagy az egészségügyi dolgozók és szociális munkások számának csökkentését vagy korlátozását, vagy a bérük visszaszorítását. A fiskális konszolidáció és kiigazítás költségei valójában az országok lakosságaira hárulnak, éppen akkor, amikor alacsony a foglalkoztatás szintje, és a legnagyobb szüksége lenne a támogatásra”, tette hozzá.
A legújabb fejlemények azt mutatják, hogy számos magas jövedelmű ország csökkenti a szociális védelmi rendszerét. Az Európai Unióban a szociális védelemből kivont összegek már hozzájárultak a szegénység növekedéséhez, amely jelenleg 123 millió embert érint, vagyis a lakosság 24 százalékát, köztük gyerekeket, nőket, időseket és fogyatékkal élőket.
Másrészt viszont számos közepes jövedelmű ország bővíti a szociális védelmi rendszerét, támogatva a háztartások jövedelmét, beindítva ezáltal a keresletvezérelt növekedést és a befogadó fejlődést. Kína például közel áll ahhoz, hogy elérje a mindenkire kiterjedő nyugdíjat, és drámai módon megemelte a béreket, Brazília pedig 2009 óta felgyorsította a szociális védelem kiterjesztését és a minimálbérek emelését.
Egyes alacsony jövedelmű országok - például Mozambik - szintén bővítették a szociális védelmet, sokszor azonban csak ideiglenes biztonsági hálókkal, amelyek kevés eredményt hoztak. Sok ország ezek közül most azon dolgozik, hogy egy átfogóbb szociális rendszer részeként szociális védelmi minimumokat állítson fel.Több befektetésre van szükségA jelentés - az életciklus-módszer alapján - a szociális védelem különböző trendjeit vizsgálja.
Több befektetésre van szükség
A jelentés - az életciklus-módszer alapján - a szociális védelem különböző trendjeit vizsgálja.
Rámutat például arra, hogy globális szinten a kormányok a GDP-nek csupán 0,4 százalékát fordítják a gyermekeknek és a családoknak szánt juttatásokra, úgy, hogy ezek a kiadások a nyugat-európai 2,2 százaléktól az afrikai és ázsiai-csendes-óceáni 0,2 százalékig terjednek. Ezeket a befektetéseket növelni kell, hiszen naponta 18 000 gyerek hal éhen, és sokuk halála megfelelő szociális védelem mellett megelőzhető lenne.
A munkaképes korúak szociális védelmére szánt kiadások (például munkanélküliség, gyermekvállalás, fogyatékosság vagy munkahelyi baleset miatt) komoly eltéréseket mutatnak a különböző régiókban, az afrikai 0,5 százaléktól egészen a nyugat-európai 5,9 százalékig. Világszerte a munkanélküliek csupán 12 százaléka kap munkanélküli támogatást. Ez Nyugat-Európában 64 százalékot érint, a Közel-Keleten és Afrikában viszont kevesebb mint 5 százalékot.
A nyugdíjkorhatár feletti lakosság csaknem fele (49 százalék) nem kap nyugdíjat. És azok közül is, akik nyugdíjellátásban részesülnek, sokan bőven a szegénységi küszöb alatt élnek. A majdani nyugdíjasok legalább 14 európai országban kapnak majd alacsonyabb nyugdíjat.
A jelentés arra is rámutat, hogy a világ lakosságának körülbelül 39 százaléka nem tartozik semmilyen egészségügyi ellátórendszerbe. Az alacsony jövedelmű országokban ez az arány meghaladja a 90 százalékot. Az ILO becslései szerint világszerte 10,3 millió egészségügyi dolgozó hiányzik ahhoz, hogy minden rászorulónak minőségi egészségügyi ellátást lehessen nyújtani. E kihívások ellenére bizonyos országoknak - például Thaiföldnek és Dél-Afrikának - sikerült néhány év alatt bevezetniük az általános egészségbiztosítást, bebizonyítva, hogy ez megvalósítható.
Az ILO-nak a szociális védelemre vonatkozó 2012. évi (202.) ajánlása (ILO Social Protection Floors Recommendation, 2012 (No. 202)) 185 ország kormányai, munkaadói és dolgozói közös véleményét fogalmazza meg arról, hogy ki kell terjeszteni a szociális biztonsági rendszert. A szociális biztonsági minimumok bevezetését a G20-csoport országai és az ENSZ is támogatják.
„A megvalósítás politikai akarat kérdése. A modern társadalmak megengedhetik maguknak, hogy szociális védelmet nyújtsanak” fejezte be Polaski.
