Az ETUC és az ILO turini képzési központjának közös szervezésű migrációs hálózatépítési konferenciája

A három napos rendezvény az ETUC A407269-es számú európai uniós finanszírozású projektjének keretében valósult meg, amelynek a célja, hogy összekapcsolja azokat a már létező európai, elsősorban szakszervezeti tanácsadó pontokat és helyszíneket, amelyek segítséget nyújtanak a migráns munkavállalók és azok családjainak célországbeli integrálódásához. A hálózatépítő konferencián több mint 80 fő vett részt, a munkanyelv angol, francia, spanyol és olasz volt. A projektben az ETUC közvetlen partnere 14 másik európai ország szakszervezete, a LIGA képviselője megfigyelőként kapott meghívást.

Az ETUC és az ILO turini képzési központjának közös szervezésű migrációs hálózatépítési konferenciája

A három napos konferenciát Evelyn Toth, az ILO turini képzési központjának a kelet-európai térség és a munkavállalói tevékenységek - ideértve a migrációt is - koordináló felelős munkatársa nyitotta a meg.  Ezt követően Luca Visentini, az ETUC migrációért felelős titkára folytatta, bemutatta az ETUC elmúlt három éves, a szövetség migrációval kapcsolatos prioritásait, a politikai programot és a problémákat. Három lényeges fejesztendő területet sorolt fel. Ezek:

  1. A jogi keretek fejlesztése
  2. A társadalmi párbeszéd fejlesztése
  3. A szakszervezeti fókuszt a munkavállalók felől kicsit el kell tolni egyéb csoportok felé is, ilyenek például a menekültek.

Ezután az elért eredményeket sorolta fel, megemlítette a Stockholm programot. Hangsúlyozta, hogy a migránsok az európai munkaerőpiacra pozitívumot hoznak és így kell rájuk tekinteni és üdvözölte a tényt, hogy konkrét eredményeket is sikerült elérni. A megfelelő társadalmi párbeszéd jelentőségét is kiemelte, mivel gyakoriak a csatározások az Európai Bizottság Foglalkoztatási Főosztályával a migrációt illetően. Az elmúlt évek egyik eredményének tekintette, hogy az ETUC bevonásra került társadalmi partnerként egy európai fórumba.

Felsorolta azokat az új kihívásokat is, amelyek az elmúlt években jelentek meg:

  1. Koordinált jogi keret létrehozásának szükségessége: európai migrációs keret megállapodás megalkotása (framework agreement), amelyet az ETUC már kezdeményezett, de ennek egyelőre még nincs eredménye
  2. poszt-Stockholm program: munkaerő-piaci problémák, az un. irreguláris migráció nem szabályozott és nem szabályozható, az új 5 éves Stockholm program megtárgyalása
  3. jelenleg nincs európai kapcsolat a harmadik világbeli migráns munkavállalókhoz, a szövetség elsősorban európai állampolgárokra fókuszál, pedig az eltérő országból származó migránsok sok hasonló problémával küzdenek

A következő években azon kell dolgozni, hogy az érintett szereplőknek közösek legyenek a céljai, a hozzáállása stb. A belső kommunikációt és kapcsolatokat is fejleszteni kell (charter, jogi segítségnyújtás stb.).

Luca Visentini előadását követően Juan-Luis Ballesteros az Európai Bizottság képviselője, aki jogi tisztségviselőként jogi esetekkel is foglalkozik, a már létező jogi keretrendszerekre fókuszált. Mivel a harmadik országbeli migránsok problémáival naponta találkozik, gyakorlati tapasztalatként fogalmazta meg, hogy a keretrendszert a gyakorlatban nem mindenhol alkalmazzák. Az előadásában kitért arra, hogy miért is kell európai migrációs politika. A politika céljának kellene, hogy legyen az, hogy a migrációs folyamat hatékonyabban legyen menedzselve illetve a harmadik országbeli bevándorlók jogai is biztosítva legyenek.

Elmondta, hogy a Stockholm utáni időszak célja, hogy hatékony migrációs és mobilizációs politika kerüljön kialakításra, annál is inkább, mert az európai munkaerő szűkül, hiányszakmák vannak, amit migráns munkaerővel fel lehet tölteni. Jelenleg szektor közötti megközelítés van, de több koordináció szükséges ezek között a szektorok között. Hangsúlyozta, hogy maximalizálni kell a migrációból származó előnyöket. Ennek egyik eszköze, hogy a szükségleteket jobban be kell azonosítani, javítani kell a munka mechanizmusokat, el kell ismerni a nyugdíj jogok és társadalmi, képesítéseket, és a migrációt egyszerűbben kell megközelíteni. A szakszervezeteknek fontos szerepe van a migráció kapcsán, mégpedig az alábbi területeken:

  • nyitott jogi csatornák biztosítása
  • a kibocsátó országból való távozás előtti információ nyújtása
  • munkaszükségletek jobb felmérése
  • jogi alapú megközelítés kifejlesztése
  • egyenlő bánásmód biztosításának elősegítése
  • EU-n belüli mobilitás elősegítése

Az előadó felsorolta és ismertette az EU migrációval kapcsolatos jogi intézményeit és az elmúlt 15 évben megalkotott irányelveket, ezek az alábbiak:

  • családegyesítés (20013/86/EC)
  • hosszútávon külföldön tartózkodókra vonatkozó  irányelv (2003/109/EC) 
  • tanulókra vonatkozó irányelv (2004/114/EC)
  • kutatókra vonatkozó irányelv (2005/71/EC)
  • "kék kártya" irányelv (2009/50/EC) - főleg a magasabb képzettségű munkavállalókra vonatkozik
  • egyszerűsített engedélyre vonatkozó irányelv (2011/98/EU) - harmadik országbeli migránsokra vonatkozó egyszerűsített munkavállalási eljárás
  • szezonmunkások (2014/36/EU)

A cégek közötti munkavállalói mozgás egyelőre még nem szabályozott, de az irányelv kidolgozása már folyamatban van. Ő is hangsúlyozta, hogy a jogi kereteken túl a migrációban rejlő potenciálok kiaknázása fontos, a migráció és integráció mindenki közös felelőssége. Ezután felsorolta az illegális migrációval kapcsolatos irányelveket is, ezek között a visszatérőkre vonatkozó irányelvet (2008/115) és az emberkereskedelemre vonatkozót.

A következő előadó Michelle Leighton volt az ILO képviseletében. Ő a migráció jelentőségének hangsúlyozása mellet több országot érintő kutatási eredményekről számolt be. Hivatalosan is alátámasztható, hogy több generációját érinti a migránsoknak a hátrányos megkülönböztetés. Ennek a kezelésére fontosak a jogi eszközök.

A migránsok több kihívással találkoznak a munkaerőpiacon, több bizalmatlansággal. A legújabb - háztartási alkalmazottakra irányuló irányelv - adoptálva lett pár országban, de a xenofóbia, diszkrimináció mindennapi jelenség. Fontos a társadalmi partnerek szerepe, oktatási, képzési programok, információs szolgáltatások biztosítása miatt.

Hangsúlyozta, hogy fontos a szektoron belüli mobilitás elősegítése. A migráns munkavállalók interjúzása azt tárta fel, hogy számos ponton megsértették a jogaikat, elhangzott például, hogy az illegális munkások „nem igazi munkások” - nem illetik meg őket a jogok. A tanulmány több ponton is feltárta a fontosabb cselekvési pontokat (pl. nyelvi képzés, képzettség elismerése stb.). Egy másik kutatás még folyamatban van, azt tárja fel, hogy a kormányok milyen konkrét lépéseket tehetnek a migráció terén. A problémák széles körét tárják fel, azonban sok kérdést nyitva hagy: pl. alacsony képzettségűek sokkal inkább veszélyezettek. A konklúzió: a szakpolitika eredményeket tud elérni, választás legyen a migráció és ne kényszer.

A második napon Sasa Simic, a szerbiai Nezavisnost szakszervezeti konföderáció képviseletében az építőipari szektoron belül a szerb munkások oroszországi munkavállalásával kapcsolatos tapasztalatairól számolt be.   A szakszervezeti konföderáció 1997-ben alakult. Ugyan az építőiparban létezett szektorális kollektív szerződés, de ez nem volt elég, hogy megvédje a szektorban dolgozókat. Ebben az évben (2014) jár le a szektorális KSZ és nem újítják meg. A probléma, hogy csak az elmúlt évben 35 %-al csökkent az építőipari megrendelések száma, a bérek is csökkentek Szerbiában, 5000 munkás vesztette el a megélhetését tavaly. Tömegesen mentek Oroszországba a dolgozók és az olimpiai stadionok építkezésénél segédkeztek. Az olimpiai játékok után 15 000 szerbiai dolgozó maradt Oroszországban, ebből csak 5000 az építőiparban.

Miért és hogyan kezdett a szakszervezet migránsokkal foglalkozni? Szerbiában sok probléma van, magas a korrupció aránya, nehéz szociális biztonságot elérni. Az orosz és szerb politikai berendezkedést, a politikai élet és a gazdasági élet összefonódását is bírálja a szakszervezet. Jogi kereteket elemeznek, egy migránsokkal foglalkozó civil szervezettel is jó kapcsolatot ápolnak.  Sikerült eredményeket elérniük, például a tömegszállásokon lakó dolgozók esetében sikerült a szakszervezetnek jobb feltételek között elhelyezni a munkásokat.

Röviden: amikor az építőipar összeomlott, rohamosan romlottak a munkafeltételek. A korrupciós piramis összeomlott. A szakszervezet azon dolgozott, hogy az Oroszországban rossz körülmények között ragadt munkásokat hazahozzák Szerbiába. Buszokat szerveztek, szerbiai diplomáciai kapcsolatokat használtak fel, de mivel a munkások turista vízummal érkeztek Oroszországba, a hivatalos erők sokat nem tehettek.  Szocsiból a rendőrök visszatoloncolták a lejárt turista vízummal rendelkező dolgozókat. A kormány is learatta a saját hasznát, akiket a szakszervezet hozott vissza és repülővel érkeztek vissza, azok nagy médiafigyelmet kaptak, de sem a szakszervezet sem a civil szervezet nem kapott publicitást, a kormány propaganda célokra használta fel az eseményt.

A kérdésre, hogy milyen kapcsolat volt a szerb és orosz szakszervezetek között, az előadó azt a választ adta, hogy az orosz szakszervezetekkel ellenmondásos volt a kapcsolat, de végül megtalálták a közös hangot. A munkások, akik visszatérési segítséget kaptak a szakszervezettől, nem feltétlenül voltak vagy váltak szakszervezeti taggá („affiliate” tagok), mivel nem fizetnek tagdíjat.

A három napos program minden napja, de főleg a második és a harmadik nap a résztvevők csoportmunkájában folyt. A résztvevők hat témakör köré szerveződő kisebb-nagyobb csoportokban dolgoztak. A csoportok célja tényleges eredmények felmutatása (információgyűjtés, írott anyagok összeállítása) volt. A témakörök:

  1. Közös értékek és elvek megfogalmazása (közös karta)
  2. Európai kampány megtervezése az integráció érdekében
  3. Az EU-n belüli mobilizáció elősegítése és érkezés előtti információk biztosítása
  4. Webportál létrehozása
  5. A közös Európai Uniós jogi és szakpolitikai keretek megértése
  6. Ötletek gyűjtése a hálózat fenntarthatóságára (anyagi, szakmai)

A három napot a csoportmunka eredményeit követő beszámolók után Marco Cilento zárta, a konferencia és a workshopok eredményeit összegezve. Marco ismertette a projekt következő lépéseit, hangsúlyozta, hogy a projektmegvalósítók nyitottak az ötletekre, fontos a finanszírozási lehetőségek keresése és a hálózatépítés. Evelyn Toth szintén köszönetet mondott az ILO-nak, az ETUC-nak és a résztvevőknek.

Az esemény egyik érdekes pontja volt, hogy a második nap délutánján az ILO képzési központjában a szegénység elleni küzdelem kapcsán harmadik világbeli szakszervezeti képviselők, illetve vezetők is jelen voltak, akik meghívást kaptak a projekt délutáni plenáris ülésére. Benin-től Zimbabwe-ig minden egyes ország képviseltette magát.

A munkacsoportok eredményei és bővebb információ a hálózatról a projekt honlapján található.

Kelemen Melinda