USA - EU kereskedelmi megállapodás?

Ugyanakkor megjegyzi, hogy ebből immáron két egymást követő évben a fejlett országok gazdaságainak volt a legalacsonyabb a részesedésük (39%). Volumenben 12%-ot növekedett ez a részesedés, de a részarány továbbra is alacsony volt. A globális FDI áramlás mindeközben 11%-al nőtt 2013-ban, köszönhetően az amerikai mennyiségi könnyítésnek, azaz az amerikai jegybanki (FED) stimulusnak.

Ez a trend fordított a fejlődő országok tekintetében ahol új csúcsokat ért el az FDI volumene (759 Mrd USD) 2013-ban. Regionális szinten a karibi illetve a latin amerikai, valamint az afrikai térségben volt növekedés, de ez a növekedés a bázishatás miatt van. Az ázsiai fejlett országok továbbra is vezetik a mezőnyt, mint fogadó régió.

Az előrejelzések szerint az FDI növekedési üteme fokozatosan lassulni fog a FED általi likviditásszűkítő intézkedések miatt.

EU viszonylatban Belgium, Írország, Hollandia és Luxemburg tűnik ki (169 Mrd USD). Ez annak köszönhető, hogy nevezett országok kedvezményes adózással biztosítanak beruházás-barát környezetet. A többi magország tekintetében is látványos a felépülés a válságos időszak elapadó FDI beáramlása után. (Magyarország FDI tekintetében, mint EU tagország negatív FDI-vel szerepel)

A fejlett országokban átlagosan 12%-al nőtt a FDI ráta ezen belül az EU +37,7%, a fejlődő országok vonatkozásában ez rendre +6,2% volt kiemelendő Közép-amerika és a Karib térség.

Az átmeneti gazdaságokban átlagban +45% FDI növekedésről adnak számot.

Az országok rangsora az FDI volumene szerint 1. USA, 2. Kína, 3. Oroszország, 4. Hongkong, 5. Kanada, 6. Brazília, 7. Szingapúr, 8. Egyesült királyság, 9. Írország, 10. Ausztrália, 14. Németország.

A fenti összefoglaló ismeretében érdemes vizsgálni a nemzetközi beruházási és kereskedelmi megállapodások rendszerét. Visszautalva a fenti összefoglalóra az FDI áramlás 54%-a G20 csoport, 52%-a APEC, 30% TTIP, 28% TPP, 18% NAFTA. Egyes országok egyszerre több nemzetközi multilaterális kereskedelmi rendszerben is tagok lehetnek!

A lisszaboni szerződés (2009) után a világkereskedelmi és beruházási szerződések rendszere átalakulóban van illetve átalakult. A 2009-es időszakot összességében a bilaterális kereskedelmi és beruházási megállapodások (BIT) intézménye uralta és jellemezte. Itt érdemes megjegyezni, hogy 2009 után az EU részéről egy újfajta bilateralizmus vette kezdetét, azaz az EU 27 tagállama bilaterális módon köt multilaterális megállapodást. Ilyen már létező multilaterális beruházási megállapodások (MERCOSUR , NAFTA, ASEAN, APEC, G20).

A bilaterális megállapodásoknak két fajtáját lehet megkülönböztetni: az amerikai típusú, hosszú, részletes, 20-30 cikkelyt tartalmazót, szigorúan szabályozott, tele védelmi klauzulákkal, míg a másik az európai típusú, a rövid, jellemzően pár oldalas, 10-12 cikkelyes, és nem tartalmaznak klauzulákat. Ez annak tudható be, hogy az EU ezt külön szabályozta a csatlakozási szerződések esetében illetve az EU alapdokumentuma szerint, így klauzulákra nincs szükség az ilyen jellegű megállapodásoknál.

Európai szinten, ha csak a bilaterális beruházási megállapodások darabszámát nézzük folyamatosan csökkenő trend figyelhető meg. Ez annak köszönhető, hogy az egyes tagországok felmondják a bilaterális megállapodásokat, mert az újonnan megkötött multilaterális beruházási megállapodások rendszere is megfelelően szolgálja az egyes tagországok gazdasági érdekeit valamint kielégítő védelmet nyújt ezen érdekek megvédésére.

Mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy szélesebb kontextusban vizsgálva, az ilyen jellegű kereskedelmi és beruházási megállapodások erőteljesen az Európai Egyesült Államok irányába mutat, amelyre nyilvánvaló EU-n belüli törekvések is tapasztalhatóak, de minden esetre az EU-n kívüli világ egyre inkább kezd ekként tekinteni az Európai Unióra. (Magyarország tekintetében groteszk módon az elmúlt időszak alatt a bilaterális megállapodások száma nőtt, olyan képet festve mintha Magyarország nem az erősebb és hatékonyabb integráció felé közeledne, hanem pont az ellenkezője zajlana).

BT