A Dunaferrnél jártak a LIGA szakértői

A Dunaferr átadására 1954 februárjában került sor Rákosi Mátyás és Nagy Imre jelenlétében. A társaság akkor közel 11.000 dolgozót foglalkoztatott, és területe akkora volt, mint maga a város, ami körbevette. A hosszú évek óta tartó átalakítások ellenére azonban jelenleg is közel 6000 munkavállalónak biztosít biztos megélhetést.

Dr. Kéri Ádám jogi szakértő szerint a munkavállalókat alapvetően két jogi probléma foglalkoztatja: a 36 órás munkahét megszüntetése, valamint a folyamatos elbocsátások. A 36 órás munkahét megszüntetése közel 300 dolgozót érint, sokuk rendkívül mostoha körülmények között dolgozik. S habár a Dunaferr területén valóban történtek modernizáló beruházások, a munkaköri kockázati ártalmak továbbra is jelentősek, mivel a munkakörnyezetet érintő jelentősebb beruházás az elmúlt 5 évben nem történt. Az üzem egyes területein sugárveszély van, amelyet a technológia adottsága okán nem lehet kiküszöbölni. A dolgozók egy része pedig folyamatosan rákkeltő anyagokkal dolgozik. A dolgozók arra panaszkodtak, hogy az elszívók egy részét energiatakarékossági szempontból nem használják, amelynek következtében az expozíció jelentősen megemelkedik. További problémát jelent, hogy nyáron a benzol, a kátrány és egyéb fokozottan rákkeltő anyagok erősen párolognak, tovább rontván a dolgozók egészségi állapotát. A 36 órás munkahét megtartásáért így a munkavállalók továbbra is küzdenek, és ragaszkodnak a kollektív szerződésben, illetve munkaszerződésekben lefektetett jogaikhoz. A 36 órás munkahét megszüntetésével párhuzamosan az elbocsátások is folyamatosak. A LIGA az elbocsátandó munkavállalók számára folyamatos tanácsadást és érdekképviseletet biztosít.

Somlai Szilárd munkavédelmi szakértő szerint a heti munkaidő növelése több aggályt is felvet. A munkáltató álláspontja szerint a munkakörülmények javultak már az elmúlt harminc év alatt annyit, ami már okafogyottá teszi a heti 36 órás munkahetet és azt „nyugodtan” fel lehet emelni akár heti 40 órára. Ahol a munkahelyi expozíciók csökkentek, ott valóban átgondolásra javasoljuk az adott munkakörökben a munkavállalói kitettség mértékét, illetve a munkaidő szükségszerű növelésének lehetőségét, nyilván nem a változatlan bérezés mellett. Ehhez lépéshez egyik legalapvetőbb feltétel, hogy vagy a veszélyes technológia leváltása veszélytelennel, vagy pedig a kollektív védelem valósuljon meg valamilyen formában. A Dunaferr vállalatcsoport működésében sem az anyagvizsgálati (röntgen, izotópos, egyéb kémiai vizsgálatok, stb…) sem az öntvénytisztítás, sem a kokszoló-üzem technológiája nem olyan, amit le lehetne cserélni egyik napról a másikra egy lényegesen veszélytelenebb módszerrel, eljárással. A munkáltató által eddig megvalósított munkakörjavító intézkedések között is csak azok érnek valamit, amelyeket ténylegesen üzemeltetnek és használnak is. A munkavállalók elmondása szerint a porelszívó berendezések (amelyek lényegében kollektív védőeszköznek tekinthetők) közül sem üzemel mind, hanem ilyen-olyan megfontolások alapján egyik-másik időnként üzemszüneten van. A porálarc nem jelenhet a munkavállalóknak, de még a munkáltatónak sem végső megoldást. Az egyéni védőeszközök megbízhatósága, tartóssága, hatékonysága több körülmény függvénye. Az egyéni védőeszköz továbbá döntően növeli a munkavállalók terhelését (különösen a respirációs elven működő légzésvédő álarcok, félálarcok), az emberi szervezet kifáradási határa sem ugyanott van, mint egyéni védőeszköz nélkül. Ezzel persze nem az egyéni védőeszközök ellen kampányolnánk, csupán az 1993 évi XCIII a Munkavédelemről szóló törvény 54. § (1) h) pontja szerint szeretnénk, ha érvényre jutna „a kollektív műszaki védelem elsőbbsége az egyéni védelemhez képest”.

A heti 36 órás munkarend harminc évvel ezelőtti „életbe léptetése” nem szolgált más célt mint azt, hogy a munkáltató felismerte a Vasmű működésében azokat a technológiákat, amelyek egészségkárosító, sőt kifejezetten rákkeltő anyagok felszabadulásával is járnak (a por mellett „természetesen”) és a munkavállalók kitettségének mértékét kívánták akkoriban korlátozni. Ezzel párhuzamosan a megnövekedett pihenőidő lehetőséget ad az emberi szervezetbe jutott káros anyagok kiürülésére, egyszersmind a szervezet regenerálódására. A benzol és a kátrány, mint két jellemző mellékterméke a kokszoló-üzemnek , köztudottan sőt bizonyítottan rákkeltők, a foglalkozási expozíciós időt növelni ezen anyagok környezetében felelőtlen lépés lenne a munkáltató részéről. A zárt technológia megoldást jelenthet, de annak műszeresen is, de még az „emberi orral érezhetően” is zártnak kell lennie (S.Sz.).

A LIGA kiemelten fontosnak tartja azt, hogy a Dunaferr munkavállalói egészséges és emberhez méltó körülmények között dolgozhassanak. Ezzel összefüggésben úgy véli, hogy az üzem területén téli és nyári időszakban is folyamatos munkaegészségügyi ellenőrzéseket, méréseket kell végezni, amelyen a szakszervezetek képviselőinek jelenlétét és közreműködését is biztosítani kell. Az ellenőrzéseket olyan körülmények között kell tartani, amelyek között a munkások ténylegesen dolgoznak, s ezen ellenőrzések eredményei tükrében lehetséges csupán annak eldöntése, hogy a munkaidő bizonyos munkakörökben 36 óránál hosszabb vagy rövidebb időtartamban legyen meghatározva. Kollektív szerződés, illetve munkaszerződések módosításához azonban a felek kölcsönös megállapodása szükséges.

Dr. Kéri Ádám jogi szakértő, Somlai Szilárd munkavédelmi szakértő

Dunaferr munkavédelem munkajog