Kiszolgáltatott munkavállalók a reptéren

Az új Munka törvénykönyve rendelkezéseinek a többsége 2012. július 1. napjával lépett hatályba és azt követően folyamatosan szakmai viták kereszttüzében áll. A törvény fő célja a rugalmas foglalkoztatás megteremtése, illetve a foglalkoztatás bővítése, ám bevezető rendelkezései között a tisztességes foglalkoztatást, valamint a munkavállalók szociális érdekeinek a védelmét is deklarálja. Az új kódex azonban egyértelműen munkáltatóbarát. Ennek megfelelően azon sem lehet csodálkozni, hogy a munkáltatók szervezetei az új szabályozást sikertörténetként értékelik. Azok a kollégák azonban, akik a munkavállalók munkajogi képviseletével foglalkoznak, tanúsíthatják, hogy az új szabályozás a munkáltatók jogkövető magatartását nem ösztönzi, illetve a munkavállaló hátrányára történő eltérés megengedésével a munkavállalókat kifejezetten kiszolgáltatott helyzetbe hozza. Korábbi elemzésemben arra is rámutattam, hogy a munkaviszony jogellenes megszüntetésének a szabályozása (lényegében nincsen szankciója) a Kúriánál is kiverte a biztosítékot.

Konföderációnkat azzal keresték meg, hogy a reptér egyik földi kiszolgálója megállapodást irat alá a munkavállalókkal, amelyben a munkavállalók azt vállalják, hogy amennyiben a munkaviszonyuk 6 hónapon belül a munkavállaló oldalán felmerült okból megszűnik, ki kell fizetniük a munkavégzésükkel összefüggésben felmerült költségeket az alábbiak szerint:

• A munkavállaló köteles a munkaruha árát munkaviszonya megszűnésekor megtéríteni, amennyiben az nem használható, mert piszkos, foltos vagy szakadt. A ruhadarabok pontos költsége az átvételi jegyzéken szerepel.
• A munkavállaló köteles megtéríteni a munkába állításához szükséges elméleti és gyakorlati képzések költségeit. Ezeknek a költségét a munkáltató közel 350.000,-Ft-ban állapította meg.
• Meg kell téríteni a munkavállalóknak a reptéri belépőkártyáik árát is, amiért a munkáltató kedvezményes 7.000,-Ft. összeget számol fel.
• Végezetül a munkáltató az un. belső jogosítvány, kapcsolódó tanfolyamok költségét is áthárítja a munkavállalóra, melynek összegét további 7.000,-Ft. összegben határozza meg.

Előállhat tehát az a helyzet, hogy a munkavállalónak a munkaviszonya megszűnésekor 400.000,-Ft. összegű fizetési kötelezettsége is keletkezhet, ami semmi esetre sem tekinthető jelentéktelen összegnek (ez az összeg feltehetően a havi fizetéseket is jóval meghaladja).

Az új Mt. a munkajogi szabályozást leegyszerűsíti, s számos kötelezettséget már csak általános rendelkezések formájában tartalmaz. Az Mt. 51.§-a kimondja, hogy a munkáltató köteles - a felek eltérő megállapodása hiányában - a munkavégzéshez szükséges feltételeket biztosítani. Ezen túlmenően köteles a munkavállalónak a munkaviszonya teljesítésével indokoltan felmerülő költségeit megtéríteni.

A felek együttműködési kötelezettségéből, illetve a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás követelményéből következően jogi szempontból aggályos a munkáltató azon gyakorlata, mely a munkaviszony megszűnése esetére a nála felmerülő költségeket a munkavállalóra telepíti. A 30 országban 144 telephelyen jelen lévő társaság több, mint 20.000 munkavállalót foglalkoztat, és a weboldalán közzétett adatok szerint 700 millió fontos bevételt ért el. Ezen túlmenően büszkén hivatkozik a környezet védelme, valamint a munkavállalók jogai érdekében tett erőfeszítéseire is (corporate social responsibity).

Sajnálatos módon azonban az Mt. megengedi, hogy a törvényi szabályozástól a felek eltérjenek. Az eltérés lehetősége a következők szerint kivitelezhető:

Fő szabály szerint a munkaszerződés a jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a törvénytől, illetve a munkaviszonyra vonatkozó szabálytól a munkavállaló javára térhet el. Bonyolítja a helyzetet, hogy az eltérést az egymással összefüggő rendelkezések összehasonlításával kell elbírálni. Ez egyben azt is jelenti, hogy a munkavállalóra kedvezőtlen eltérés önmagában nem jogellenes. Az eltérés a munkavállaló hátrányára is megengedett, ha ezt a törvény kifejezetten megengedi (pl: „a felek eltérő megállapodása hiányában”). A felek azonban megállapodást is köthetnek, amire a munkaszerződésekre vonatkozó törvényi korlátozás már nem vonatkozik. Ebben az esetben ugyanis csupán arra kell figyelni, hogy az eltérő megállapodások az egyes fejezet végén (Mt.) az eltérés lehetőségét ne zárják ki. Nagyon körültekintőnek kell tehát lennie a munkavállalóknak abban, hogy mit is írnak alá, s érdemes jogásszal is konzultálniuk.

Dr. Kéri Ádám jogi szakértő
LIGA Szakszervezetek  

repülőtér Ferihegy