Egy létszámleépítés margójára, avagy menyit ér a munkavállaló, ha hűséges

Az elmúlt év novemberében jó néhány kolléganőtől és kollégától vált meg a gyár. A csökkentés nagy részét a lejárt szerződésű munkavállalók tették ki, de akadt közül egy-két határozatlan idejű munkaszerződéssel rendelkező is.

Alig ocsúdtunk fel, máris újra létszámcsökkentés réme járta be a gyárat. Sajnos nem rémhír volt, ezúttal több mint 200 kollégától kellett megválnunk, akik közül mintegy harmincan határozatlan idejű munkaszerződéssel voltak foglalkoztatva.

Kolléganők, kollégák, akik jórészt a gyár megnyitása óta itt dolgoztak. Tapasztalt, megbízható munkaerők, akiknek munkájával szinte soha semmilyen probléma nem volt. Most mégis rájuk esett a választás. Megfigyeltük, hogy minden egyes ilyen alkalomkor inkább az idősebb, tapasztalt munkaerőtől válik meg a munkáltató. Az sem szegi kedvét, ha a bűvös védett korhoz közelít a munkavállaló. Ezért fordulhatott elő, hogy majd 59 évesen, néhány hónappal a védett kor előtt mondtak fel a kolléganőnek. A munkáltatót az sem érdekli, hogy Szabolcsban, közel a nyugdíjhoz már esélytelen, hogy munkahelyet találjon valaki, legyen az akár nő, akár férfi. Teljesen ki van szolgáltatva az ember, akire csupán, mint gépekre tekint a menedzsment, és egy tollvonással képes életeket romba dönteni, családokat a létbizonytalanságba taszítani.

A legfelháborítóbb az egészben az, hogy miután 30 régi munkavállalójától vált meg a munkáltató - még a végkielégítés kifizetését is vállalva - a következő hónap első napjától 30 diák állt munkába a gyártósor mellett. A létszámcsökkentés indokaként a termelés visszaesésére hivatkoztak. De akkor minek a 30 diákmunkás? Ja, hogy nekik kevesebbet kell fizetni, ráadásul az utánuk fizetendő járulék is kevesebb, illetve nem is a cégnél jelentkezik, hanem az iskolaszövetkezetnél, aki kiközvetíti a munkát. Ez hát a megoldás?

Az utóbbi időben olyan mértékben növekszik a diákmunka népszerűsége a multinacionális cégeknél, hogy készek a régi munkaerőtől megválni. Pedig ez semmi jóra nem vezet. Egy diák tanuljon, végezze el az iskoláját minél jobb eredménnyel, hogy jobb szakember lehessen, s ne a tapasztaltaktól vegye el a munkát. Képes lesz ilyen formában egy diák eltartani a szüleit, akiket épp a hozzá hasonlók miatt bocsátottak el?

Na, kérem, változnak az idők. Eddig a szülő dolgozott, és tartotta el gyermekét, aki ezalatt becsülettel tanulhatott, hogy minél jobb eredményt érjen el a főiskolán, egyetemen. A diákszövetkezetek erőteljes nyomulásának köszönhetően ez megváltozni látszik. A munkaadó elküldi az idős tapasztalt dolgozóját, mert magas járulékokat kell fizetni utána, helyette felveszi a fiatal diákot, akinek a foglalkoztatása lényegesen olcsóbb.

Nem is olyan régen egy diákszövetkezet képviselője akként győzködte a munkáltatókat, hogy inkább alkalmazzanak diákot, mert ez nekik sokkal olcsóbb, sokkal jobban megéri nekik.

Ez történt Nyíregyházán is. Tavaly év elején még fejlesztéseket ígért a gyár vezetése, most pedig alig több mint 1000 munkavállalót foglalkoztatnak. Az új Munkatörvénykönyve teljesen kiszolgáltatottá tette a munkavállalókat. A szakszervezetet már elegendő csupán tájékoztatni a csoportos létszámcsökkentésről, az Üzemi Tanáccsal sem kell minden esetben konzultálni.

A munkavállalók rendkívül kiszolgáltatottak a határozott idejű szerződéssel történő foglalkoztatás révén, állandó rettegésben élnek. Az életminőségük megromlott, folyamatos stresszben vannak, rettegnek a bizonytalan jövő miatt. A helyzet létbizonytalanságot szül a családoknál.

Az a véleményünk erről a foglalkoztatásról, hogy kihasználják őket, rabszolgáknak tekintik, tisztességes bért soha nem kaptak, elvégezték a munkát, megtermelték a nyereséget, utána eldobták őket, mint a szemetet.

Végezetül a távozó kollégák zárószavai álljanak itt:

„HŰBÉRURAK és HŰBÉRESEK”, de voltak, akik szerint „RABSZOLGATARTÓK és RABSZOLGÁK” „ELNYOMÓK és ELNYOMOTTAK” „GAZDAGOK és SZEGÉNYEK”

Nyíregyháza, 2014. február 07.

Hűtőgépgyártók Független Szakszervezete

Hűtőgépgyártók. HFSZ