Vegyél részt!

A megnyitó után a házigazda lengyel OPZZ szakszerveztet részéről elhangzott, a projekt lehetőséget nyújt arra, hogy a gazdasági válságban a résztvevők megtalálják a munkavállalói jogosítványok alkalmazásának és bővítésének lehetőségeit, valamint ezek érvényesítésének jó példáit egymással megosszák. Az alelnök fontosnak nevezete a munkaerőpiacon megvalósuló partnerséget, és célként jelölte meg, hogy a projekt partnerek közös stratégiát alakítsanak ki. Elmondta a projekt keretében a különböző országok tapasztalatait összehasonlítják, és ebből adatbázist hoznak létre.

Ezt követően Fabio Ghelfi szakértő áttekintést adott a szociális párbeszéd európai megvalósulásáról. Áttekintette a munkavállalók különböző lehetőségeit, kiemelte, a skandináv országokban a munkáltatóval való szoros együttműködés jellemzi a párbeszédet, míg a déli tagállamokban, illetve Nagya Britanniában ez nem jellemző. Elmondta, a neoliberális politika lecsökkenti a társadalmi partnerek szerepét. Elmondta, meg kell vizsgálni, a különböző vállalatokban, intézményekben milyen képviselete van a dolgozóknak. Közös utakat kell találni, azért hogy az Európai Unió szociális dimenzióját fenntartható maradjon.

Sajnálatosnak nevezte, hogy a korábbi szakszervezeti stratégiákat keresztülhúzta a válság. Ezért újra kell gondolni, milyen szerepet töltsenek be a dolgozók a társadalmi dialógus intézményeiben. Felhívta a figyelmet a Maastrichti Szerződés 136. cikkelyére, a Lisszaboni szerződésre, illetve azokra a törvényi helyekre, amelyek konzultációs és információs jogokat adnak a munkavállalóknak.

Ezt követően a magyar delegáció gazdasági és társadalmi helyzetről szóló beszámolójára került sor, majd a litván szakszervezetek következtek. Képviselőjük elmondta, újjá kell szervezni a szakszervezetet. Bár január elsejével emelték a minimálbért, az még mindig csak 290 euró, s a munkavállalók negyede ezt a jövedelmet viszi haza. 10 százalékos a munkanélküliség, a fiatalok körében 24 százalék. Litvániában 3 millióan élnek, 65 év a nyugdíjkorhatár. Három szakszervezeti konföderáció van összesen 100 ezer szakszervezeti taggal. Litvániában, ha a munkáltató hajlandó egy kérdésről tárgyalni, tilos a sztrájk szervezése - a sztrájk önmagában nem tilos. Elképzelhető, hogy a jövőben fel kell adniuk 8 órás munkaidő korlátozását.

Az olasz küldöttség vezetője felidézte, a világon a leggazdagabb 85 ember annyi jövedelmet birtokol, mint 3,5 milliárd szegény. Fiatalkorában bár nem volt szakképesítése, bármilyen szakmát tudott volna választani magának, ma pedig a diplomások sem tudnak elhelyezkedni Lombardiában, pedig ez az egyik leggazdagabb tartomány. A FIAT gyárban a munkáltatók megfenyegették a szakszervezeteket, hogy vagy beleegyeznek a 40 százalékos bércsökkentésbe, vagy elviszik a termelést Magyarországra vagy Lengyelországba, ahol 6 eurót kell fizetni a munkásoknak óránként itt 40 euró az órabér). Abban a tényben, hogy kevés a munkalehetőség, szerepet játszik az is, hogy beszűkültek a piacok. Olaszországban mindenkinek van autója, ezért a korábbi 10 millió helyett 300 ezer autót gyárt évente az ország! Ezért a munkaerőpiacot is újra kell szervezni, heti 30 órás munkaidő bevezetése segítene.

Máltai delegáció vezetője elmondta, országukra a gazdasági válságnak nem voltak nagy foglalkoztatási hatásai, de néhány iparágra, például az építőiparra katasztrofális hatással volt. A máltai gazdaságot a külföldi befektetők pozitívan értékelik, a nemzetközi szervezetek elismerték a kormány intézkedéseit. Elmondta, a munkajogot betartják Máltán. Véleménye szerint a szakszervezeteknek pozitív hozzáállást kell mutatniuk, hogy sikeresek legyenek. Aktívan kell együttműködni a kormánnyal, mint ahogy a jelenlegi jobboldali kormánnyal ez megvalósul. A máltai szakszervezetek nem a tagságukra, hanem a családjaikra összpontosítanak, s tagjaikra nagy családként tekintenek.

Lettország beszámolóban a LBAS képviselője elmondta, 10 százalékos a szervezettség 100 ezren vannak 21 ágazati szövetség tagja 4 ágazati kollektív szerződés hatályos. Világbanktól hitelt vettek fel, amelyet jól használtak fel, hiszen a bérek nem csökkentek, a szakszervezetek sikeresen küzdöttek azért, hogy erre ne kerüljön sor. A minimálbér 64 euróról 120 euróra emelkedett, a jövedelemadó 22 százalékra emelkedett. A szakszervezetek az ÁFA korábbi szinten tartásában érdekeltek, a kollektív szerződéseket sikeresen betartatták - legalábbis az állami szférában. A tripartit tárgyalások és a munkáltatói tárgyalások is rendben haladnak.

Az USSCG a crna gorai szakszervezet 2008-ban alakult meg, célja a régi szakszervezetek megreformálása volt. Kampányt folytat azért, hogy a 40 órás munkahetet tartsák be a munkáltatók. Az általános gazdasági helyzetről elmondta, Montenegró 13 000 négyzetkilométer, 2002 óta euróval fizetnek, de nem az eurószféra tagja, 2006-ban kapta meg az államiságát. 20 százalékos a munkanélküliség (68 százalékuk hosszú távú munkanélküli). A különböző korú lakosság körében változó. A minimálbér az átlagbér 30 százaléka, 180 euró. A válság megállította a gazdasági növekedést, így nő az elszegényedés. 2010-ben 10 ezer ember vált munkanélkülivé, a munkaszerződések 90 százaléka határozott idejű. A feketegazdaság 30 százalék. A gazdaság 85 százaléka magánkézben, de a privatizáció nem hozta meg az eredményeit, nem tartották be a szerződésben foglaltakat. A válságban többletadót vezettek be, de csak a magasabb jövedelmet keresőket adóztatták meg.

Az angol delegáció tagjai feltették a kérdést, miért fontos a munkáltatókkal való partnerség? Mert jobb kommunikációt, közös megközelítést, közös célokat, közös képzéseket, kevesebb vitát eredményez. El kell érni, hogy egyaránt dicsőség legyen, hogy a cégnél dolgozik valaki és szakszervezeti tag is egyben. Közös alapot kell kialakítani, elkötelezettséget az üzleti és munkavállalói sikerek iránt. Ez as munkáltatókkal való együttműködés kulcsa. Így ki lehet alakítani a foglalkoztatásbiztonság iránti elkötelezettséget és a munkáslét minőségének emelését. A Tesco-ban a szakszervezeti tagok száma öt év alatt megduplázódott. 1998-ben 50 százalékos volt a szervezettség, és 150 ezer munkavállaló dolgozott ott, 2013-ban 61 százalékos a szervezettség és 285 ezer munkavállaló dolgozik a kereskedőcégnél. A szakszervezetek el akarták érni, hogy „Closed shop”-ot vezessenek be, (mindenkinek szakszervezeti tagnak kell lennie, a cég azt veszi fel, aki tag), de nem sikerült, ezért partnerségi megállapodást kötöttek a céggel. A delegáció tagjai kérdésre válaszolva elmondták, a fiatalok nem szeretnek csoportokba lépni, a szakszervezethez inkább egyénileg kapcsolódnak. Azt hiszik, a közösség elavult dolog, inkább pl. környezetvédelmi csoportokhoz kapcsolódnak. Új módon kell őket megszólítani, nemrég „új generáció fesztiválja” címmel, sok szónokkal, zenével, színházzal rendeztek számukra vonzó eseményt a szakszervezetek.

Lengyelországban 30 ezren dolgoznak a TESCO-ban, és nincsenek ilyen pozitív tapasztalatok, vette át a szót a lengyel delegáció vezetője. Elmondta, Lengyelország 16 vajdasági tanácsra van osztva, a szakszervezetek felépítése ezt követi. 10-15 százalékos a szervezettség, az OPZZ-nek 800 ezer tagja van. Lengyelországban sok szakszervezet, van olyan vállalat, ahol több, mint 10 szakszervezet működik. Erősek a véleménykülönbségek, de 2013-ban a három szakszervezeti konföderáció felfüggesztette jelenlétét az országos fórumon, így együttműködésre is van példa. A szakszerveteknek néha abba is bele kellett egyezniük, hogy befagyasztják a béreket. A szakszervezetek azért harcolnak, hogy a progresszív adóhoz még egy sávot illesszenek: menedzseri fizetéseknél 50 százalékos adót vetnének ki. 1 millió 400 ezer embert foglalkoztatnak minimálbéren, ez 1680 złoty. 11 zlotyi az órabér, ami 2,5 euró lenne az órabér minimuma országosan. A Szolidaritással közösen harcolnak ezért. A válság alatt a gazdaság teljesítménye megtorpant. A fogyasztás lecsökkent, és ez nem teszi lehetővé a gazdaság felpörgését. Van munkahely, de a lakosság 13 százaléka 300 eurót keres havonta. 65 százalék nem keresi meg az átlagot. Az állam nem akarja megemelni a minimálbért, mert tart attól, hogy emelkedni fog a munkanélküliek száma. A kormány a közbeszerzéssel csak a szabályokat betartó vállalkozásokkal hozza helyzetbe. A tenderben egymás alá ígérnek a vállalkozók, de ezt csak nyomott bérekkel tudják teljesíteni. A szakszervezeteknek erőseknek kell lenniük, de általános társadalmi kérdésekkel kell foglalkozniuk, nem csak a jó munkakörülményekkel foglalkozni. Sok probléma van az országban, sokan feladják, hogy itt küzdjenek és emigrálnak. A válságban pozitív szerepe volt a szakszervezeteknek.

Kozák László