A nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony

A nevelőszülőkre vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény tartalmazza, mely a nevelőszülőknek több fajtáját különböztette meg. Míg a nevelőszülői jogviszonyt a törvény a működtető és a nevelőszülő között jogokat és kötelezettségeket megállapító megállapodás alapján létrejövő jogviszonyként definiálta, addig a hivatásos nevelőszülői jogviszonyt már foglalkoztatási jogviszonyként. A jogalkotó a nevelőszülők szabályozását ettől az évtől kezdődően egységesítette, és bevezette a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony fogalmát. Ezzel a törvény tehát az ágazati munkajogi szabályozás körét bonyolítja tovább. Mielőtt a változás részleteibe belemennénk, érdemes röviden bemutatni az érintett jogviszonyt.

Elsőként rögzítsük, hogy a nevelőszülők fontos szerepet töltenek be, hiszen „állami közfeladat ellátásában vesznek részt”. Másodszor, látható, hogy ez a jogviszony számos hasonlóságot mutatott és mutat ma is a munkaviszonyhoz. A nevelőszülő a munkájáért díjat kapott, munkájával összefüggésben szabadság, betegszabadság illette meg, jogosult lehetett jubileumi jutalomra, ismerte a törvény az un. védett kor intézményét, a jogviszony megszűnésének meghatározott eseteiben pedig végkielégítés is megillette. Ezen túlmenően is számos szabály az Mt-ből került átvételre (pl: kártérítési felelősség, jogvitára illetékes bíróság stb.). A 2014. január 1. napjával hatályos szabályok szerint egy egységes foglalkoztatási jogviszony jön létre, amely mindenkire kiterjed. Megszűnnek tehát a korábbi kategóriák. A törvény azonban kiemeli, hogy erre a jogviszonyra nem az Mt. hanem a speciális tv. szabályai vonatkoznak. Az Mt. szabályait kizárólag akkor kell alkalmazni, amennyiben azt a törvény külön előírja. Ebből eredően kiemelten fontos, hogy ha egy kérdésünkre választ keresünk, akkor alaposan olvassuk át a törvényt, és nézzük meg, hogy mely Mt-s rendelkezések alkalmazását engedi az adott kérdésben.

A státuszmódosítással a jogalkotó rendesen átszabta az érintettek jogait és kötelezettségeit is. Elsőként is megváltozott a nevelőszülő díjazására vonatkozó szabályozás. A változás fő jellemzője az, hogy egyes kifizetési jogcímek eltűnnek a törvényből, azaz a kifizethető juttatások köre szűkül. Jelenleg a díjnak 3 összetevője van: alap-, kiegészítő-, és többletdíj. Alapdíj az új szabályok szerint mindenkinek jár, annak mértéke minimum a minimálbér 30%-a havonta. Ez az összeg garantált, a gyermekek számától és egyéb körülményektől függetlenül jár az érintetteknek. A kiegészítő díj, amely a minimálbér minimum 20%-a, gyermekenként, illetve fiatal felnőttenként jár. Ezeken felül speciális vagy különleges ellátási igényű gyermekek után minimum a minimálbér 5%-a mértékű többletdíj jár. Egyéb kereső tevékenység folytatását a törvény korlátozásokkal ugyan, de lehetővé teszi. Azt azonban ezzel összefüggésben ki kell emelni, hogy amennyiben a díjazás a minimálbér összegét nem éri el, abban az esetben az érintett személy csupán összegarányos szolgálati időt szerez. A díjon felül korábban egyéb juttatások is megillették az érintett személyeket. A jubileumi jutalom vonatkozásában, amely az eltöltött jogviszony hosszával állt arányban, annyi a változás, hogy azt az új szabályok már nem ismerik. A 13. havi juttatás vonatkozásában a szabályozás pedig ködös. Világosan kivehető a hatályos szabályokból, hogy a 13. havi juttatás megszüntetésére készül(t) a jogalkotó, ez a törekvése azonban nem volt teljesen sikeres. 2013. december 31. napjáig a 261/2002. (XII.18.) Korm.r. 15.§ (2) bekezdése tartalmazta a kifizetés részleteit, az alapul szolgáló törvény szövege azonban erre a jogosultságra már régóta utalást sem tartalmazott. Érdekes módon az átmeneti rendelkezések azonban kiemelik, hogy a hivatásos nevelőszülőt a 2013. december 31. napján megillető 13. havi juttatás összegét egyenlő mértékben elosztva, havonta kell folyósítani. Azt is kimondja a törvény, hogy a díjazás nem lehet kevesebb 2016. december 31. napjáig, mint ami a hivatásos nevelőszülőt (ekkor még így hívták) a 2013. december 31. napján hatályos szabályok alapján megillette. A kérdés az, hogy pontosan kit is illetett meg a 13. havi juttatás, amennyiben a törvény arról egyáltalán nem rendelkezik, viszont ugyanazon törvény átmeneti rendelkezései a kifizetés jogalapját és módját szabályozzák. Ezen túlmenően a vonatkozó kormányrendelet konkrétumok nélkül, általánosságban beszél a 13. havi juttatás kifizetéséről, amely azonban 2013. december 31. napjával hatályon kívül lett helyezve. Ezt az ellentmondást az Emberi Erőforrások Minisztériuma akként értelmezi, hogy csupán annak kell folyósítani a 13. havi juttatást, aki eddig is megkapta anélkül, hogy erre a működtetőnek jogszabályi kötelezettsége lett volna. A hivatalos értelmezés szerint a 13. havi juttatásra törvény alapján joga ugyanakkor senkinek sincsen. Az a gáláns munkáltató, amely azonban külön megállapodással mégis adott 13. havi juttatást, hálából 2016 év végéig köteles azt tovább folyósítani, míg aki nem vállalt fel magára hasonló terhet, az megúszta a fizetési kötelezettséget a jövőre nézve. Szükségtelen mondani, hogy a szabályozás ezen módja nem csupán értelmetlen és méltánytalan, hanem alkotmányos jogelvekbe is ütközik, hiszen önkényes módon tesz különbséget az egyes jogalanyok között, ráadásul azt sújtja többletkötelezettséggel, aki a munkavállaló iránti megbecsüléstől vezetve önkéntesen vállalta többletjuttatás kifizetését. Végezetül a díjazással összefüggésben szükséges kiemelni, hogy a végkielégítés intézménye továbbra is megmaradt, mint ahogyan az un. védett kor intézménye is.

Változnak a szabadságra vonatkozó szabályok is. Ez idáig életkortól függően 28-38 nap fizetett szabadsággal lehetett számolni, ehhez járult 21 nap betegszabadság, amelyre a díjazás 80%-a járt. Jelenleg 5-nél kevesebb gyermeket nevelő nevelőszülőnél maximum 7 nap jár negyedévente, a pontos mérték azonban a felek megállapodásának a tárgya. A minimális mértékről a törvény pedig hallgat. Ennél több gyermeket nevelő nevelőszülő esetében a szabadság 2-7 nap negyedévente. Láthatjuk, hogy a szabadság vonatkozásában a hatályos szabályozás lényeges változást vezet be, hiszen messze járunk már attól a helyzettől, amikor az érintett személyt akár 38 nap szabadság is megillethette. A szabadságot fő szabály szerint az adott negyedévben kell kiadni, kivételesen azonban az adott évben összevontan is kiadható. A szabadság kiadásánál azonban a helyettesítésről megfelelően gondoskodni szükséges. A betegszabadság vonatkozásában a törvény az Mt-re utal, óvatosan jelezvén, hogy a korábbi, gáláns szabályok már nincsenek hatályban.

Végezetül a kártérítési felelősség vonatkozásában mindkét felet az Mt. szabályai alapján terheli a felelősség az általuk okozott károk vonatkozásában.

Dr. Kéri Ádám 

nevelőszülők