Migráns munkavállalók szakszervezeti jogai Európában

A munka spanyolul, franciául és angolul folyt. Ezeken a nyelveken a plenáris üléseken szinkrontolmácsolás biztosítottak a szervezők, a kiscsoportos foglalkozásokon pedig a résztvevők ezen nyelvek egyikét használták, eszerint különültek el a csoportok.

A szakszervezeti képzés célja elsősorban az volt, hogy a résztvevő szervezetek a képviselők által, azok aktív részvételére alapozva az alábbi témaköröket tárgyalják meg:

• adat- és információ csere a szakszervezetek migrációt érintő aktuális tevékenységéről
• az új, migráns munkavállalókkal kapcsolatos Európai szabályozás
• az Európai Szakszervezeti Szövetség migrációs és befogadással kapcsolatos szakpolitikájának alakítása
• a szakszervezetek migráns munkavállalók integrációjával kapcsolatos javaslatainak a továbbfejlesztése

A képzésre Európa több országából - Málta, Hollandia, Belgium, Franciaország, Románia, Magyarország, Litvánia, Finnország, Anglia - érkeztek résztvevők, összesen 18 fő. A szakszervezetek részéről elsősorban a szakszervezetükön belül migrációval, munkaerő-piaccal, esélyegyenlőséggel foglalkozó szakértők vettek részt, így Magyarországról a LIGA Szakszervezetek migrációs ügyekkel foglalkozó szociológusa, Kelemen Melinda.   A máltai házigazda a legjelentősebb helyi munkavállalói konföderáció, a GWU (General Workers Union - Általános Munkavállalói Szakszervezet) volt. A szakmai program alakításában a GWU mellett egy másik szintén általános szakszervezet, a francia CGT (General Confederation of Labor, Confédération générale du travail) vett részt. A program lebonyolításáért az ETUI (Európai Szakszervezeti Intézet) munkatársa, Valerica Dimitrescu volt a felelős.

Az első napon a házigazdák és a résztvevők rövid bemutatkozását az ETUC és az ETUI tevékenységének a bemutatása követte. Ezután megkezdődött a tényleges tréning: adott szempontok szerint két egymás mellett ülő résztvevő bemutatkozott egymásnak, rövid idő letelte után a résztvevők teljes körének is bemutatták egymást, majd a résztvevők kiscsoportokban folytatták a munkát. A résztvevők saját országukban kialakult migrációs helyzet felvázolását, a migráns munkaerővel kapcsolatos kihívások azonosítását, az azokra adott szakszervezeti válaszok felsorolását, az országok közötti azonosságok és különbségek felvázolását kapták feladatnak. A plenáris ülésen csoportonként egy választott résztvevő összefoglalta a csoportban megtárgyalt témaköröket és az elért eredményeket. A plenáris ülést követően az ETUI részéről az előadó a migrációval kapcsolatos EU-s szabályozásokat ismertette. A napot kulturális vacsora zárta, ami informálisan is lehetőséget adott a kötetlen ismerkedésre, nemzetközi szakszervezeti kapcsolatok építésére.     

A második napon a résztvevők az előző napon kialakított kiscsoportokban folytatták a megkezdett munkát a migráns munkavállalók munkaerő-piaci integrálása kapcsán lehetséges szakszervezeti tevékenységek felvázolásával, illetve a lehetséges tevékenységek megszervezésének lehetőségeinek megtárgyalásával. Az ebédszünetet követően Marco Cilento, az ETUC tanácsadója ismertette az EU migrációs szakpolitikáját, valamint az A4I programot. A program keretein belül a tervek szerint az Európai Unió egyes tagállamaiban szakszervezeti részvétellel információs pontok kerülnek felállításra.    

A harmadik nap egy akcióterv került megfogalmazásra a korábbi napok kiscsoportos munkájának és az egyéni hozzászólások, vélemények alapján. A program a résztvevők egyenkénti személyes véleményének elmondásával, visszajelzésével zárult.

Szakmailag, annak ellenére, hogy minden résztvevő ország képviselője eltérő problémákról számolt be a három nap alatt, több közös pont is fellelhető volt. A nyugati, „jólétibb” társadalmaknak - Hollandia, Belgium, Anglia, Franciaország - elsősorban nem csak az Európai Unión belüli, hanem a harmadik világból érkező, elsősorban illegális munkaerő által generált problémákkal is szembe kell nézniük. Az Európai Unión belüli munkaerő-áramlás egyik - szakszervezeti munkához köthető - fő problémájaként fogalmazták meg, hogy a közel sem legálisan működő nemzetközi munkaerő-kölcsönző cégek a nyereségeiket többnyire a Romániából, Lengyelországból utaztatott egyszerű munkavállalók kihasználásával szerzik. A munkavállalás országában a szakszervezetek már gyakran tehetetlenek a tömegszállásokon, papíron legálisan, az adott országban a szokásos órabér töredékéért, szociális biztonsági háló nélkül foglalkoztatott, gyakran már bajba jutott migráns munkavállalók problémáival szemben.       

Elhangzott az is, hogy a magyar munkavállalók problémáival kevesebbszer találkoznak, ennek részben az oka, hogy arányaiban véve kevesebb migráns munkavállalót bocsát ki az ország, másrészt a magyar dolgozók „bátortalanok”, nehezebben szólnak fel a jogaikért és nehezebben is szervezhetőek, mint például lengyel társaik.

Európa keleti,”új” tagállamokból érkező résztvevők leginkább a képzett munkavállalók elszívását (brain drain), a külföldi munkavállalás kapcsán az előzetes információ hiányát említették.

Szóba került az Európai Uniós szabályozás erősítése, javítása is, nem csak a munkaerő-kölcsönző cégek esetében, hanem olyan területeken is, hogy ne a munkavállalókat büntessék meg a helyi hatóságok olyan dolgokért, amelyekért végeredményben nem felelősek, de a rendszer rájuk hárítja a terheket.

A három napos képzés legfontosabb szakmai tanulságaként összefoglalva egy dolog elmondható: a szakszervezetek közötti együttműködésre az információ-terjesztés területén van igazán szükség, ide értve a migráns munkavállaló előzetes és helyszíni informálására, a munkavállalás feltételeinek és a munkavállalói jogok ismertetésére irányuló kommunikációt. A megfelelő - akár anyanyelven történő - tájékoztatás drámai mértékben hozzájárulhat a migráns munkavállalók jobb munkaerő-piaci integrálásához, kiszolgáltatottságának enyhítéséhez.  

Kelemen Melinda