Munkavédelmi képviselők nemzetközi konferenciája

2013. május 22-23-án több európai munkavállalói-érdekképviseleti tömörülés osztotta meg az érdekképviseleti tevékenysége során felmerült problémáit, valamint tájékoztatták a konferencia résztvevőit az adott országban működő munkavédelmi képviselői intézmény szerepéről és helyezték el azt a vállalati struktúrában.

Munkavédelmi képviselők nemzetközi konferenciája

Az egyik, Európa szerte legjellemzőbb problémát a munkahelyek- és a munkavállalói egzisztencia bizonytalanná válása okozza, vagyis a pszichoszociális kockázatok. Sajnálatos, hogy a munkaadók egy része vissza is él ezzel a „fegyverrel” és tevőlegesen is megfenyegeti munkavállalóit a „jobb teljesítés” érdekében. Az aránytalan munkahelyi elvárások, a munkahely bizonytalansága, a felfokozott munkatempó, állandó időhiány, stresszhatásként lép fel a munkavállalók körében. Ezek a körülmények vezetnek aztán, a mostanában „divatossá vált”, pszichoszociális kockázatok megjelenéséhez. A munkaköri kockázatértékelések a legtöbb munkahelyen kiegészültek eme lelki eredetű kockázatok vizsgálatával is. A stressz és a pszichoszomatikus megbetegedések (szív- és érrendszeri elváltozások, emésztőrendszeri megbetegedések stb…) mára kezelni való elemeivé váltak a munkavállalók orvosi vizsgálatai során megállapított megbetegedések kapcsán. „Az ember a legfőbb érték” hallottuk már sokan ezt a frázist, de kinek is vagyunk, mi munkavállalók, érték igazán? A munkáltatónak, aki minimalizálandó költségtényezőként tekint a munkára, aki a költségei csökkentése érdekében először munkamegosztással, majd automatizációval és robotizációval emberteleníti el a termelést? Az államnak, akinek állampolgárai szinte menekülnek a munka világából a korkedvezményes nyugdíjba vonulással, gyakori munkahely-váltással, passzív betegállománnyal és bizony gyakran az öngyilkossággal? A résztvevő tagországok munkavédelmi képviselői egyetértettek a következőkben: A vállalatok, a profitorientáltságuk miatt, az emberi erőforrások maximális kihasználására törekednek, (csökkentett létszámú munkaerő, megnövelt munkaidő, stb...) és miután a gazdasági környezet egy-egy vállalat számára a „vállalati önérdek” érvényesítéséről szól, a munkavállalók érdekében igazi, áttörő érdekérvényesítésre sajnos jelenleg nincs lehetőség.

A résztvevő tagországok munkavédelmi képviselői szerint növelni kell továbbá a szakszervezetek befolyását a vállalatok munkavédelmi döntéseiben, illetve a munkavállalókat érő kockázatok kiértékelésében, a munkabalesetek kivizsgálásában. A tagországok beszámoltak arról, hogy milyen törvényi rendelkezés mentén kerülnek megválasztásra a munkavédelmi képviselőik. Megismertük azt a létszám-minimumot, amely felett már a munkavállalók jogosultak (kötelező a vállalatoknak) munkavédelmi képviselőt választani, illetve akár (emellett) munkavédelmi bizottságot is „üzemeltetni” a cégnél. Hazánkban ez a szám telephelyenként 50 főnél kezdődik, ezalatt a létszám alatt nem kötelező a munkaadónak munkavédelmi képviselő választással bajlódni, ebben az esetben viszont a munkavállalókkal közvetlenül kell tárgyalni munkabiztonsági kérdésekben. Amennyiben 50 fő alatt van a munkavállalói létszám, a Társaságnál működő szakszervezet, üzemi tanács, vagy a munkavállalók többsége is elegendő, hogy kezdeményezze a munkavédelmi képviselő választást, ekkor a munkaadónak szintén kötelességévé válik megszervezni a munkavédelmi képviselő választást. A tagországi képviselők azonos módon látják fontosnak a szakszervezetek, valamint a megválasztott munkavédelmi képviselők együttműködésének mélyítését.

Több tagországban, legjellemzőbben hazánkban is, gondot jelent, a főként építőipari beruházásoknál megjelenő, többszintű vállalkozói rendszer. Az alá-fölé-rendeltségi viszony számos esetben nincs külön szerződésekkel „lefedve” és ebben az átláthatatlan környezetben a munkavédelmi kérdések is egyre hangsúlytalanabbakká válnak. Ki védi meg a sokadik alvállalkozót a veszélyek ellen, meddig felelős az alacsonyabb szinten elhelyezkedő munkáltató és egyáltalán a fővállalkozó (generálkivitelező) milyen ellenőrzési jogkört kaphat az építési munkálatok során egy adott munkaterületen? Ezen kérdések a tagországok többségénél jogszabályi szinten kezelve van ugyan, de mint tudjuk, minden szabály csak annyit ér, amennyit be is tudnak tartatni velük.

Záró gondolat: A munka nemcsak lehetőség a javak létrehozására, hanem eszköz képességeink fejlesztésére, az együttműködés mind magasabb szintre történő emelésében. Munkaadó és munkavállaló kölcsönösen függnek egymástól, egymásra vannak utalva működőképességük fenntartása érdekében, ezt kellene, akár EU-direktívák segítségével is, az államvezetéssel felismertetni. Mindaddig amíg a munkáltatók nincsenek határozott keretek közé zárva (megfelelő Munka Törvénykönyve), addig nem várható kézzelfogható fejlődés a munkavállalók pszichoszociális kockázatainak csökkenését illetően, amely mostanra az egyik legnagyobb kóroki tényezővé nőtte ki magát.

Somlai Szilárd


Képek: