Ezen a lejtõn nehéz lesz megállni
Ugyan ezt a kijelentést a volt Köztársasági Elnök a közelmúltban az Alkotmánybíróság jogköreinek megnyirbálásával kapcsolatban tette, számunkra mégis ennek a munka világára vonatkozó jóslataival kell egyre inkább szembesülni.
Kezdetben valák a kormánytisztviselők. Esetükben azt tudtuk meg, hogy „aszimmetrikus a szabályozás”, azaz „nincs alkotmányos, célszerűségi vagy etikai alapja annak, hogy a köztisztviselők a többi foglalkoztatotthoz képest - éppen az állammal szemben - kiemelt védelmet élvezzenek és de facto felmenthetetlenné váljanak az állami feladatok végrehajtása során. Sőt, a jelenlegi fokozott védelem jelentős részben okolható azért, hogy a magyar közigazgatás hatékonyság alacsony és közmegítélése rossz” - volt olvasható a törvényjavaslat indoklásában.
Ennek az aszimmetriának a feloldására nincs is más lehetőség, mint az indoklás nélküli felmentés megteremtése. Ha lehet mindezt nem túl sok felmentési idő mellett, nehogy má’ újabb aszimmetria keletkezzen!
A jogalkotó azonban itt nem állt meg, bölcs törvényhozóink rájöttek, hogy a többi köztisztviselő minő kivételezett helyzetben van előbb említett kollégáikhoz képest, azaz az aszimmetria tovább él.
Nosza rajta, meg is született az elhatározás: terjesszük ki a felmondás indoklásának mellőzését az ő esetükben is. Hogy is van ez? „A közszolgálat valós szolgálattá tételének igényéből indult ki az a folyamat, melynek eredménye az államigazgatásban már megjelent. A jogviszony munkáltató általi megszüntetésének egyszerűsítése lehetőséget nyújt a minőségi szakembergárda kialakítására és a köz szolgálatában végzett munka színvonalának emelésére. Ennek a célnak nemcsak az államigazgatásban, hanem a közigazgatásban is meg kell valósulnia. Szükséges az önkormányzati képviselőtestületek hivatalában is megteremteni a munkáltató általi, indokolás nélküli, rövid felmentési idővel történő felmentés lehetőségét.”
Látja? Nem látja? Na látja!
Egy rövid ideig úgy tűnt, hogy a folyamat itt megáll, hiszen nem történt más, mint a kormány élt a rendkívüli felhatalmazással és megoldott egy jelentős problémát.
„A gazdaság, köszöni szépen, jól van!” - mondta anno Kóka miniszter úr, de hol van már a tavalyi hó!
Egy kormányzati anyagban, mit ad Isten, azt látjuk, hogy igény lenne „a rendes felmondással összefüggő szabályozás egyértelműsítése és az indoklási kötelezettség gyakorlatiasabbá tételére”. No csak nem itt is azzal a fránya aszimmetriával találjuk magunkat szembe?
A kormányzati javaslat szerint a felmondások indoklási kötelezettségének „társadalmi hasznossága kétséges”.
Nem ismeretlen számunkra mindez, hiszen jó ideje tudjuk, hogy a munkaadói-üzleti körök szeretnék azt elérni, hogy - egyelőre ugyan csak a kisebb méretű vállalkozásoknál - szűnjön meg a felmondások indoklási kötelezettsége. Ezen a lejtőn ezt követően már valóban nehéz lesz megállni, a kérdés csak az, hogy meddig tartható fenn egy ilyen aszimmetria.
Dr. Szabó Imre
