A szakszervezetek társadalmi szerepvállalása - munkahelyi érdekvédelem, és azon túl

A tavaszi rendezvényhez hasonlóan, most is két hosszú napra berendezkedve érkeztek tagjaink Budapestről és az ország számos részéről, sokféle szakszervezetet és szakmát képviselve jelenlétükkel. A november 12-13-án megrendezett konferencia fő témája az volt, hogyan és miként tud a szakszervezet konkrét munkahelyi érdekvédelmi tevékenységen túlmutató, társadalmilag hasznos feladatokat ellátni. A témákhoz kapcsolódó határok feszegetése töltötte ki a két nap programját.

Elsőként dr. Szilágyi Veronika, a Fiatalok Ligájának alelnöke köszöntötte a résztvevőket, majd Hangonyi Zoltán, a Liga alelnöke mondott néhány felvezető mondatot, s megnyitotta a konferenciát. Beszámolt arról a fantasztikus összefogásról, melyet 2007-ben produkált a Liga több nagy civil szervezettel összefogásban, a TB mentésként elhíresült akció keretében. Szeretettel üdvözölte a társkonföderációktól megjelent ifjúság képviselőit is, és hangsúlyozta a fontos ügyek mentén megvalósuló összefogás elkerülhetetlen voltát.

A 2007-es akcióról, mely a társadalombiztosítás megmentése érdekében valósult meg, Fiedler Péter, a Liga kommunikációs szakértője beszélt, s elmesélte a teljes munkafolyamatot, melynek keretében a Liga szakszervezetek civil szervezetekkel együttműködve valósította célját, vagyis megakadályozta az egészségügy privatizációját. Civil összefogással történt az aláírásgyűjtés, a médiában való megjelenés és a szakértői egyeztetéseken való részvétel is. Péter bemutatta azt a honlapot, melyen összefoglalást találunk a történelmi esemény részleteiről, a www.egeszsegunkre.net oldalra kattintva a videót és a témához kapcsolódó összes dokumentációt megtaláljuk.

A „bevezető” előadások után a fiatalok három csoportban folytatták tovább a konzultációt, a szakszervezetek társadalmi szerepvállalásának fontosságáról, szükségéről és lehetőségeiről, majd egymás elé tárták összefoglaló ötleteiket a plenáris megbeszélésen. Összegezve a tapasztalatokat megegyeztek abban, hogy a munkahelyi érdekvédelmen és a szigorú szakszervezeti kereteken túl is van létjogosultsága a cselekvéseknek, melynek színtere lehet az oktatás és képzés rendszere, s a szocializáció egyéb terei (kulturális, közösségi események, bulik). Ezen kívül feladatul vállalható a fellépés az alkotmányosság és a törvényesség érdekében, s elképzelhető szolidaritási rendezvény lebonyolítása is, mivel az ilyen típusú kampány a szakszervezeti lét egy eddig ismeretlen arcát fedheti fel többek közt a fiatalok előtt.

A konferenciára külföldi fiatalok is meghívást kaptak, így Ioannis Poupkos a GSEE görög szakszervezetet képviselve, az ETUC Youth alelnökeként érkezett közénk, bemutatta a görög szakszervezetet és beszámolt azon belül a fiatalok kilátásairól. Kiderült, hogy Görögországban nem túl rózsás a helyzet a fiatal munkavállalók háza táján: nagyon rosszak a foglalkoztatási mutatók, és ha még meg is valósul a fiatalok alkalmazása, akkor az rendívül rossz körülmények között, és nagyon sokszor szabálytalanul történik. Jelenleg legnagyobb problémaként mégis a munkanélküliséggel kell megküzdeniük az ott élőknek, mely a jövőben is olyan terhet ró vállukra - mind anyagi gondokban testet öltve mind a lelki terheket figyelembe véve - mely nem könnyen orvosolható még a gazdasági válság lassú feloldódása után sem.

Brüsszelből érkezett a nap legemlékezetesebb előadásának prezentálója, Wouter Vanaelst (ABVV/FTGB szakszervezettől) aki - nem túlzok ha kijelentem - olyan erős hatást gyakorolt a résztvevőkre, s olyan lendületet és optimizmust adott át, mely talán sokunk számára újszerű volt. Wouter a szemléletes előadásban megmutatta, hogy a brüsszeli fiatalok hogyan teszik vonzóvá fiataljaik számára a szakszervezeti életet. Ők azt vallják, hogy le kell számolni a szakszervezettel kapcsolatos régi beidegződésekkel: az unalmas „vonulásokkal”, melyeket egyenruhában, unalmas szlogenek skandálásával végzünk jelenleg. Tevékenységük lényeges eleme, hogy a pályakezdőket már az iskolában megkeresik, s nem szednek ezektől a fiataloktól tagdíjat, viszont segítenek nekik az elhelyezkedésben (vagy bármi másban), hiszen szemléletük szerint ezek a fiatalok a pozitív tapasztalat hatására később tagdíjfizető szakszervezetisekké fognak válni. A lendületes fellépésekre, akciókra is mutatott példákat Wouter, aki kijelentette, hogy jelen formájában a szakszervezet unalmas és - előadónk szavaival élve - „nem szexi”, viszont a vagány megnyilvánulási formák felhívva magukra a figyelmet vonzóvá teheti a fiatalok számára is a tagságot.

A második nap egy szakértői beszámolóval kezdődött, ahol a fiatalok mai helyzetével kapcsolatos helyzetelemzést hallhattunk Vajda Árpádtól, a Dél-alföldi Regionális Ifjúsági Szolgálat Irodájának munkatársától, melyből kiderült, hogy a fiatalok nem érdekeltek sem a politikával kapcsolatos témákban, sem a közösségi élet egyéb területein. Ők többségükben úgy érzik, hogy a politika és a közélet szereplői nem törekszenek problémáik megoldására. Sajnos a fiatalok szabadidejükben sem foglalkoznak sokat kulturális közösségi tevékenységekkel. Mindezt szomorú volt hallani, de pozitívum, hogy Árpád bemutatta milyen pályázati lehetőségek állnak rendelkezésre a civil szerveződések és a szakszervezetek számára, ezek tanulmányozása segíthet majd a jövőbeli elképzelések megvalósításában, hogy olyan programokat vihessünk véghez, melyek felrázzák kicsit a fiatalokat.

Témánkhoz híven - mely az összefogás és a tágabb határokon belül megnyilvánuló közösségi cselekvések lehetőségét boncolgatta - kézenfekvő volt, hogy olyan szervezeteket is megszólaltassunk, melyek már letettek valami olyasmit az asztalra, mely példát állíthat elénk, s akiknek a munkájába akár szervezetileg is bekapcsolódhatunk. Horváth Péter Zsolt, a Vöröskereszt munkatársa egy nagy civil összefogás magyar példáit és tevékenységét vázolta elénk részletes előadásában. A szervezet civil erejét, önkéntes megmozdulásait, annak technikáját mutatta be, a munkába való bekapcsolódás lehetőségét lebbentette fel előttünk.

Magyar Mónika egy nagy női érdekvédő szervezet képviseletében érkezett. Ő a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség munkájáról beszélt, mely szervezet szorosan kapcsolódik egy európai ernyőszervezethez, az EWL-hez (European Women’s Lobby), mely több, mint kétezer tagszervezettel rendelkezik. A „Női Érdek” hozzájárul a nők társadalmi egyenjogúságának megvalósításához, s szemléletváltozást kíván elérni a nemek esélyegyenlősége terén. Eredményként számolt be ez az Unió előtt álló, tagállamokra kötelező szülési szabadság bevezetése kapcsán vívott tevékenységükről. Mónika fiatal önkéntesként vesz részt a szövetség munkájában, ezzel jó példát mutatva minden fiatalnak az érdekérvényesítés sajátos és egyedi útjáról.

A nap workshoppal zárult, amelyen keresztül a résztvevők csoportjaikkal összegyűjthették tapasztalataikat a civilekkel való együttműködés témájában. Kiderült, hogy sokan nem ismernek olyan nonprofit szervezeteket, akikkel együttműködhetnének, de pozitív példát is hallhattunk az együttes munkára vonatkozóan: van olyan tagszervezetünk, amely már segített a Vöröskeresztnek, és civil szervezettel együtt kíván megvalósítani szabadidős projektet, munka- és forrásmegosztásban.

A két nap eseményei, előadásai, beszélgetései azt mutatják, hogy igenis van igény a szakszervezeti munkára a munkahelyeken kívül is, mivel ezek a tevékenységek - ha nem is szorosan - de a munkavállalók érdekében valósulnak meg. Ezen kívül tény, hogy a társadalom elismerését akkor tudjuk kivívni, ha közösen megvalósított akciók keretében teszünk az emberek jólétéért, legyen szó a még nem dolgozó fiatalok segítéséről, a hátrányt elszenvedett csoportok védelméről, vagy a katasztrófahelyzetekben való segítségnyújtásról. Remélhetőleg a konferencia után a hazatérők saját szervezetükben tovább tudják adni az elhangzottakat, s ötletet merítve újabb és újabb cselekvéseket vállalnak fel, melyek egy össztársadalmi érdek mentén megvalósulva mutatják minden állampolgár felé a szakszervezeti munka átfogó jellegét és létjogosultságát az emberek védelmében.

Minorics Melinda