A jogállamisággal összeegyeztethetetlen és rossz is a különadó
Az Országgyűlés 2010. november 16-i ülésén ismét elfogadta az Alkotmánybíróság által több pontban is kritizált, majd többek között a LIGA Szakszervezetek beadványa kapcsán megsemmisített törvényt a 98%-os különadóról. A LIGA Szakszervezetek többször is tiltakozott a törvény életbe léptetése ellen, és bár végül volt pár kísérlet a kormány részéről arra, hogy egyeztessenek a szakszervezetekkel, sajnos az érvelés, miszerint a koncepció maga alkotmányellenes, nem volt elegendő arra, hogy más, a jogállamiság alapvető követelményeit megtartó intézkedéssel akadályozza meg a kormány a sokszor tízmilliós menedzseri lelépési pénzek kifizetését.
A most ismét elfogadott törvény a LIGA Szakszervezetek szerint továbbra is hátrányos megkülönböztetést eredményez az egyes foglalkoztatotti csoportokba tartozók közt, aszerint, hogy az adóalany a versenyszféra vagy a közszféra foglalkoztatottja. (Igaz ugyan, hogy az intézkedés egyébként a Munka törvénykönyve hatálya alá tartozókat is érinteni fog.) A LIGA Szakszervezetek szerint az intézkedés egyrészt a jogegyenlőséget, másrészt az arányos közteherviselésre vonatkozó rendelkezéseket is sérti.
Indokolatlan különbségeket tesz a javaslat a dolgozók közt jogviszonyuk hossza alapján is, illetve a szerzett jogokat is sérti. A közszférában nyolchavi illetménynek megfelelő összeg a végkielégítés maximuma, amely húsz év jogviszony után jár. A nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt évben történő elbocsátás esetén a végkielégítés összege emelkedik. A köztulajdonban álló gazdasági társaságoknál jellemzően a kollektív szerződés határoz meg az Mt.-nél jóval kedvezőbb mértékű végkielégítést. Az intézkedés egyértelműen diszkriminálja azokat, akik hosszabb jogviszonnyal, illetve a bértábla vagy bérmegállapodás alapján magasabb fizetéssel rendelkeznek.
A LIGA Szakszervezetek szerint aggályos a különadó mértéke is, hiszen az alkotmánybírósági gyakorlat szerint a konfiskatórius adó, azaz a túlzott mértékű adó, amely nem az adózási célt valósítja meg, hanem az adóalany ellehetetlenítését idézi elő, alkotmányossági kérdéseket vet fel. Illetve vetett fel, az Alkotmánybíróság hatáskörének és az Alkotmány átírása előtt.
Az intézkedés - ahogyan azt nem csak a LIGA Szakszervezetek, de több alkotmánybíró is kifejtette - a visszaható hatály tilalmába ütközik, mivel valamennyi, 2005. január 1-je után kifizetett juttatásra vonatkozna, azaz a kihirdetést megelőző időre állapít meg adófizetési kötelezettséget. A kormány ezt a problémát ugyan alkotmánymódosítással „orvosolta”, de az Alkotmány ilyen tartalmú, ad hoc módosítása nyilvánvalóan nem segíti elő a jogállamiság és a jogbiztonság érvényesülését.
Végezetül a LIGA Szakszervezetek felhívja a figyelmet arra, hogy a törvény nem tudja elérni a jogalkotó eredeti célját sem maradéktalanul, amely a közpénzből történő túlzó mértékű személyi kifizetések megakadályozására irányul, hiszen annak nincs akadálya, hogy a kedvezményezettek más jogcímeken hozzájussanak a társadalom igazságérzetét valóban sértő jövedelmekhez.
A LIGA Szakszervezetek ezért továbbra is teljes mértékben elutasítja a mind a törvényt, mind a módszert, amellyel az megszületett, és felszólítja a Nemzeti Együttműködés Kormányát, hogy tartsa magát választási programjához, amelyben azt írta, hogy „a jogállami keretek között elfogadhatatlan, hogy parlamenti többsége birtokában a kormány alkotmánysértő törvények sorával bizonytalanítsa el állampolgárait, sodorja veszélybe a jogbiztonság alapelvét.”
