Mi fán teremnek a régi szabályok?

„A régi szabályok nehezítik az előrejutást” (Schmitt Pál Köztársasági Elnök).

A múlt héten azonban azt is megtudhattuk (jelentős részben a LIGA AB beadványának köszönhetően), hogy bizonyos régi szabályok szerint erre a jogalkotónak egy jogállamban nincs lehetősége.
Múlt péntek este óta viszont azt is tudjuk, hogy ezek a régi szabályok nehezítik az előrejutást.

Mielőtt megnéznénk ezeket a régi szabályokat, mindenek előtt néhány szót a jó erkölcsről.
Gyakran kezdődnek történeti visszatekintések úgy, hogy már az ókori rómaiak is…Nos ez esetben valóban erről  van szó.

A (praetori) jogalkalmazás során a magánjogi jogvitákban merült fel annak igénye, hogy a társadalom általános erkölcsi felfogásával ellentétes (contra bona mores/fides) jogügyleteket meg lehessen semmisíteni.

E dicső jogtörténeti hagyományok követéseként a modern magánjogi kódexek - így a hatályos magyar PTK is - ezt az elvet ma is olyan követelménynek, (generálklauzulának) tekintik, ami a bírói jogalkalmazás előtt - nagyon helyesen - nyitva hagyja bizonyos vitatható jogügyletek semmissé tételének lehetőségét (sajnos a hazai bírói gyakorlatban ez nem igazán tört utat). Természete szerint a magánjogi szabadság (privátautonómia) morális határát jelöli ki, és azon belül a jogalanyok magatartását, döntéseik irányát és tartalmát kívánja befolyásolni.

Ezt a lehetőséget a közelmúltban a Kormány a törvényhozás útján (2/3) átemelte az alkotmányjogba, megágyazva ezzel a különadó alkalmazása visszamenőleges hatályának. Azon túl, hogy ez egy vitatható lépés, mindez úgy történt, hogy a jogalkotó úgy írt elő visszamenőleges hatályú adófizetési kötelezettséget a különadó adóalanyai számára, hogy nem határozta meg azt, hogy a különadó adóalapjába tartozó adóköteles bevétel miért minősül a „jó erkölcsbe ütköző módon” juttatottnak. Nem szabályozta, hogy pontosan mely adóalanyi körre nézve, ki által és milyen tartalmi követelmények alapján állapítható meg az említett bevételről, hogy annak juttatására a „jó erkölcsbe ütköző módon” került sor.
Ezért - az AB megállapítása szerint - ez a normavilágosság (régi szabály (1)) alkotmányi követelményének kirívóan súlyos sérelmét idézte elő.

Ezek után lássuk mik azok a további régi szabályok, amik miatt az Alkotmánybíróság megálljt parancsolt a jogalkotói szándéknak, a választóktól kapott felhatalmazás (?) érvényesítésének.
·    Régi szabály (2): a visszaható hatály tilalma nem egyszerűen alkotmányi alapérték, hanem ezen túlmenően, az egyik legfontosabb jogállami imperatívusz is. Mindazon által a „cél szentesíti az eszközt” elvének parttalan alkalmazása (mint ahogyan ez történik jelen esetben) idegen a jogállam eszméjétől: a tiltott visszaható hatály megengedése a legnagyobb merénylet a jogállam ellen.
·    Régi szabály (3): a végkielégítéshez való jog nem tartozik az emberi, illetve állampolgári jogok körébe, ezért a jogalkotó a végkielégítésre vonatkozó elosztási szabályokban a munkavállalók alkalmazási körülményei szerinti megkülönböztetést tehet, ha ez egyébként nem sérti az emberi méltóságot. A végkielégítésre jogosultnak csak ahhoz van alkotmányosan védett joga, hogy a vele azonos jogállásúak között ne érje tilos megkülönböztetés. Ez esetben azonban a különadó adóalanyi körének a meghatározására önkényesen került sor. Ezért az adóalanyi kört meghatározó szabályozása ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmát előíró alkotmányi rendelkezéssel is.
·    Régi szabály (4): az Alkotmánybíróság állandó gyakorlatának megfelelően az adó és az illeték mértékét, összegszerűségét csak kivételesen vizsgálja. A közterhek mértéke akkor válik alkotmányellenessé, ha konfiskatórius (magyarul elkobzó) jellegű, illetve ha „olyan nagyságot ér el, hogy a nyilvánvalóan eltúlzott mérték már minőségi kategóriává, aránytalanná és indokolatlanná válik”. Ez esetben az adó - rendeltetésétől eltérően - elsősorban büntető jellegű.
·    Régi szabály (5): az Alkotmány 70/I. § (1) bekezdésében foglalt arányos közteherviselés alkotmányi kötelezettségével ellentétes a Törvény 10. §-ában foglalt 98%-os mértékű adó. Ilyen esetben az adó „kilép” az alkotmányos rendeltetéséből, nem a közterhekhez való arányos hozzájárulást szolgálja, hanem az adóforrást lehetetleníti el.
·    Régi szabály (6:) a több éves vagy évtizedes jogviszony megszűnése után, külön törvényekben meghatározott jogszabályi feltételeknek megfelelően megszerzett és különadó fizetési kötelezettség alá eső bevételt szerző adózót „erkölcstelen módon” bevételt szerző magánszemélynek tekinti a Törvény pusztán azért, mert meghatározott értékhatárt meghaladó összegben szerez - különadó fizetési kötelezettség alá eső jövedelmet - a juttatásra jogosult. Az ilyen „kollektív stigmatizáció”, vagyis az, hogy a különadó köteles bevételt szerző magánszemélyeket a Törvény erkölcstelenül jövedelmet szerző személynek tekinti, az emberi méltósághoz és az ebből levezethető jó hírnévhez való alkotmányos jogot sérti.
·    Régi szabály (7:) minthogy az Alkotmánybíróság a vizsgált Törvényben szabályozott adót más okok miatt semmisítette meg, nem vizsgálta azt, hogy a különadó törvényi szabályai az Alkotmányban biztosított tulajdonhoz való jogot [Alkotmány 13. § (1) bekezdése] sértik-e. Valószínű, hogy igen, de ennek a kérdésnek a megválaszolására úgy tűnik egy sokkal izgalmasabb (összegszerűségében egy lapon nem említhető) témában (magánnyugdíj) sem lesz mód, tekintettel az AB hatáskörének tervezett szűkítésére.
·    Régi szabály (8:): ugyanígy nem folytatott vizsgálatot az Alkotmánybíróság számos egyéb további indítványokkal kapcsolatban sem, amelyek szerint a megsemmisített törvény jó néhány egyéb ponton sérti az Alkotmány egyes rendelkezéseit (pl. a szociális biztonsághoz való jog).

Tehát ezek azok a régi szabályok, amik akadályozzák az előrejutást. Persze vannak még szép számmal régi szabályok, mint pl. az, hogy a Köztársasági Elnök „kifejezi a nemzet egységét és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”, de ettől most tekintsünk el.

Egyébként az már csak úgy van, hogy az ilyen (és más) régi szabályok jelentik egy állam demokratikus alapjait, a jog uralmát az emberek fölött (és nem fordítva!), egyszóval ettől ismerszik meg a jogállam.
De mi lesz, ha kiderül, hogy vannak még olyan egyéb régi szabályok is (pl. Munka Törvénykönyve munkavállalókat védő előírásai), amik szintén akadályozzák az előrejutást.


Dr. Szabó Imre