Sikeres szakképzési konferencia az EDDSZ és a LIGA közös szervezésében

Az immár harmadik éve tartó szakképzési projekt keretében a LIGA Szakszervezetek 2010. évben egy regionális konferencia megtartására vállalkozott, melynek helyszíne a Közép-dunántúli régió (Balatonfüred) volt. A rendezvény témája az egészségügyi szakképzés helyzete volt.
A fórum elsődleges célja az volt, hogy bemutassa az egészségügyi szakképzéssel összefüggő keresleti és kínálati viszonyokat, a kompetencia alapú moduláris szakképzés jellegzetességeit, és nem utolsósorban azt a folyamatot, ami az ágazatban az iskolarendszerű szakképzés jelentős visszaszorulásához vezetett.

A témaválasztást - többek között - az indokolta, hogy az EDDSZ (mint az egészségügyben legjelentősebb érdekképviselet, a LIGA legnagyobb taglétszámú tagszervezete) csatlakozását megelőzően nem tudott részt venni a projekt munkájában, mivel a SZEF - az OÉT-ban képviselettel rendelkező szervezetek közül egyedüliként - nem vesz részt a konzorciumban. Ennek megfelelően a rendezvény az EDDSZ országos elnökségével, illetve a regionális szervezetek aktivistáival közösen került megrendezésre.

A rendezvény a Hotel Silver Resortban került megrendezésre több, mint ötven fő részvételével. A konferencia jelentős sajtó nyilvánosságot kapott, a helyi média mellett a Duna Televízió Különvélemény c. műsora (2010.08.29.) egy teljes adást ennek a rendezvénynek szentelt.

A konferenciát Dr. Szabó Imre a LIGA országos szakképzési koordinátora nyitotta meg, aki röviden ismertette a témaválasztás indokát, illetve magát a szakképzési projektet. Szólt - többek között - arról a kedvező fordulatról is, ami az új kormány szakképzéssel kapcsolatos reménykeltő elképzeléseit illeti, felismerve azt a szerepet, amit a szakképzés a foglalkoztatás növelése érdekében képes betölteni. Reményét fejezte ki a tekintetben is, hogy nem csak a kamarai szerepvállalás erősödése következik be, hanem - folytatva az elmúlt években megkezdett közös munkát - a szociális partnerek közreműködésére is lehetőség lesz.

Nagy érdeklődés előzte meg Dr. Rácz Jenő a Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház Főigazgatója előadását, tekintettel arra, hogy mint a Kórházszövetség soros elnöke (volt miniszter) a hazai egészségügy gondjainak, problémáinak egyik legjobb ismerője.
A főigazgató őszinte szavai, helyzetértékelése, mely szerint „az egészségügyi ellátórendszer egyes szereplői rendkívül heterogén, sokszor egymással össze nem egyeztethető elvárásokat közvetítenek a szolgáltatók felé, miközben az elvárások minőségi és mennyiségi kielégítésének feltételrendszerét nem képesek biztosítani”, kellő megalapozottságot adott a további hozzászólásoknak.

Dr. Cser Ágnes elnök asszony (EDDSZ) előadásában számszerű példákkal is alátámasztotta azt a lehetetlen helyzetet, ami az egészségügy humán kapacitásait jellemzi. Az ágazatban dolgozók ma már nem csak nemzetközi, hanem hazai összehasonlításban, sőt - ami különösen elfogadhatatlan - a közszolgáltatáson belül is halmozottan hátrányos helyzetűnek tekinthetők.

Az elmúlt években megtört az egységes közszolgálati jogviszony, a munkavállalók helyzete - az általános leépülés mellett - jelentősen differenciálódott is. Ami konkrétan a szakképzést (továbbképzést, átképzést) illeti, az elfogadhatatlanul nagy terhet ró a munkavállalókra. Míg más területeken az állami szerepvállalás (ezen belül az iskolarendszerű képzés) lényegében biztosítja ennek forrását, fedezetét, addig az egészségügyen ez (is) kevésbé biztosított.

Tekintettel arra, hogy a hazai képzési struktúra átalakításának iránya a keresletvezérelt szakképzési rendszer létrehozása, különös figyelem mellett került sor a Fejér Megyei Szent György Kórház ápolási igazgatójának, Szabó Bakos Zoltánnénak a prezentációjára. Az előadó bemutatta azokat a szakképzési kimeneti csatornákat, amin az egészségügyi szakdolgozók napjainkban belépnek a munka világába. Elhangzott, hogy a korábbi szisztémával összehasonlítva lényegesen hosszabb ma a képzési idő, a szakképzett ápolók 21 éves kortól kezdik meg aktív életpályájukat, (amit azután nagyon sok esetben rövidesen megszakítanak az anyai örömök). Mind a munkáltatói igények, mind a betegek elvárásai magasak, azaz olyan kompetenciákat igényelnek a szakképzett dolgozóktól, aminek realitásai nincsenek köszönőviszonyban a pálya anyagi és erkölcsi megbecsültségével, emiatt az utánpótlás folyamatosan egyre nagyobb nehézségeket jelent (a korösszetétel miatt külön kihívást hozhat az, ha megnyílik a 40 éves szolgálati idővel rendelkezők előtt a korábbi nyugdíj lehetősége).
Bár vitatott a korábbi kormányzat által elindított közmunkaprogram, az előadó büszkén mutatta be ennek helyi vonatkozásait.
A konferencia talán legértékesebb hozzájárulását jelentette az a statisztika, ami bemutatta azt a folyamatot, ahogy az iskolarendszerű képzés az elmúlt években háttérbe szorult, és aminek eredményeként a régióban 2010. évben mindössze 9 (!) pályakezdő lépett be a három megyei súlyponti kórházba.
Végezetül részletesen kitért az ápolási igazgató asszony azokra a munkáltatói javaslatokra, amik a rendszer fejlesztéséhez elengedhetetlenek.

Az iskolarendszerű szakképzés lehetőségei, a jövőbeni feladatok címmel tartotta előadását Krániczné Poór Mária szakmai igazgatóhelyettes (Padányi Katolikus Gyakorlóiskola Veszprém), aki az iskolarendszerű nappali és esti, levelező képzés jellegzetességeit mutatta be részletesen.  
Kitért az előadó arra is, hogy a moduláris oktatás szervezése iskolarendszerben nehéz, oktatói óraszám a tanéven belül egyenetlen. A képzés zárása, a vizsgáztatás kifejezetten nagy terhet jelent, tekintettel arra, hogy az ápolóképzés 9 követelménymodulból áll. Végezetül megemlítette, hogy iskolájuk számára is megkerülhetetlenné vált a TISZK tagság, miután a pénzügyi forrásokhoz való hozzájutás tekintetében jelenleg hátrányban vannak.
 
Nyilvánvalóan nagy várakozás előzte meg az egészségügyi szakképzésért felelős tárca, jelen esetben a Nemzeti Erőforrás Minisztérium képviselőjének előadását. Dr. Kiss Mária ezt ugyan némileg lehűtötte, tekintettel arra a körülményre is, hogy a szakképzés fejlesztés irányainak kijelölése nem a tárca kompetenciájába tartozik és csak a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz szakképzési politikájának ismeretében lehet a további egészségügyi ágazati fejlesztéseket tervezni.
Az előadó bemutatta - és ugyanakkor védelmébe is vette - azt a folyamatot, ami az elmúlt években a moduláris szakképzés fejlesztése érdekében történt. Természetesen nem rejtette véka alá azokat a gondokat sem, ami a rendszert jellemzik, többek között azt, hogy jelentősen megnőtt a szakmai vizsga időtartama, és a követelménymodulokban is sok a tartalmi átfedés. Ez utóbbiakkal összefüggésben ismertette azokat javaslatokat, rövid távú fejlesztési elképzeléseket, amik az egészségügyért felelős miniszter hatáskörébe tartoznak és ezzel összefüggésben javíthatják a rendszer működését.

Végezetül egy olyan módszer bemutatására (Lean módszertan) került sor, ami elsősorban szemléletformálási célzattal került be a konferencia programjába.
Vinglmanné Sós Szilvia regionális szakképzési koordinátor (Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház) ezt a módszert a betegelégedettség tükrében vezette elő, míg Szalay Csaba vezető tanácsadó (Hexolut Consulting Budapest) a kórház üzemeltetés vonatkozásában mutatta be ennek lehetőségeit.
 
Az előadásokat követő vita során több értékes hozzászólás egészítette ki a korábban elhangzottakat. Szóba került - többek között - az, hogy sem a szociális, sem az egészségügyi normatívák egyáltalán nem nyújtanak fedezetet a képzések költségeire.
Többen megemlítették még az egészségügyi életpálya hiányát, illetve néhány konkrét példa is elhangzott a szakképzési rendszer anomáliáira.