Rendkívüli "szociális csúcs" volt Brüsszelben

John Monks, az ETUC főtitkára utóbb - a tárgyalópartnereivel tartott közös sajtótájékoztatójukon - úgy jellemezte kezdeményezését, hogy arra „kétségbeejtő és riasztó” jelenségek közepette került sor. „Pillanatnyilag ma mindenki csökkent és lefarag, méghozzá mindenki egyszerre, ami rendkívül aggasztó körülményeket teremt a munkavállalók számára”. A fenntarthatóság feltételeinek biztosítása mellett nem szabad lemondani a növekedésről - tette hozzá, és örömének adott hangot, hogy láthatóan a munkaadói oldalnak (Businesseurope) is „megvan a maga növekedési programja és elvárása”.

A pénteki „szociális csúcs” összehívásának hátterét ismerő brüsszeli bennfentesek tudni vélik, hogy Monks mindenekelőtt arra keresett biztosítékokat, hogy „a görög példa nem válik majd általánossá”, hanem a drasztikus megszorításoknak csupán egyszeri, kifejezetten egyéni körülményekből fakadó esetéről van szó. „Az ETUC aggódik, hogy a kiadáscsökkentés leépítéssel, a leépítés pedig szükségszerűen munkaalkalmak szűkülésével jár” - jegyezte meg a tárgyalásokban érintett egyik szervezet illetékese, aki még hozzátette: „Monks szíve szerint akár közmunkák szervezését sem zárná ki, csak hogy megálljon a negatív tendencia”.
.
.
.
.
A pénteki találkozóra Monks, és a munkaadói oldalt képviselő Philippe de Buck, a Businesseurope főigazgatója a szociális partnerek közös nyilatkozatával felfegyverkezve érkezett, amely kettőjük szervezete mellett magában foglalta még a köztisztviselők (CEEP) és a kis- és közepes vállalkozások (UEAPME) európai szervezeteinek álláspontját is. A formálisan az EU2020 stratégiának szentelt ötoldalas dokumentum már bevezetőjében leszögezi: az alapvető cél az, hogy „Európát mielőbb fenntartható növekedési pályára állítsák”. Mindehhez szerintük politikai elvvé kellene tenni a "leállási és az újrakezdési stratégiák" („exit and entry strategy”) egyfajta kombinációját. Ez a gyakorlatban egyfelől határt szabna az eladósodásnak, másfelől viszont irányt venne a szaktudás, a korszerű technológia és a modern infrastruktúra finanszírozása felé.

Egyúttal emlékeztetnek a jelenlegi helyzetben rejlő veszélyekre, midőn a nyilatkozat utal arra, hogy 2009-ben 23 millióra nőtt az állástalanok száma, arányuk a fiatal munkavállalók körében eléri a 21 százalékot, a Lisszaboni Stratégiában célul kitűzött 70 százalékos foglalkoztatási ráta pedig messzebb van, mint valaha. Európának a következő években folyamatosan legalább 2 százalékos növekedést kellene tudnia felmutatnia, ha el akarja érni a 75 százalékos foglalkoztatási szintet - szögezi a szociális partnerek közös nyilatkozata.

A péntek reggeli találkozón José Manuel Barroso elnök és Andor László szociális és foglalkoztatási biztos az Európai Bizottság részéről egyfelől elismerték az aggodalmak jogosságát, másfelől magát az EU2020 stratégiát ajánlották a megoldás útjául, ennek támogatására szólították fel a partnereket is. „Úgy tűnik, az EU2020 stratégia lehet az a közös alap, amit mindenki kész elfogadni, és aminek talajáról építkezhetünk tovább, még ha a különböző partnerek a maguk részéről esetleg részben máshova raknák is a hangsúlyokat” - jegyezte meg az ülés után a Bruxinfónak nyilatkozva Andor László.

Barroso utóbb sajtóértekezletén kettős üzenettel élt: egyfelől maga is hangsúlyozta a fenntarthatóság - és az ehhez pillanatnyi előfeltételül tekintett piaci bizalom - helyreállításának az alapvetését, másfelől erőteljesen hitet tett a „szociálisan érzékeny növekedés” fontossága mellett. „A szociális érzékenység mindvégig programunk középpontjában marad majd” - ígérte a Bizottság elnöke, megfigyelők szerint közvetett utalással arra is, hogy az EU2020 stratégia központi célkitűzései közül nem engedik majd „kigolyózni” a szegénység csökkentésére vonatkozó törekvéseket.

Forrás: kitekintő.hu