Változnak az egyszerűsített foglalkoztatás szabályai

A szociális partnerek bevonásával elkészített szabályozás (amire egyetlen szereplő sem lehet büszke) azonban törzszüllöttet hozott a világra. A nevével ellentétben a rendszer bár egyszerűsített nem lett, de legalább életszerűtlenre, működésképtelenre sikerült. Ugyan a munkáltatói érdekképviseletek eredeti szándékával ellentétben a foglalkoztatói alanyi kör végül is nem lett parttalanul kibővítve, mégis túlságosan szélesre nyitotta a kapukat, ennek következtében - minden szakszervezeti ellenállás dacára - a Munka Törvénykönyvében szabályozott jogviszonyok konkurensévé vált, azaz végeredményben tovább rontotta a munkajogi szabályozást, újabb kiskapukat biztosítva ezzel a felhasználói (foglalkoztatói) körnek.

A Kormány ezzel szemben „lenullázta” a rendszer kedvezményeit, azaz a közteherfizetésben semmilyen kedvezményt sem biztosított, cserébe olyan bonyolult rendszert alkotott, hogy gyakorlatilag ellehetetlenítette a jogalkotói szándékot.

A korábbi ellenzék a jogszabály hatályba lépése előtt jelezte, hogy hatalomra kerülése esetén megszünteti ezt a szabályozást. Nem véletlen, hogy a Kormányfő 29 pontjából kettő is foglalkozik ezzel a kérdéssel:

• „(4) Be kell vezetni az adózás alá nem vont kereset fogalmát és aki adózott jövedelemből másnak magánszemélyként munkalehetőséget biztosít, akkor ez után a jövedelem után ne kelljen újra adót fizetni”
• „(8)Az egyszerűsített alkalmi munkavállalás szabályainál visszatérnek a régire és hozzálátnak új szabályok kidolgozásához”  

A napokban ennek megfelelően megkezdte a parlament a jogszabály módosítására vonatkozó javaslat (T/336) tárgyalását.

A módosítás lényege, hogy megőrizve a papíralapú adminisztrációról az elektronikus ügyintézés irányába történt előrelépés előnyeit, életszerűbb, alkalmazhatóbb szabályokat fogalmazzon meg. Másfelől a kapcsolódó kedvezményes közteher szabályait is oly módon módosítja, hogy azok egyfelől közelítsenek a korábbi kedvezmény mértékéhez (naponta 500, illetve 1000 forintot kell közteherként a munkáltatóknak fizetniük, míg a munkavállalóknak fő szabályként évi 840.000.-ig továbbra sem kell bevallást benyújtaniuk), másfelől egyszerűbbek legyenek.

Az új javaslat - helyesen - szűkíti az alkalmazás alanyi körét (értve itt a foglalkoztatókat) eszerint csak két kategória lenne e foglalkoztatási formán belül: mezőgazdasági idény- és egyéb alkalmi munka.

Ne mehetünk el ugyanakkor amellett, hogy a javaslat - az agrár érdekcsoportoknak kedvezve - jelentősen megemelte a mezőgazdasági idénymunka során alkalmazható időtartam felső határát, ezzel legális kiskaput és alternatívát nyújtva az általános szabályokhoz képest.

Kikerültek egyes a munkavállalói jogokra vonatkozó korábbi rendelkezések is (szabadság kiadására, az állásidőre, és vasárnapi munkavégzésre vonatkozó szabályok), ezzel is erősítve a munkáltatók pozícióját (más kérdés, hogy a korábbi szabályok életszerűsége erősen vitatható).

A módosítás további érdekessége, hogy a természetes személy munkáltató által kizárólag háztartási munkára történő munkavégzést kizárná az egyszerűsített foglalkoztatás hatálya alól, megfelelve ezzel a fent említett (4) pontban megfogalmazott elvárásnak.

Ez mind az adófilozófiáját tekintve, - figyelembe véve az egyébként is elfogadhatatlan hazai adómorált -, mind gyakorlati kérdések sorát felvetve, erősen megkérdőjelezhető.

Nem elvitatva annak jogosságát, hogy a mainál életszerűbb és méltányosabb szabályozásra van szükség, ez utóbbi megoldást nem tartjuk szerencsésnek, részben a nemzetközi tapasztalatokra hivatkozva (lásd korábbi cikkünket a belga rendszerről) is.

Végezetül  nehéz amellett a kedvezőtlen gyakorlat mellett szó nélkül elmenni, ami az utóbbi időben (ez már a korábbi kormányzás utolsó hónapjait is jellemezte) az ilyen és hasonló jogszabályok előterjesztését illeti, azaz az érdekegyeztetési rendszer negligálását, ami egyébként - jogszabályok által is előírt - kötelező eleme (lenne) a jogalkotásnak.

Dr. Szabó Imre