Megmentő, vagy válságmélyítő az üzleti szféra?
Megállapodást kötött a FIDESZ és a hazai üzleti körök egyik legjelentősebb érdekképviselete, a VOSZ. Választási kampányban nem egyedülálló, hogy az érdekképviseletek, és a politika keresi egymással a kapcsolatot. Így volt ez korábban is, és azt is hozzá kell tennünk, hogy mindez nem csak a munkáltatói érdekképviseletekre jellemző, hiszen korábban az MSZOSZ, pontosabban tagszervezetei kötöttek „vérszerződést” a kormányzásra készülő politikai erővel.
Ami mégis mindezt különlegessé teszi, az a paktum mögött megjelenő logika és érvrendszer. Ennek lényege, annak kimondása, hogy a társadalmi újraelosztás kialakult arányait a tőke javára és jelentős mértékben módosítani kell. Ennek egyik alapvető terepe a közteherviselés rendszere, azaz a vállalkozások adóterhelésének mérséklése. Mindez egy olyan időszakot követően, ahol a gazdaságpolitikai hibák, a konvergencia, majd a válság terhét döntően a munkavállalók viselték. Míg a vállalkozások adóterhelése csökkenő pályán van, addig a bérből és munkából élők hozzájárulása a közkiadásokhoz az elmúlt négy évben nőtt, nem beszélve az egyéb terhek (közüzemi díjak, ÁFA stb.) növekvő súlyáról.
Az érvelés tehát arra épül, hogy a vállalkozások versenyképességének javítása csak így biztosítható, a régiós versenytársakkal folytatott adóversenyben romlottak a tőke pozíciói. Mindeközben a munkavállalók azt érzik, hogy minden áldozatot nekik kell viselniük, az ő versenyképességük nem sokat nyom a latba.
A megállapodásnak mindazon által különösebb politikai, vagy szakmai visszhangja nem volt, üdítő kivétel ez alól Hegedűs Miklós kiváló közgazdász írása, melyben cáfolja, hogy az üzleti szféra mentette meg volna az országot az összeomlástól, sőt ezzel szemben egyenesen azt állítja, hogy: az üzleti szféra csak mélyítette a válságot.
Dr. Szabó Imre
