Szakszervezetek a diszkrimináció ellen

Az eseményt Cristina Antoñanzas Peñalva a UGT alelnöke nyitotta meg. Köszöntő beszédében elmondta, hogy egy szakszervezeti felmérés szerint a válaszadók 43% szerint gyakori a nemi alapú megkülönböztetés, éppen ezért kiemelten fontos a hasonló típusú események szerepe a megelőzésben.

Aina Calvo Sastre az esélyegyenlőségért és a nők elleni erőszak felszámolásáért felelős államtitkár (Spanyolország) elmondta, hogy kormányuk számára kiemelten fontos a családok támogatása és törekednek arra, hogy minél elérhetőbbé tegyék a munka és magánélet egyensúlyának a megvalósítását a munkavállalók számára. Emellett nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy elősegítsék a férfiak aktívabb részvételét a gondozási feladatok ellátásában. Az államtitkár asszony a paritásról szóló LO/2024 törvény közelmúltbeli elfogadását mérföldkőnek nevezte a spanyol jogalkotásban. A törvény a nők és a férfiak képviseletének és kiegyensúlyozott jelenlétének a biztosításáról szól a verseny és a közszférában egyaránt. A törvény elfogadása tükrözi azokat a jelentős változásokat, amelyek a nemek közötti egyenlőség elérést célozzák meg Spanyolországban. Hosszú évek óta folynak az egyeztetések, hogy szükség van a gazdasági társaságok vezető testülteiben a nők részévtelének a javítására. 2025-től a meghatározott vállalatok számára kötelező a vezető testületekben a nők számát legalább 40%-ra emelni. Ez a változás több mint puszta formalitás. A vállalati kultúra átalakulását jelenti, amelyet eddig nagyrészt férfiak uraltak. (szerkesztő, forrás: All about the Parity Law in Spain | Ecija Advisory)

Az első panelbeszélgetés témája az interszekcionalitás fogalma a nemek közötti egyenlőségről szóló uniós jogszabályokban: lehetőségek és hiányosságok címet kapta. Elsőként Kalina Arabadjieva az Európai Szakszervezeti Szövetség Intézetének vezető kutatója mutatta be az antidiszkriminációs jogszabályi keretet az Európai Unióban. Elmondta, hogy a jelenlegi szabályozás nem ad lehetőséget arra, hogy egyszerre több védett tulajdonság alapán indítson valaki diszkriminációs ügyet, emiatt is fontos, hogy nagyobb figyelmez kapjon az interszekcionális diszkrimináció a döntéshozók szintjén. Kiemelte, hogy az első EU-s szabály, amely kitér erre a kérdésre az a bértranszparencia irányelv, amely konkrétan megfogalmazza ennek a jelentését és tilalmát. Cristina Hernández Martín a Nők Intézetének az igazgatója elmondta, hogy a többszörös, (multi) diszkrimináció (interszekcionális – szerkesztő) korábban nem tartozott az intézményük által vizsgált kérdések közé. Ezt külön be kellett emelniük a munkájukba. Példaként a nehéz anyagi körülmények között élő nőket hozta fel, hogy esetükben fokozott a kiszolgáltatottság mértéke. Annak érdekében, hogy hatékonyabban tudjanak fellépni ezekben az ügyekben képzéseket szerveztek és többféle infógrafikon segítségével mutatják be az érintetteknek a jogaikat.

A rendezvény következő részében egy workshopra került sor a résztvevők aktív bevonásával. Arra kértek mindenkit, hogy fogalmazzon meg interszekcionális diszkriminációs eseteket annak érdekében, hogy látható legyen a megkülönböztetés ilyen formájának számtalan megnyilvánulási lehetősége. A következő workshop témája a nemi alapú diszkrimináció visszaszorítását célzó jó gyakorlatok összegyűjtésére irányult. Ennek során egy holland példa került bemutatásra, hogy stratégiai eszközökkel, hogyan vonták be a nőket az aktívabb szakszervezeti részvételbe és ezáltal hogyan tudták emelni a női szakszervezeti tagok arányát. Ennek érdekében aktív kampányt folytattak a közösségi média különböző felületein (facebook, linkedin) és profi marketing eszközöket vettek igénybe. Különösen figyeltek rá, hogy minél több nő váljon láthatóvá ezeken a platformokon. „FemForce” , azaz női erő néven indítottak szervezési kampányt, amely során a résztvevőket kifejezetten nőket érintő témákban részesítettek képzésben és képességeiket fejlesztették. Illetve kampány nagyköveteket vontak be, akik népszerűsítették azt. A holland példát követően a spanyol CCO szakszervezet speciálisan nők elleni erőszak felszámolását célzó weboldalának a bemutatása következett.

A második nap egy a Dominikai Köztársaságból származó hölgy esetének a bemutatásával kezdődött, aki a beszélgetés során elmondta, hogy hogyan lett munkahelyi erőszak áldozata és hogyan sikerült fellépnie a saját érdekében. Migráns nőként fokozottan ki van téve sajnos a munkahelyi erőszak veszélyének, éppen ezért nagyon fontosnak tartja a szakszervezetek tevékenységét ezen területen.

Ezt követően ismét gyakorlati feladatot kaptak a résztvevők. A szervezők arra kértek mindenkit, hogy a munkahelyi interszekcionális diszkrimináció elleni fellépés érdekében vegyen részt egy ajánlás kidolgozásában, ami általános iránymutatásokat tartalmaz a témában. A feladat koordinátora összegyűjtötte ezeket és a későbbiekben ez alapján készül majd egy összefoglaló. A rendezvény utolsó részében Aline Brüser az ETUC tanácsadója mutatta be a „biztonságban a munkahelyen, biztonságban otthon, biztonságban online” elnevezésű projektet. Elmondta, hogy munkavégzéssel összefüggő erőszak elleni fellépés a projekt célja. A COVID-19 vírus alatt sok esetben volt tapasztalható, hogy a távmunkavégzés miatt otthonról dolgozókat érte bántalmazás a partnerük által, aminek a munkavégzés tekintetében is van jelentősége, hiszen a távmunka ideje alatt érte őket a támadás és ez nem felel meg a biztonságos munkavégzés követelményeinek.

Utolsó előadóként Nikki Pound a brit TUC képviseletében mutatta be az elmúlt években készült felméréseiket. Szó esett többek között a Családon belüli erőszak és a munkahely (2014); Nem része a munkának (2018), Megváltozott munkaképességű nők elleni szexuális erőszak (2021). A kutatások eredményei alapján a nők 52%-a esett áldozatul szexuális zaklatásnak, ez az arány magasabb a megváltozott munkaképességűek körében, esetükben 10-ből 7 nő szenvedett el ilyen abúzust. A fiatal munkavállalók majdnem harmada válaszolta, hogy tapasztalt szexuális erőszakot a munkahelyén. A 25-34 év közöttiek 62%-a tapasztalt szexuális zaklatást, vagy verbális bántalmazást a munkahelyén. A 18-34 év közötti nők 52%-a számolt be arról, hogy munkája során harmadik fél (a szolgáltatás igénybe vevője) által elkövetett zaklatás áldozata volt. Ötből négy nő nem jelezte a munkáltató felé az őt ért szexuális támadásokat.

Ezt követően a szeminárium összefoglalása következett és annak lezárása. Az esemény számos hasznos információt biztosított és a jövőben is figyelemmel fogjuk kísérni az ETUC projektjeit.

Szabó-Zsura Brigitta