Digitális készségek és a képzéshez való jogok

Az ülés elején Román Ágnes, az Európai Szakszervezeti Szövetség oktatási szakértője megkérdezte a résztvevőket, mennyire jellemző a munkaerőhiány a különböző országokban, és ez mennyire függ össze a hiányzó szakképesítésekkel. Arra is kitért, hogy milyen tapasztalatai vannak a résztvevőknek, a szakképzettség hiánya hogyan csökkenthető a képzési jogok bővítésével, esetleg a kollektív tárgyalások útján. A vitában a jelenlévők részletes betekintést nyerhettek a szakképzettségi hiányok és képesítések kérdésköréről, valamint az alkalmazottak képzésének minőségéről a különböző európai uniós tagállamok példáin keresztül. Arról is szó esett, hogy az európai szociális párbeszéd keretében milyen eredmények születtek a munkavállalóknak szóló szakképzés biztosításának tárgyában.

Román Ágnes felidézte, a szociális partnerek közelgő Val Duchesse-i találkozóját, amelynek az időpontja 2024. január 31. A szociális partnerek számára azért is fontos ez a találkozó, mert ennek első alkalma Jacques Delors elnöksége alatt csaknem negyven éve zajlott le, és a hely szorosan összekapcsolódott a szociális párbeszéd Európai Uniós felértékelődésével. Bíztató, hogy a találkozóra Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is biztatóan tekint, aki a munkaerőpiac előtt álló kihívások kezelésében a szociális partnerek szerepét nélkülözhetetlennek nevezte. A találkozón az Európai Szakszervezeti Szövetség képzési céljai is szóba kerülnek.

Elmondta, véget ért a Bizottság által tavaly meghirdetett Készségek európai éve. Ennek egyik fejleménye a Bizottság által összeállított „Skills and Talent package” dokumentum, amely a képesítések elismerését és a tanulói mobilitást előmozdító intézkedéseket tartalmaz, továbbá az EU-ban működő munkaadókat a harmadik országok álláskeresőivel kívánja összehozni. Kritikaként elhangzott: több európai uniós tagállam – így Magyarország sem – adta le a szakoktatásról és képzésről szóló 2020-as tanácsi ajánláshoz és az Osnabrücki Nyilatkozathoz tartozó nemzeti végrehajtási tervét.

Elhangzott, több országban nincs koherens szakképzési politika, képesítés nélküli tanárok tanítanak, pedig a tanítási folyamat képesítést és gyakorlatot igényel. Kérdés továbbá, hogy ha a tudásunk gyorsabban növekszik, mint bármikor, akkor a jelenlegi eszközök elégségesek-e az oktatásban. Hogyan tudja az oktatás kezelni azt a kérdést, hogy a képzettségek specializálódnak, majd azon belül is még speciálisabb képességekre van szükség a munkaerőpiacon?  

Ugyanakkor hiába szépek az európai tervek, kérdéses, hogy a vállalatok ezt végre fogják-e hajtani a saját gyárkapuikon belül. Sajnos, a fiatalok számára a kétkezi munka már nem elég vonzó, és a szükséges mennyiségű munkaerő kiképzésében a munkáltatóknak is van felelőssége. A szakmunkáshiány évtizedek óta létezik, így lépéseket kell tenni, hogy ez megszűnjön.  

Országonkénti példák következtek, például Spanyolországban 140 ezer munkavállaló hiányzik az információs technológia és az építőipar területén. Németországban nagyobb kollektív szerződési lefedettséget szeretnének a szakszervezetek, hogy a migráns munkavállalókat jobban integrálhassák. Több ország arról számolt be, hogy nem az a probléma, hogy nincs elég munkaerő, hanem az, hogy a képzett munkaerő elhagyja az adott országot. Az európai jogi környezetről szólva felmerült, nem világos a tanuláshoz való jog elismerése, mindez mit jelent pontosan, milyen felelősséget rak a különböző szereplőkre.

A délután folyamán a mesterséges intelligencia kérdéskörét vették számba a résztvevők. Konstantinos Pouliakas, az Európai Szakképzésfejlesztési Központ munkatársa és Stefan Gran, az Európai Szakszervezeti Szövetség részéről áttekintést adtak a Mesterséges Intelligenciával kapcsolatos legújabb fejleményekbe. Elmondták, a Mesterséges Intelligenciát (MI) 2021 óta a startapok 14 százaléka, az egyéb vállalatok 7 százaléka használja. Természetesen ez csak átlag, Írországban például ez a szám 14 százalék, illetve a MI használata foglalkozásonként is eltérő, például a programozók 20-40 százaléka már most is ezzel dolgozik.

Digitális eszközzel az EU-ban a munkavállalók 7 százaléka dolgozik. A foglalkoztatás terén a legnagyobb kérdés, hány munkahelyet lehet automatizálni. Az oktatás terén pedig az, hogy a MI a szakképzési rendszerben hogyan funkcionálhat. Az előadók egy elemzést is prezentáltak, amely országonként mutatja meg, hogy az EU munkaerő hány százaléka használja a MI algoritmusát.  

Ezt követően részletes elemzést hallhattak a résztvevők arról, milyen előnyei vannak a MI használatának az oktatásban. Például perszonalizált értékelés, adminisztratív hatékonyág, nincs időkorlát, jobb ajánlások, nagyobb motiváció. Hátránya, hogy magasabb fokú digitális képzettség kell hozzá, és ez kizárja azokat, akiknek ez hiányzik, vagy nincs hozzáférésük ehhez a technológiához. Tény, hogy a MI használata a munkahelyek megszüntetéséhez vezethet, az automatizáláshoz. Ezért a Cedefop februárban 500 munkavállalót fog megkérdezni országonként, hogyan használják ezt a technológiát, és a jövőben a vállalatoknak milyen terveik vannak ennek fejlesztésére.  

A szünet után Ben Lennon, a növekedési főigazgatóság munkatársa elmondta, a Bizottság által kibocsátott A Zöld megállapodás (Grean Deal) program része a Nettó Nulla Ipari Károsanyag-kibocsátás vállalás, (Net-Zero Industry), amelynek célja az EU klímasemlegességi céljainak eléréséhez kulcsfontosságú termékek gyártási kapacitásába történő beruházások ösztönzése. A Net-Zero Industry Act növeli az EU nettó nulla károsanyag-kibocsátású technológiai ipari bázisának versenyképességét és ellenálló képességét, amely a jövőben alapja lehet az olcsó, és fenntartható energiarendszernek. A törvény célja az is, hogy csökkentse az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függésünket is.

A program előírja a szén-dioxid kibocsátás csökkentését, a tiszta energiára való átállást de a program keretében 100 ezer tanulót is ki kell képezni egyes ágazatokban a kis és középvállalatok részére - és mindezt a szociális partnerekkel egyeztetve kell megtenni. Ben Lennon azokról a fejleményekről számolt be, amely a tárgylások keretében elhangzottak, hiszen ez a program nagyon új és sok egyeztetést kíván meg. Kérdésként elhangzott, milyen képzettséget kapnak a kiképzett munkavállalók, illetve ki bocsátja ki ezeket az igazolásokat, Az európai zöld megállapodás megvalósítását célzó jogalkotási csomag célja, hogy az európai gazdaságot szilárdan a klímasemlegesség felé terelje.

Végül a formális és a nem formális képzések igazolásának módosított európai útmutatóját mutatta be Aline Jurgen, az Európai Bizottság munkatársa. Elmondta, a képzettségeket először azonosítani kell és dokumentálni, ezt követően értékelni, majd végül ki lehet állítani az igazolást róluk. Fontos, hogy a korábbi szakmai tapasztalatok elismerésre kerüljenek. A validálási, értékelési folyamat végpontja a képzettség elfogadása. Ez nem olyan egyszerű folyamat, ezért, a tagállamoknak szellemi és anyagi tőkét is bele kell fektetni a validálás kidolgozásába. Jelenleg azonban csak 7 tagállam különített el költségvetést az új követelmények szerinti validitálási rendszer megszervezésére. 

k.l.