38 millió üdülési szegény
Európában több mint 38 millió európai ember nem engedhet meg magának egy hét szabadságot annak ellenére, hogy dolgozik, ők az úgynevezett üdülési szegénység áldozatai - derült ki az Európai Szakszervezeti Szövetség 2022. július 18-án nyilvánosságra hozott kutatásából.
A megélhetési válság egyre nagyobb nyomást gyakorol a dolgozó emberekre, egyre többen számolnak be arról, hogy a pénzük a megélhetésére kell, így a nyaralás elérhetetlen. Az uniós tagállamok több mint felében 2019 óta nőtt azoknak a munkavállalóknak az aránya, akik nem engedhetik meg maguknak a nyaralást, sőt, 11 országban nőtt azoknak a dolgozóknak az aránya is, akik nem engedhetik meg maguknak a nyaralást.
Romániában, Görögországban és Litvániában a legmagasabb azoknak a munkavállalóknak az aránya, akik nem tudnak elutazni egy hétre nyaralni. Olaszországban (8 millió), Spanyolországban (4,6 millió) és Franciaországban (4,1 millió) a legmagasabb azoknak a munkavállalóknak a száma, akik anyagi okokból nem tudnak szabadságot kivenni.
A számadatok az Eurostat nyilvánosan nem hozzáférhető "mikroadatainak" elemzésén alapulnak, amelyet az Európai Szakszervezeti Intézet készített. A szabadságukat megfizetni nem tudó munkavállalók teljes számát az Európai Szakszervezeti Szövetség az Eurostat által megadott százalékos adatok alapján számította ki.
Az Európai Szakszervezeti Szövetség sürgős intézkedéseket sürget az európai bérválság kezelésére. Az EU-nak és a nemzeti kormányoknak is támogatniuk kell a dolgozó embereket az energia- és élelmiszerár-válság enyhítését célzó intézkedésekkel, továbbá jövedelemtámogatással.
Esther Lynch, a szervezet főtitkárhelyettese az eredményeket kommentálva elmondta:
„Nyáron sem könnyű a megélhetés a dolgozó emberek millióinak, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy családjukkal együtt pihenjenek. A nyaralás nem luxus. A szabadság fontos része a munkavállalók egészségének és jólétének biztosításának, de sok ember számára, akik a megélhetési válság közepette egyszerűen azért küzdenek, hogy ételt tegyenek az asztalra és kifizessék a lakbért, elérhetetlen.
Eközben a főnökök számára, akik a világjárványt arra használták fel, hogy még többet tegyenek zsebre a munkaerő által megtermelt profitból, az élet egy tengerpart. A növekvő üdülési egyenlőtlenségek azt mutatják, hogy az európai gazdaság nem a dolgozó emberekért dolgozik.
Az EU-nak és a nemzeti kormányoknak kötelességük megvédeni és megerősíteni a kollektív alkukat, mivel ezek a legjobb eszközei annak, hogy a dolgozó emberek megkapják a méltányos részüket, és megengedhessék maguknak, hogy élvezzék az életet, nem pedig egyszerűen csak túléljenek."
