2021-2027 programozása

A napirend elfogadása után Loris di Pietrantonio a Szociális Alap és a FEAD politikák főosztályvezetője számolt be a Technikai Munkacsoport üléséről. Többek között elmondta, egyszerűsített elszámolás nem általános lehetőség lesz, hanem országspecifikus egyszerűsített elszámolási lehetőség a 2021-2027 programok esetében. Hozzátette, 55 pénzügyi eszköz áll rendelkezésre a korábbi 51 helyett. A cél megnövelni az alapokat és a garanciákat, illetve speciális alapot hoztak létre a KKV szektornak, és az önfoglalkoztató vállalkozóknak. 

Kiemelte a nemzetközi együttműködési programokat, amelyekben több ország, közösen pályázik programokra. Elmondta, eddig a létrejött konzorciumoknak 267 tagja van. 27 tagállamból 28 közös képzési eseményt hozott létre. Fontos elem, hogy a programok úgynevezett szociális outcome –ját, vagyis társadalmi hatását vizsgálják, illetve vannak kifejezetten a szociális integrációt, illetve szociális innovációt elősegítő programok is. El kell kerülni, folytatta, hogy a kedvezményezettek könnyebb célcsoportokat válasszanak. Eddig 6 konzorcium írta alá az együttműködést, a 27 tagállam 48 innovációs programot indít az ESF+ programok keretein belül.  

Andriana Sukova, az Európai Bizottság Foglalkoztatási, Szociális és Befogadási főosztályának főigazgató helyettese (képünkön) elsorolta a Portói csúcs eredményeit, amelyek egyrészt a Szociális elkötelezettségi nyilatkozat (amelyet a szociális partnerek és más releváns partnerek is aláírtak, másrészt a Portói Deklaráció. A Deklaráció céljai a 78 %-os foglalkoztatottság elérése (73,1% ma) 2030-ig, a munkaképes korú lakosság 60% részt vegyen képzésben (ma ez 37,4%) és 15 millióval kevesebb állampolgár legyen kitéve a szegénységnek és a társadalmi kirekesztettségnek (ma ez 91 millió lakos). A vállalások fontos eleme a programok és az eredmények rendszeres értékelése.

Sukova hozzátette, az Európai Szemeszter a fő eszköz arra, hogy értékeljék a folyamatokat. Külön szólt az Újjáépítési Csomagról, és arról, hogy az itt megfogalmazott céloknak kapcsolódniuk kell a Szociális Jogok Európai Pilléréhez.

A vitában Claude Denatergal az Európai Szakszervezeti Szövetség részéről felhívta a figyelmet, hogy a Bizottság feladata, hogy ellenőrizze, hogyan valósulnak meg a fenti célok. Enica Stefan SDA Europe részéről hozzátette, azon kell munkálkodni, hogy a társadalmi párbeszéd megerősödjön az Európai Unióban. Volozinskus Liliane véleménye szerint a programok azokat a reformokat támogatják, amely reformok az aktív munkaerőpiaci politika eszközeivel a szociális kérdésekre adnak választ.

Ezt követően Berti Katia a Bizottság Európai Szemeszter és Szociális Vonatkozásai főosztálya előadása következett, Hogyan tehetjük hatékonnyá az Ellenállóképességi Alapot (Recovering Resilience Plans) címmel. Kiemelte a zöld átmenet, a digitális transzformáció, illetve a társadalmi és területi kohézió fontosságát. Részletezte, mit kellett tenniük a tagállamoknak, hogy benyújtsák a terveiket az alap felhasználásra. Elmondta, 23 tagállam már benyújtotta (Magyarország is), 4 tagállam még dolgozik rajta. Ezt követően a Bizottság értékeli a terveket és javaslatot fogalmaz meg azok esetleges átdolgozására. Az értékelés után országspecifikus ajánlásokat tesz, amely válasz az adott ország gazdasági és társadalmi helyzetére.

A programok elbírálásában szempontjai, hogy foglalkoztatás bővítést hozzanak magukkal, ne okozzanak társadalmi, illetve környezeti károkat, tekintettel legyenek a zöld átmenet, a digitális átmenet kérdéseire. Fontos a fenntarthatóság, az, hogy a programoknak hosszantartó hatása legyen, hatékony legyen a montírozása, és hogy a tagállamok erős ellenőrzési rendszert építsenek ki a programokhoz kötődően. Továbbá az ésszerű költségvetés, a koherencia és állandóság is alapvető követelmény.

Az alapok mellett nem kötelező hitelt felvenni – eddig csak 7 ország élt ezzel az eszközzel – de rendelkezésre áll egy kedvezményes hitel is. Ezt követően Berti Katia elmondta, a tartalom szerinti csoportosításban az országok leginkább képzésre veszik igénybe ezt a pénzügyi eszközt, és az egészségügyi ellátás fejlesztése a második leginkább gyakori cél. Ezt követően szólt arról, hogy a tagállamok milyen reformokat terveznek, és hangsúlyozta, a strukturális reformok azok, amelyek bővítik a tagállamok gazdasági és a társadalmi ellenálló képességét.

Az előadást követően kisebb vita alakult ki az EU Szemeszter szociális vonatkozásairól.  Több hozzászóló elmondta, csalódottság uralkodik a szociális partnerek között, mert több esetben egyáltalán nem lettek bevonva a tervezés fázisába. Például Florian Marin (Románia) szerint a szociális partnerek kiábrándultak, ugyanis az országában csak egyetlen egy találkozó volt a tervezetről. Hangsúlyozta, a szociális partnereknek sokkal nagyobb támogatásra lenne szükségük a Bizottság részéről.

Ezt követően a tagállamok egy részének beszámolói következtek. Minden tagállam kormányának képviselője a következő kérdésekre válaszolt rövid hozzászólásában:

·         Hogyan áll a programozási folyamat, milyen előkészítési és beadási határidőket szabtak maguknak a tagállamok, milyen a dokumentumok készültségi foka a REACT-EU and ESF+ forrásokra vonatkozóan.

·         Hogyan áll a szociális partnerek és a civil szervezhetek kapacitásépítési programjai és a partnerek bevonása a folyamatokba.

·         Hogyan épülnek be a RRF kiegészítő forrásai a programozás folyamatába.

A REACT-EU ugyanis 55 milliárd euró korábban nem tervezett forrást tartalmaz, amelyet a 2014–2020-as Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és az Európai Szociális Alap (ESZA), valamint a leginkább rászorulóknak szánt Európai Alap (FEAD) keretében lehet igénybe venni. Ezeket a további forrásokat 2021-2022-ben az EU következő generáció (NEXT Generation) és 2020-as pénzügyi keret célzott felülvizsgálatával biztosítja az EU.

Ez a napirendi pont nélkülözte a vitát, a tagállamok képviselői egymás után sorolták fel a megtett intézkedéseiket. Lettország képviselője például elmondta, hogy minden partnerrel megtárgyalták a terveket, és újabb és újabb változatok keletkeztek, és a kormányok közösen határozzák meg támogatásokat, illetve a hozzá rendelt tevékenységeket. Ezzel párhuzamosan azonban a digitális Chat-szobában a Lettországi Munkaadók Szövetsége (LDDK), írásos formában kritizálta a beszámolót, mondván, bár részt vett az operatív program kidolgozásának folyamatában és élt a lehetőséggel, hogy részt vegyen nyilvános vitákban, valamint javaslatokat is tett a szükséges pontosításokra vagy változtatásokra, azonban nem hagyta jóvá a Pénzügyminisztérium által operatív program tervezetét, mert véleményét a kompetenciája alá tartozó területeken nem vették figyelembe.

Csehországban ellenben egy Partnerségi egyezmény alapján tárgyalnak, a formális konzultációs folyamat továbbra is folyik. Itt az alap forrásainak 10 százalékát a kohéziós célokra, 20 százalékát a roma felzárkóztatásra fordítják. Az új pénzügyi eszközzel (Reakt EU) nem az Európai Szociális Alapot növelik, viszont 6 millió eurót különítettek el a társadalmi szervezetek kapacitásépítésre. Egy minisztérium felelős az egész programért, hogy egységesen lehessen követni a program működését.

Svédországban és Németországban a szociális partnereket minden egyes lépésbe bevonták, a Kis és Középvállalkozások számára különleges intézkedéseket alkottak. Németországban a szövetségi és az állami hatáskörök szétválasztása okozott gondot.

Másnap Katarina Ivankovic-Knezevic, a Szociális Ügyek Igazgatósága részéről bemutatta az Európai Gyermek Garancia Programot. Elmondta, az Európai Unióban a gyermekek 22,2 százaléka ki van téve a szegénység és a szociális kirekesztés veszélyének. Ördögi kör alakulhat ki abból, hogy a szegénység miatt kirekesztünk embereket, akik gyermekei kiesnek az iskolarendszerből, hosszú távú munkanélküliek lesznek, és a gyermekek is szegénységben nőnek fel.

Ez a szakpolitikai célkitűzés több lábon áll, magába foglalja a szülők jövedelmét növelését, az aktív munkaerőpiaci politikát, harcot a lemorzsolódás ellen, illetve a témában országspecifikus ajánlásokat is tesz a Bizottság az egyes tagállamok számára. Kitért arra is, hogy a garancia szó mit jelent, valójában mit garantál az Európai Unió és a tagállamok. Elsősorban oktatást és iskolai alapú tevékenységeket, jó minőségű, időben megkapott, és hozzáférhető, ingyenes szolgáltatásokat.  

Hozzátette, 2015-ben foglalkozott először az Európai Parlament határozatban a gyermek garancia programmal. A Portói Deklaráció egyik pontja, hogy ezt az ajánlást magukra nézve kötelezőnek fogadták el a tagállamok. Majd szólt arról, hogy a válság felerősítette a problémákat, például az iskolabezárások miatt nem jutottak iskolatejhez a szegény sorban felnővő gyermekek. A tagállamok vállalták, hogy 15 millióval csökkentik a szegénységet, és ebből 5 millió gyermek lehet, aki kikerülhet a szegénységből.  

A következő napirendi pontként Manuela Geleng, a Bizottság Képzési Főigazgatósára részéről a Paktum a Képzettségekért programot ismertette. Hangsúlyozta, itt az átképzés és a továbbképzés a lényegi elem. Példának hozta fel a megalakult Autóipari Együttműködést, egy úgynevezett képzési szövetséget, amely a munkaerő képzéséért és átképzéséért jött létre. A szövetség célja, hogy csökkentse a munkanélküliség költségeit, és strukturális változásokat érjen el a munkaerő foglalkoztathatósága érdekében. A program ágazati elemzéseket végez, pilot projekteket indít, regionális koordinátorokat állít fel, és meghatározza, hogy milyen képzéseket kínáljanak a vállalatoknak. Fontos elem, hogy a projekt keretében felálló szervezet nem csak reagál a változásokra, hanem azokat előrevetítve fogalmaz meg intézkedéseket.   

Ezt követően további tagállamok válaszoltak az előző nap feltett három kérdésekre.

A magyar részről Köles Cintia hozzászólásában elmondta, hogy a React-EU tervezése folyamatban van, a tervezett intézkedések a már meglévő operatív programokba kerülnek beillesztésre.  A finanszírozott programok között helyet kapnak többek között munkahelyvédelmi programok, valamint a COVID-19-hez közvetlenül kapcsolódó egészségügyi intézkedések és bérköltségek, ezért ezeket a programokat módosítani kell, ez is folyamatban van, ahogy a Bizottsággal történő hivatalos kommunikáció is.

Az ESF programozással és a partnerségi megállapodással kapcsolatban informális konzultáció történt a Bizottsággal, és már 2020. szeptembertől folynak az operatív programok.  Júniusban benyújtásra kerülnek a közös szolgáltatási konzultációról a vázlatok, de a hivatalos benyújtás időpontja még nincs meg, valószínűleg még év vége előtt meg fog történni.

A szociális partnerek kapacitásépítéséről megerősítésre került, hogy a foglalkoztatásnövelés prioritása alatt lesz elérhető (Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program Plusz 3.) A fenntartható munkaerőpiac prioritása alatt tervez a kormány forrásokat allokálni a szociális partnerek számára kiírt, általuk megvalósítandó projektek formájában.

A konzultációs és a partnerségi megállapodás az operatív programokról szintén elkészítés alatt áll, a dokumentum a kohéziós politika honlapján érhető el, és itt lehet a programokhoz megjegyzéseket hozzáfűzni. A megjegyzésekről visszajelzést adnak és figyelembe veszik a program kidolgozói.

A közmeghallgatáson kívül a szociális partnereknek más fórumokba is be lettek vonva. A jövőbeni tervek a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának májusi ülésén bemutatásra kerültek.

A Helyreállítási és Ellenállóképességi Terv benyújtásra került a Bizottság részére, az annak keretében tervezett intézkedések kohéziós forrásoktól való lehatárolása biztosított, ugyanakkor a határvonal az RRF és az OP programok között szűk és állandóan ellenőrzésre kerül a tervezés és a programozás folyamán.