Jobb hangulatot hozott a rugalmasság a munkahelyekre
Megtetszett az európai állampolgároknak a koronavírus tavaszi megjelenését követő korlátozások időszakában a távmunka, valamint annak leggyakoribb formája, az otthoni munkavégzés – derül ki az Eurofound áprilisban, majd a korlátozások feloldását követően júliusban is elvégzett felméréséből.
Az Európai Unió foglalkoztatási és szociális területekkel foglalkozó ügynöksége az átfogó jelentésében megállapította: tavasszal, a szigorú járványügyi korlátozások bevezetése után az európai munkavállalók közel fele rendezkedett be otthoni munkavégzésre. Júliusban ugyan már sokan visszatértek munkahelyükre, ugyanakkor a foglalkoztatók részben vagy akár egészben megtartották a távoli munkavégzés lehetőségét.
Magyarországon áprilisban a lakosság közel fele végezte munkáltatója telephelyétől távol a munkáját. A korlátozások feloldása után ugyanakkor a járvány előtt elképzelhetetlen módon a foglalkoztatók a dolgozók közel 35 százalékának továbbra is meghagyták a távmunka lehetőségét.
Ez hatalmas változást jelent a foglalkoztatási szokásokban, mivel a koronavírus megjelenése előtt a volt szocialista országokban, így hazánkban is gyakorlatilag egyáltalán nem volt gyakorlat az otthoni munkavégzés engedélyezése.
Ezzel szemben Nyugat- és Észak-Európa országaiban eltérő mértékben, de régóta elterjedt a rugalmas foglalkoztatás ezen formája.
Mára egyértelművé vált, hogy az otthoni munkavégzés általános gyakorlat marad a jövőben is. A home office radikális átültetése a mindennapokba az európaiak túlnyomó többsége szerint jóval több előnnyel jár, mint hátránnyal. A munkavállalók ugyanakkor korábban nem tapasztalt kihívásokkal is szembesültek, beleértve az egyre gyakrabban a szabadidőbe is átnyúló munkavégzést vagy az elszigeteltség érzését.
A korábban a munkahelyükre bejáró alkalmazottak kétharmada – ezen újonnan megjelenő problémák, élethelyzetek miatt –, ha támogatja is a távmunkát, hetente néhány napot mindenképp a munkahelyén szeretne tölteni. A válaszadók alig több mint tíz százaléka gondolja csak úgy, hogy munkáját a jövőben már kizárólag otthon végezné.
Magyarország – Hollandia, Németország és Ausztria mellett – egyértelműen nyertese az otthoni munkavégzés elterjedésének. Az Eurofound jelentése rámutatott: az áprilisi tapasztalatokhoz képest júliusra a munka és a magánélet egyensúlyának megteremtése, összehangolása lényegesen egyszerűbbé vált a munkavállalók túlnyomó többségénél. Ez azt is jelenti, hogy a dolgozók gyorsan hozzászoktak a megváltozott élethelyzethez. Júliusban az európai munkavállalók mindössze négy-hat százaléka látta úgy, hogy a család jelenléte hátráltatja vagy ellehetetleníti a munkavégzést. A home office kézzelfogható előnyei közül pedig a legtöbben – a válaszadók csaknem negyede – azt emelték ki, hogy kevésbé fáradnak el a munkaidő végére, mint amikor mindennap be kellett menniük a munkahelyre.
Nehezebben alkalmazkodtak ugyanakkor a nők, illetve a kisgyermekes családok a bezártsághoz. Az érintett csoportok nagyobb arányban számoltak be arról, hogy a szabadidőben is aggasztják a rájuk váró feladatok, kevesebb idejük marad a munkára vagy éppen a családtagokra. A fiatal, egyedülálló munkavállalóknál az otthoni munkavégzés gyakran váltotta ki a bezártság érzését is.
A munkavállalókat érintő legjelentősebb változások, vagyis az otthoni munkavégzés vagy a növekvő bizonytalanság, a járvány jelentette félelem komoly hatást gyakoroltak az európaiak szubjektív jóllétére. Az érzelmekre, a lelki állapotra, az általános hangulatra vonatkozó felmérések is alátámasztják, hogy azoknak a szubjektív megítélése, akiknek nem került veszélybe a munkahelye, az anyagi biztonsága, ezenfelül válaszható maradt az otthoni munkavégzés, illetve egyéb rugalmas megoldások is hozzáférhetővé váltak, júliusra a járvány megjelenését megelőző szintre javult a közérzete.
Magyarországon a tagállamok közül kiemelkedő mértékben javult a korlátozások után a jövő megítélése, a bizakodás. Júliusra az Európai Unió országainak középmezőnyébe kerültünk, vagyis a munkavállalók aktuális élethelyzetüket kedvezőbbnek ítélték, mint a járvány megjelenése előtt.
Összességében viszont példátlan károkat okozott a járvány megjelenése.
A depresszió és a kilátástalanság érzése jelentősen felerősödött a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok körében. Idetartoznak a szegénységben élők, a járvány miatt munkanélkülivé válók, a gyermeküket egyedül nevelők, illetve az idősek. A problémák a tagállamok között eltérnek: a járvány első szakaszában későn reagáló országokban a mentális jóllét kevésbé javult a korlátozások feloldása után. A tartósan munkanélkülivé válók, a részmunkaidőbe kerülő foglalkoztatottak vagy a keresetcsökkenéssel szembesülők jövőre vonatkozó kilátásai a nyári hónapokban tovább romlottak. A kilátástalanság nem csökkent a fertőzés veszélyének jóval kitettebb idősek és a krónikus betegek körében sem.
magyarnemzet.hu